Veled vagy ellened? (Jikook ff)

6. rész

Idegesen kezdek fel-alá járkálni a szobában és próbálok rájönni, hogy mi a fasz történhetett, és hogyan tudták elvinni Tae-t anélkül, hogy észrevettem volna, de semmilyen magyarázatot nem találok rá. Kb fél óra után végre megfogom a telefonom és remegő kézzel, pánikolva hívom fel Jungkookot.

– Szia. Mizu? – szól bele a telefonba mikor felveszi én pedig már a sírás szélén állok, de még tartom magam.

– T-taehyung... – kezdek bele akadozva, de egyszerűen nem tudom elmondani amit akarok olyan ideges vagyok és rohadtul félek így csak dadogok össze-vissza mint egy idióta.

– Mi történt Tae-vel? Jimin nyugodj meg és mondd el. Mi a baj? – kérdezi egyre jobban aggódva én pedig veszek egy nagy levegőt.

– Taehyung eltűnt – mondom ki és zokogni kezdek leülve az ágya szélére.
Nagyon régen sírtam már ennyire, de most egyszerűen annyira ki vagyok készülve, hogy azt el nem tudom mondani és rohadtul félek, hogy történt vele valami. Ha baja esik az csak az én hibám lesz. Nekem kellett volna vigyáznom rá, de nem tettem és most eltűnt mert egy idióta vagyok. Annyira magammal foglalkoztam megint, hogy nem figyeltem rá és most ki tudja hol van vagy mi van vele. Az egész az én hibám. Egy világi szerencsétlen vagyok. Először a szüleim most pedig a legjobb barátom veszítem el.

– Nyugodj meg Jimin, oké? Pár perc és ott vagyunk Hobival. Ne nyúlj semmihez és próbálj meg higgadt maradni. Nincs semmi baj. Meg fogjuk találni – zökkent ki a gondolataimból Jungkook hangja mire csak halkan elmotyogok egy "Oké"-t majd lerakva a telefont próbálok meg lenyugodni és várom, hogy Kook és Hobi ideérjenek. Pár perc múlva meg is érkeznek, de nekem ez is egy örökkévalóságnak tűnik.

– Na végre, hogy itt vagytok – mondom idegesen miközben beengedem őket és a nappaliba menve a kanapéra ülök.

– Mi történt pontosan? – kérdezi egyből Jungkook leülve mellém Hoseok pedig a másik oldalamon foglal helyet.

– Az egész napunk szokásosan indult. Lementem a konyhába, Taehyung csinálta a reggelit aztán beszélgettünk utána leültünk tévézni és szokásosan poénkodtunk egymással végül pedig felment. Órákig nem hallottam semmit a szobájából, de nem is jött ki és ez kezdett gyanús lenni. Mikor felmentem, hogy megnézzem zárva volt az ajtó és nem válaszolt senki így betörtem és akkor láttam meg, hogy a padlón és az ágyán is vérfoltok vannak az ablak pedig nyitva van Tae meg sehol nincs. Fogalmam sincs, hogy hogyan tűnt el vagy mi lett vele. Azt hittem csak megbántottam és ezért zárkózott be. Eszembe se jutott, hogy valami baj van – mondom megtörten és a kezeimet figyelem.

– Nem a te hibád. Ha nem hallottál semmit lehet, hogy az egészet kitervelték. Nem tudhatjuk mi történt, de ne hibáztasd magad. Nem tehetsz róla – simít a hátamra Hobi, de nem igazán nyugtat meg a dolog.

– De igen. Az én hibám. Mindenről én tehetek – szipogok. – Nekem kellett volna vigyáznom rá, de nem tettem és most eltűnt. Nem tudom hol van vagy mi történt vele. Az is lehet, hogy bántják, de nem tudok tenni semmit mert fogalmam sincs, hogy merre lehet. Nem vigyáztam rá eléggé és most meg is lett az eredménye – mondom nyelve egy nagyot, hogy ne kezdjek el újra sírni.

