Royal Torment (L.S.)

+I

Harry sosem gondolta volna, hogy az álmai valóra válhatnak. Éppen elég nagy öröm volt számára, hogy egy ilyen intézményben tanulhatott. Igaz plusz munkával, de akkor is ezt ő érte el. De arról, még álmodni se mert, hogy a királyi család egyik tagjával fog egy iskolába járni.
Az intézményben hamar híre ment, hogy a király másodszülött fia ebbe az iskolában fogja folytatni a tanulmányait. Mindenki tűkön ülve várta, hogy megérkezzen a herceg. A személyzet mindent kitakarított és minden úgy nézett ki, mintha tökéletes volna. Semmilyen hiba nem lehetett látható egy ilyen rangú ember szemében. A diákok szinte számolták vissza a pillanatokat, hogy mikor láthatják majd a herceget. Mindenki várta.
De talán a legjobban mégis Harry. Hiszen hallott már róla. Látta a tv-ben, újságokban, riportokban...
Tudta, hogy milyen gyönyörű szemei vannak, milyen szép vékony szája, ami a göndör véleménye szerint túl kevésszer gördült felfelé.
Harry-nek be kellett vallania, hogy tetszett neki a herceg. Igaz, addig még jobb volt, amíg egy képernyőn keresztül csodálhatta, hiszen élőben minden teljesen más lesz. A göndör jobban fog örülni, de belül mégis rosszabb lesz a tudat, hogy olyan közel van a királyi sarj és mégis olyan távol. Mert Harry nem gondolt egyszer sem olyasmire, hogy esetleg az érzései viszonzásra találhatnak. Ezért kettős érzései voltak a herceg iránt. Akaratlanul keserű szájíze lett, ahogy rágondolt. Nyilvánvalóan nem neheztelt a hercegre, hiszen ugyan miért is tenné ezt? Egyszerűen csak a saját nyomora szomorúsággal töltötte el.
- Harry! Harry!- szólongatta Charlotte. Ő volt az egyetlen, akivel valamennyire közvetlenebb kapcsolata volt. Olyan is előfordult, hogy néha besegítettek egymásnak vagy cseréltek munkát, ha a másiknak úgy jobb volt. Előfordult, már olyan, hogy Harry-nek másnap nagyon fontos dolgozata volt ezért az aznapi teendőit Charlotte végezte el. Természetesen nem csak szívességből. A göndör amint volt alkalma ő csinálta meg a nő munkáját viszonzásképpen. De ettől függetlenül Charlotte és Harry kapcsolata egy nagyon jó ismerős szintjén volt. Igaz nem voltak barátok, de a göndör életét a nő még így is megkönnyítette.
- Igen Charlotte?
- Tudom ma már te elvégezted a teendőidet, de ma még lenne egy kis dolgom. Megcsinálnád kérlek helyettem? Csak a herceg bőröndjeit kellene kipakolni-nézett a göndörre bizonytalanul az idősebb.
Harry szemei felcsillantak. Amúgy is igent mondott volna, de így, még a kedve is megjött.
- Persze semmi baj! Menjél csak majd én elintézem!
- Köszi Harry! Életmentő vagy. A bőröndök már fent vannak. Harmadik emelet kilences ajtó.
A göndör nem habozott azonnal indult a herceg leendő szobája felé.
El se hitte, hogy pont vele történik ez meg.
A szobába beérve a fiatal fiú kettő óriási bőröndöt talált. Most először kiszakadt belőle egy kissé frusztrált sóhaj. Az igazat megvallva Harry már nagyon fáradt volt és nem gondolt bele, hogy ez ilyen sok munkával fog járni. De a göndör így járt és inkább arra próbált gondolni, hogy ő most Louis herceg holmijait pakolja el. Erre a gondolatra elmosolyodott.

Harry már mindent kipakolt kivéve egy dolgot. A fehérneműt. Azt hagyta a végére. A göndör vörös fejjel vette ki az első darabot a bőröndből. Próbálta elterelni a gondolatait megfelelő irányba . De ez sikertelen volt. Aztán meghallotta az autó hangját. Harry kíváncsian nézett ki az ablakon. Megérkezett a herceg. Ott volt. Látta a saját szemével, ahogy udvariasan üdvözölte az embereket. Harry csak bámulta Louis-t messziről. Teljesen elveszett. Látta, ahogy Liam-mel beszélt. Tudta, hogy majd a barnaszemű srác fogja körbe vezetni a herceget az iskolában. Harry most először irigyelte Liam-et. Aztán Louis elindult a kollégium felé. Egyedül. Úgy tűnt, hogy a szobájába tart. A göndör megijedt. Hirtelen a még mindig kezében lévő alsónadrágra pillantott. Újból elvörösödött. Gyorsan betette a ruhadarabot az utolsó szabadon maradt fiókba, majd így tett a többivel is. Rettentően zavarban volt, de azt végképp nem akarta, hogy a herceg rányisson és meglássa, ahogy éppen kipakol a bőröndjéből. Nem tudhatja meg senki Harry titkát.
Miután végzett mindennel, a lehető leggyorsabban kilépett az ajtón. A kulcsot belülről a zárban hagyta.
A göndör lépteket hallott a lépcső felől. Tudta, hogy ez nagy valószínűséggel Louis lesz. El se hitte, hogy ez történik vele. Pedig hozzá kell majd ehhez az érzéshez szoknia, hiszen minden egyes nap látni fogja a herceget.
Harry zavarban volt. Lehajtott fejjel sétált a folyosón. Még nem állt arra készen, hogy Louis-val találkozzon. Titkon remélte, hogy mégse az ő lépteti hallja ebben a pillanatban.
De a herceg volt az. Ő sétált éppen a göndör felé a folyosón.
- Szia- köszönt Harry-nek a csodálatos hangján.
- Szia- mondta a göndör, de inkább suttogás volt. Egy pillanatra felemelte a fejét és a gyönyörű kék szemekbe nézett, amikbe egyből elveszett. Elvörösödött. Louis tekintetétől. Illetve a pár perccel ezelőtti események miatt. Hiszen a göndör az előbb tartotta a kezeiben Louis alsógatyáját. Harry rettentően zavarban volt, ezért a tekintetét inkább a padlóra szegezte. Esze ágában nem volt többet Louis-ra nézni. A göndör inkább minél gyorsabban elhagyta a folyosót. Azt a folyosót, ahol a zöld és a kék szempár először találkozott.