Royal Torment (L.S.)

VI

A hét többi napja Louis számára csodálatosan telt. A herceg az ominózus este óta, másnap reggel fogta magát és leült Harry mellé. Ott ette meg a tápláló reggelijét, miközben beszélgetett a göndörrel. Szinte elválaszthatatlanok lettek. Niall-ékkel már szinte nem is beszélgetett és ez másoknak is feltűnt, de Louis ezzel nem foglalkozott. Nem érdekelte. Egyszer az életben azt tette amit szeretett volna. Igaz, hogy Harry még mindig késett a vacsoráról és délutánonként mindig eltűnt amikor pedig tanórák voltak, akkor sem ültek egymás mellett és beszélgettek szünetekben, ugyanis Harry akkor is rendszerint felszívódott akkor is. De nem kérdezett rá a herceg. Kiélvezte a zöldszeművel közösen töltött idejét és nem akarta elrontani a kiváncsi kérdéseivel ezt.
A két fiú a majdnem csókjukról azóta nem beszélt. Louis próbált úgy tenni, mintha meg se történt volna, de mindig valamilyen megmagyarázhatatlan bizsergés fogta el Harry közelében. Próbált észrevétlenül a lehető legtöbbet hozzáérni. A folyosón sétálva rendszerint átkarolta, amikor találkoztak vagy elbúcsúztak mindig megölelte, vagy, amikor átadott neki valamit, szinte mindig hozzáért a kezével a göndöréhez. De Louis fejében folyamatosan az a majdnem csók járt. Telhetetlen volt. Nem voltak számára elegek ezek az apró érintések. Ezért is nagyon várta már a vasárnapot. Ott végre majd kettesben lehet majd a zöldszeművel és remélte, hogy a befejezetlen ügyek befejeződhetnek végre.

Eljött a várva várt nap. Louis izgatottan kezdte válogatni a ruháit, ugyanis a hétvégén nem kellett egyenruhát hordani a diákoknak. Nagy volt a dilemma, de végül egy szimpla zöld pólót vett fel, mert arról eszébe jutott Harry gyönyörű szeme, és egy egyszerű farmert választott mellé. Kiélvezte, hogy ő válogathatta a ruháit. Ő dönthette el, hogy mit vegyen fel.
Az előző napon megbeszéltek alapján Harry négy órakor már kopogtatott is a herceg ajtaján, amit a kékszemű fülig érő mosollyal nyitott is ki.
Szokásosan egy szoros öleléssel üdvözölték egymást, amire Louis-nak a teste még mindig kellemes borzongással válaszolt.
- Mehetünk?-tartotta a herceg felé a kezét Harry, amibe a kékszemű örömmel helyezte bele sajátját. Őszintén szólva rettentően meglepődött a göndör tettén, de közben olyan boldog volt, hogy szinte madarat lehetett volna fogatni vele.
Így sétáltak végig az iskola udvarán. És ez Louis-t meglepően egyáltalán nem zavarta. Sőt büszkének érezte magát, hogy Harry az ő kezét fogta. Nem nagyon foglalkoztak a két fiatallal a diákok. Az utóbbi hétben megszokták, hogy a két srác szinte összenőtt. Páran pletykáltak, hogy lehet több van köztük mint barátság, de ez még nem terjedt el annyira, hogy a fiatalok fülébe is jusson. És ez így volt jól.

