Veled vagy ellened? (Jikook ff)

3. rész

– Ez meg mégis mi a fasz volt?? – kérdezem kiakadva továbbra is az ablakot bámulva ahol már percekkel ezelőtt kimászott a srác.

– Nem tudom, de azt hittem meg akar fojtani – mondja Taehyung nagy levegőket véve és ő is még kissé sokkos állapotban van.

Még egy kis ideig nézem az ablakot majd leülve az ágyra Tae-vel együtt nézem meg a cetlit.

– Miért akar ez velünk találkozni holnap este nyolckor a Szöuli egyetemnél? – néz rám drága haverom értetlenkedve mire én csak megrántom a vállam.

– Nem tudom, de én kétlem, hogy jó ötlet lenne elmenni. Ki tudja mit akarnak ezek csinálni velünk. Az sem biztos, hogy csak ketten lesznek – mondom miközben összegyűröm a papírt és kidobom.

– És ha fontos dologról van szó? Te mondtad, hogy össze kellene állnunk velük. Itt az alkalom, hogy ez megvalósuljon – áll fel ő is és jön utánam a szobámba mivel közben én elindultam.

– És ha az egész csapda? Ha ők nem akarnak összeállni velünk akkor mi van? Nem akarok kockáztatni főleg, hogy te megsérültél. Nem sodorlak veszélybe amíg meg nem gyógyultál – állok meg és felé fordulva nézek rá komolyan majd meg sem várva a válaszát megyek a szobámba és zárkózok be.

– Az a Jimin akit én ismerek nem futamodik meg ennyi miatt – hallom még Tae utolsó szavait majd azt ahogy a szobájába megy és csukódik az ajtó. Amint ez megtörtént sóhajtok egyet és bebújva az ágyamba próbálok elaludni.

Igaza van Taehyungnak. Régebben sosem féltem ennyire és bármiben benne voltam. Nem riasztott el, hogy idegenek voltak és nem ismertem őket. Az évek során sok szembenállóval találkoztam és mindegyikükkel jól dolgoztunk együtt amíg el nem kellett menniük szóval nem tudom most mitől félek és miért nem akarok elmenni a találkozóra. Talán mert nem akarom, hogy valaki jobb legyen nálam és azok után, hogy láttam őket ahogy lenyomják azt a gonosz lelket parázok, hogy ők erősebbek és ügyesebbek mint én amit nem akarok. Mindig én voltam a legjobb mindenben és folyton irigykedtek rám amitől rengeteg önbizalmam lett, de ha most összeállunk azzal a kettővel lehet, hogy elveszítem az évek során gyűjtött magabiztosságom és mindent lerombolnak. Talán még Taehyungot is elveszítem amit nem akarok. Nem akarom, hogy az a két idegen mindent tönkretegyen és újra szenvednem kelljen. Most tökéletes az életem és ha ők bejönnek a képbe biztos, hogy semmi nem lesz olyan mint eddig. De persze nem is én lennék ha ezt az egészet bevallanám Tae-nek. Ha ő ezt megtudja akkor tuti szégyelni fogom magam és talán többé a szemébe sem tudok majd nézni. Amióta ismerjük egymást én hordom a nadrágot kettőnk közül és mindig is én voltam lelkileg is az erősebb, de ha ezeket elmondom neki többé nem lesz így. Ugyanolyan gyengének fogom magam érezni és visszatérek a korábbi állapotomba. Taehyung soha nem tudhatja meg, hogy mennyire félek attól, hogy a régi énem visszatér azzal ha összeállunk a két idegennel.

Órákon át ezen gondolkozok és próbálok rájönni mit tegyek, de egyszerűen nem megy. Igaz, hogy én mondtam, hogy álljunk össze, de már nem hiszem, hogy olyan jó ötlet lenne. Lassan kikelve az ágyból megyek ki az erkélyre és a korlátnak támaszkodva figyelem a csillagokat. Van valami abban a fiúban ami megmagyarázhatatlan érzést kelt bennem. Különleges az már biztos. Eddig csak egyetlen egy ember tudott belőlem ilyet kiváltani, de ő már régen eltűnt és azóta sem találkoztam vele. Nem tudom, hogy hol lehet most vagy egyáltalán él-e még, de mindig reménykedek, hogy egyszer majd viszont láthatom.

– Nem tudsz aludni cica fiú? – hallom meg hirtelen Tae hangját mire megugrok és hátra fordulok.

– Nem igazán. Nem tudom mit tegyek és azt sem, hogy mit érzek. Össze vagyok zavarodva – sóhajtok kissé gondterhelten és újra a korlátnak támaszkodom Tae pedig mellém áll.