Veled vagy ellened? (Jikook ff)

14. rész

Percekig csak csókolózunk, de mikor a levegő hiány miatt elválunk realizálom, hogy pontosan mit is csináltunk az előbb és felpattanva Jungkook mellől hátrálni kezdek.

– E-ezt n-nem kellett volna. E-ez nem helyes – mondogatom egyfolytában és dadogva közben pedig szinte már a hajamat tépem.

– Jimin minden rendben? – kérdezi Jungkook aggódva miközben ő is feláll és lassan közeledni kezd felém.

– Ne gyere közelebb! – kiabálok rá és a kezeim is kiteszem magam elé ezzel jelezve, hogy ne közelítsen. – Semmi sincs rendben! Csak hagyj békén! – mondom továbbra is megemelve a hangom és kicsit be is könnyezek, majd leszaladok a tetőről és a szobámba menve bezárkózok.

Ennek az egésznek nem kellett volna megtörténnie. Nem lett volna szabad viszonoznom a csókját, de képtelen voltam megállni. Szeretem őt bármennyire is nehéz bevallani, de akkor sem lehetünk együtt. Amint vége ennek az egésznek lelépek és soha többet nem fog látni. Nem akarok neki fájdalmat okozni, de mind a kettőnknek így lesz a legjobb...

Órákig kuporgok az ajtónál és párszor hallom, hogy próbálnak bejutást kérni Taehyungék, de most csak egyedül akarok lenni. Nagyon nehezen feltápászkodok a földről és elvonszolom magam az ágyamig, majd mint egy élő halott csak elterülök rajta és bambulok magam elé. Fogalmam sincs mit kéne tennem vagy hogyan irányíthatnám az érzéseim, de az biztos, hogy ezek után ha kimegyek innen rohadt kellemetlen lesz vele egy légtérben lenni szóval reménykedek, hogy hamar elkapjuk azt a négyes szintűt és végre eltűnhetek innen...

/2 nappal később/

Két nap telt el mióta csókolóztunk Jungkookkal és ahogy sejtettem azóta nagyon kínos köztünk minden szituáció. Mindenki feszült lesz ha egy helyen vagyunk Kookkal és szinte fagyos lesz a levegő. Nem tudom, hogy hogyan viselkedjek vele a történtek után azt meg pláne nem, hogy mit csináljak vele. Ha nem tartom be az ígéretem azért lesz bűntudatom, de ha betartom és tönkreteszem Jungkookot akkor meg azért fogom magam hibáztatni. Túlságosan szeretem őt ahhoz, hogy kárt tegyek benne, de megfogadtam, hogy a szüleim gyilkosán bosszút fogok állni szóval nem tudom mit tegyek.

– JIMIIIIIIIN! – hallom meg hirtelen Taehyung hangját, majd nem sokkal később szinte beront a szobámba.

– Mi bajod van már megint? – kérdezem értetlenül és kicsit dühösen nézve rá.

– Ezt nézd mit találtam – dugja az orrom elé a laptopját amin egy cikk virít méghozzá Jungkook szüleivel. – Olvasd el. Lehet ez majd segít, hogy elfogadd az érzéseid iránta és ne állj bosszút – mondja leülve mellém én pedig szó nélkül kezdem el olvasni a cikket.

– Ezt nem hiszem el... – suttogom magam elé pár perc múlva mikor a végére érek.

– Ők ölték meg a szüleid és megbűnhődtek érte. Szerintem Jungkookot nem kellene bántanod emiatt. Még csak kicsi volt mikor ez történt. Ő nem tehet semmiről – szólal meg Taehyung én pedig erre csak sóhajtok egy nagyot.

– Tudom. De megfogadtam, hogy bosszút állok és őket nem én öltem meg. Jungkook az egyetlen akin kitölthetem a dühömet amit a szülei iránt érzek. De nem akarom bántani sem. Szeretem őt és nem lennék képes kárt okozni benne. Majd kitalálom mi legyen. De megölni nem fogom ezt megígérem – nézek a barátomra teljesen komolyan ő pedig bólint egyet és megfogva a laptopját ismét magamra hagy a gondolataimmal, de nem sokáig.

– Megtaláltuk. Igyekezz – jön vissza pár perc után én pedig egyből felpattanok és rohanok is le a kocsihoz amibe beszállva indulunk el arra a helyre ahol látta őt Hobi.