– De te is tudod, hogy nem lesz meg attól, hogy ócsárolod magad. Ahelyett, hogy itt siránkozol inkább kezdjük el keresni mert annál hamarabb lesz meg. Ráérsz később is azon agyalni, hogy hogyan tűnt el. Most a lényeg, hogy megtaláljuk – néz rám komolyan Jungkook mire kisírt szemekkel fordítom felé a fejem. – Meg fogjuk találni bármi is történjék – simít ő is a hátamra majd magához ölel én pedig reflexből szorosan bújok hozzá.
Nagyon régen ölelt már meg így valaki Taehyungon kívűl és valahogy Jungkook ölelése megnyugtatóbb. Ahogy szorosan ölel magához úgy érzem minden idegességem és aggodalmam elszállt. Biztonságban érzem magam és azt, hogy ő mindentől megvéd és nincs mitől félnem. Hosszú idő óta most először érzem magam ennyire jól valaki karjaiban. Nem tudom ez miért van, de nagyon is élvezem. Megnyugtat a közelsége és ha tehetném sosem engedném el. Azt akarom, hogy örökre így maradjunk és csak öleljen. Lehet, hogy Taehyungnak igaza volt és valamit érzek Jungkook iránt, de ez egyáltalán nem biztos még. Amit biztosra tudok az az, hogy valamit megmozdított bennem amit hosszú ideje senki más nem tett. Fogalmam sincs hogyan csinálja, de olyan érzéseket hoz ki belőlem amiket eddig még sosem éreztem. Nem vagyok biztos magamba és nem tudom mit érzek valójában, de Jungkook nem közömbös számomra abban teljesen biztos vagyok. Lehet, hogy csak kedvelem vagy tetszik nekem, de az is lehet, hogy tényleg beleszerettem anélkül, hogy ismerném és tudnám ki is ő valójában. Talán ezzel hibát követek el, de meg akarom ismerni. Közel akarok kerülni hozzá és úgy érzem mindent meg kell tudnom róla. Lehet, hogy csalódni fogok és összeroppanok végleg, de nem érdekel. Kockáztatni akarok és megtudni, hogy mit is érzek iránta. Na meg persze azt is, hogy ő mit érez irántam.

– Nem szeretnél mostmár elengedni? – kérdezi Jungkook mire hirtelen feleszmélek, hogy még mindig szorosan bújok hozzá és ölelgetem. Zavartan húzódok el tőle és megköszörülve a torkom állok fel. Ez most nagyon kínos volt.

– Hol kezdjük a keresést? – nézek rájuk felváltva terelve a témát, de közben érzem, hogy ég az arcom és mindjárt elsüllyedek szégyenembe.

– Előbb nézzük át a szobát hátha találunk valamit – mondja Hobi és ő is feláll majd Jungkook is követi és bólint egyet ezután pedig elindulunk fel Taehyung szobájába és elkezdjük átvizsgálni.

– Skacok. Asszem találtam valamit – szólal meg Hoseok pár perc múlva és a hangjából hallani lehet, hogy eléggé sokkos állapotban van így mind a ketten odasietünk hozzá, de mikor meglátjuk mi is azt amit talált kisebb sokkot kapunk és nyelünk is egy nagyot.

– Ez most az amire gondolok? – kérdezi Jungkook halkan mire bólintunk.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hewwo^^
Tudom, tudom. Most nagyon kis köcsög vagyok, hogy itt hagyom abba, de hát na. Kell az izgalom😉
Ez most ilyen rövidke rész lett, de remélem azért tetszett. Még a héten jövök 1, 2 vagy lehet, hogy több résszel úgyhogy hamarosan kiderül mit is találtak ami ennyire sokkoló volt.
Ami Jungkookot és Jimint illeti.... Nos. Érdekes vége lesz az biztos😁😇
Továbbra is tippeljetek mi lett Taehyunggal és ki a srác akit Jimin már többször is említett mert kíváncsi vagyok ti kire gondoltok. Illetve most azt is találgathatjátok, hogy mit találtak. Hehet^^
Nemsokára hozom a kövi részt.

Addig by❤