Harry még mindig fogta Louis kezét, miközben felvezette egy magasabb dombra. Nem szólaltak meg egész út alatt. Louis egyszerűen csak élvezte, hogy a zöldszemű fogta a kezét, és az érzést amit a közelében érzett.
Felérve a dombra ott volt egy pad meglehetősen ramaty állapotban. A két fiatal felült az ülőalkalmatosság háttámlájára és onnan nézték a gyönyörű kilátást. Az egész iskolát láthatták.
Harry még mindig nem engedte el Louis kezét, aminek a kékszemű rettentően örült.
-Gyönyörű hely- szólalt meg végül a herceg.
-Igen szerintem is. Sokat jártam ide, amikor lehetett. Meg mielőtt megismertelek, mert onnantól csak a teremben voltam- mosolygott a kékszeműre Harry.
Louis megszerette volna kérdezni, hogy mit jelent az, hogy lehetett, de visszafogta magát. Nem akarta elrontani ezt a szép pillanatot.
- Mostanában kevesebb időt töltesz Niall-ékkel- szólalt meg hirtelen Harry.
-Mert veled vagyok egész nap vagy egyedül. És ez így tökéletes nekem.
- Szóval akkor igaziból nem is tartod Niall-ékat a barátaidnak?-csodálkozott a göndör.
-Nem dehogy inkább csak fenn tartom a látszatot. Jobb az úgy mindenkinek-sóhajtott egy nagyot Louis
-És...velünk mi a helyzet?
-Veled én szeretnék időt tölteni. Ez egyáltalán nem kényszer- Louis szándékosan hagyta ki a mondatából a barát szót, hiszen ő nem szeretett volna barátkozni Harry-vel. Erre már rég rájött. És remélte, hogy a göndör is.
Ezután kellemes csend alakult ki közöttük.
Louis a tájat nézte, de érezte magán Harry tekintetét. Aztán göndör közelebb húzódott, mire a hercegnek ugyanaz volt a válasza. Egyre közelebb került egymáshoz a két fiú. Harry egy picit megszorította Louis kezét, mire a herceg elszakította a tekintetét a tájról és inkább a smaragdzöld szemekbe nézett. Egyre közelebb hajoltak egymáshoz. Louis átkarolta Harry derekát az egyik kezével, míg a másikkal még mindig fogta a göndör kezét. Már szinte egymás felé fordult a két srác. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy érezték a másik leheletét.
- Ha arra kérsz, hogy csókoljalak meg, megteszem- mondta rekedt hangon Harry.
- Csókolj meg-suttogta Louis habozás nélkül.
És megtette. De még mennyire. Lassú lágy csók volt, pont ahogy a herceg elképzelte. Szinte csak becézgették egymás ajakait, de Louis számára Harry ajkai maga volt a mennyország. Úgy érezte sose akarja abbahagyni a göndörrel való csókolózást. A herceg panaszosan nyögött fel, amikor levegőhiány miatt elváltak az ajkaik. De nem kellett sokáig szomorkodnia, ugyanis Harry szinte azonnal folytatta a csókolózást Louis-val, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Azokban a pillanatokban, amikor éppen nem csókolóztak, csak ölelték egymást és élvezték a csendet. Már egyikük se foglalkozott a tájjal, sokkal inkább egymással. Louis úgy érezte, hogy abban a pillanatban a legboldogabb és, hogy örökre ott akar maradni. De elkezdett besötétedni. A naplemente gyönyörű volt, bár a két fiatalt egyáltalán nem érdekelte, hiszen egymás csodálásával voltak elfoglalva.
A herceg úgy érezte, hogy kezd hűvös lenni. Úgy gondolta, hogy ő most romantikusan elkíséri majd a szobájához a göndört és ott esetleg megbeszélhetnék, hogy mi is van pontosan köztük és legalább akkor nem is fagyna meg a kékszemű. Mert Louis érezte, hogy még több időt szeretne eltölteni a göndörrel és már elképzelni se tudná nélküle a mindennapjait. Harry olyan gyorsan és olyan mélyen került a herceg szívébe, hogy azt szinte fel se tudta ép ésszel fogni.
- Kezd egyre hűvösebb lenni. Merre van a szobád? Ott akár beszélgethetnénk még- mondta kedvesen Louis.
- Nem mehetnénk inkább a tiédbe?- kérdezte kelletlenül a zöldszemű.
-Harry...Nem csinálhatod azt, hogy megcsókolsz utána meg egy olyan egyszerű kérdést hárítasz, hogy merre van a szobád. Nem vetted észre, hogy mindent tudni szeretnék rólad?
A bongyori ellágyult tekintettel nézett a herceg, majd megcsókolta. Amit a másik srác természetesen azonnal viszonzott.
-De...Csak tudod erről olyan nehéz beszélni.
- Ugye tudod, hogy bennem megbízhatsz?
Louis tudta, hogy amit az előbb mondott, az egy óriási nagy klisé, de Harry-nél őszintén úgy érezte, hogy igazat mondott.
- Persze- vágta rá rögtön a göndör- Egyszerűen még csak senkinek se beszéltem erről.
- Kezd mondjuk az elején- bíztatta Louis.
- Igazad van. Jobb lesz ha megmutatom, hogy hol a szobám. Úgy talán könyebb elkezdeni, meg amúgy is tényleg kezd hűvös lenni. Csak kérlek az odafelé vezető úton ne szólalj meg, majd csak bent a szobámban- kérte Harry, mire Louis csak bólintott egyet. Ezután a zöldszemű összekulcsolta a kezeit a hercegével és elindultak lefelé a dombon.