Veled vagy ellened? (Jikook ff)

10. rész

Idegesen várakozunk odakint és ahogy az üvegen keresztül nézem a legjobb barátom érzem, hogy mindjárt zokogni kezdek. Olyan mintha vele együtt haldokolnék. Mintha vele együtt szenvednék, ahogy Joohwon is teszi odafent. Minden másodperc egy évnek tűnik. Olyan mintha megállt volna az idő és leragadt volna a legrosszabb ponton csak azért, hogy még idegőrlőbb legyen a várakozás. Egyre jobban érzem, hogy a könnyek marják a szemem és elő akarnak törni, de igyekszem erős maradni és nem hagyom nekik. A fejem már zúg és csak meredek az éppen haldokló barátomra. Arra a személyre aki a világot jelenti nekem. Aki mindig mellettem volt és aki most miattam van itt. Mindenért csak magamat tudom okolni. De hát mi mást tehetnék? Segíteni nem tudok rajta mert én nem vagyok gyógyító. Ő mindig segített rajtam. És ez fáj a legjobban. Hogy most, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá én nem tudok neki segíteni.

– Jimin – hallom meg tompán Jungkook hangját, de nem törődök vele csak nézem az orvosokat, ahogyan próbálják megmenteni a családom utolsó tagját.

Egyre hangosabban hallom a zúgást és egyre tompábban a hangokat. A saját lélegzet vételem is lelassul. Már nem figyelek senkire, nem hallok senkit és nem is érdekel senki azon az egy személyen kívűl aki jelenleg az életéért küzd.

Egy nagy lélegzet. Ennyi kell ahhoz, hogy ismét éljen. Csipogás. Ez jelzi, hogy megmenekült. Nem tért magához, nem mozog, nem beszél. Csak fekszik egyhelyben abban az üres és egyszínű fehér szobában miközben csövek lógnak ki belőle amik életben tartják. A halk szuszogása mellett a gép csipogása hallatszik, amely a szív dobogását mutatja. Életben van, de mégsem él. Tudatán kívűl van és a saját testét sem képes irányítani. Nem érez boldogságot, fájdalmat vagy éppen szorongást. Nem mosolyog, nem sír és nem gubbaszt a sarokban, mint egy magatehetetlen kisgyermek. Hiányzik a mosolya, a vidámsága ami mindig körbelengi a házat. Hiányzik, hogy folyton csak beszél és ugyanazt a történetet meséli el már nem is tudom hanyadjára. Ahogyan veszekszünk és szivatjuk egymást. Minden hiányzik ami vele kapcsolatos. A boldogság ami belőle árad és amitől én is sokkal boldogabb leszek. Hiányzik Taehyung. Ahogyan rá nézek bűntudatom lesz és már a lábaim is remegnek. Keresztbe téve a karom markolok a saját pólómba. Nem törődök azzal, hogy szólongatnak. Nem érdekel, hogy mások látnak. Elengedem magam és a könnyeim így térdre hullva kezdek zokogni. A fejem iszonyatosan fáj, zúg és már nem hallok semmit. A hangok már nem tompák hanem némák és hiába akarom hallani őket nem hallom. Elnémultak, mint a síró kisgyerek az anyja karjaiban.

A fájdalom belülről mardos és hiába ölel át két erős kar, majd kezd el nyugtatni egyszerűen nem tudok vele foglalkozni. Nem fogom fel mit mond vagy mit tesz. Csak arra gondolok, hogy Taehyung végre felébredjen és visszakapjam a legjobb barátom. Egy erős szorítást érzek a vállamnál, majd elnémulok. A zokogásom abbamarad, a könnyeim az arcomra száradnak és elgyengülve omlok az engem ölelő személy karjaiba ezzel együtt pedig én is a tudatomon kívűlre kerülök, mint Taehyung.

– Jimin – hallom meg halkan a nevemet. – Jimin. Chimchim – hallom egyre többször a nevemet és lassan nyitogatni kezdem a szemem. – Na végre, hogy felkeltél. Azt hittük már sosem ébredsz fel – mondja Jungkook már erőteljesebb hangon vagyis én hangosabban hallom és lassan rá nézek.

– Mennyi ideig voltam kiütve? – kérdezem erőtlenül és rekedt hangon.

– Majdnem egy órán át. Hogy érzed magad? – kérdezi Hobi én pedig egy kicsit elgondolkozok.

– Testileg jól, lelkileg borzalmasan – válaszolom sóhajtva egy nagyot, majd belép az orvos.

– Örülök, hogy felébredt – jön közelebb és rám mosolyog amitől legszívesebben most hánynék. – Remélem, hogy jobban van. Ha már teljesen jól érzi magát akkor el is mehet. Ami pedig a barátját illeti van egy jó hírem – néz rám mire egyből rá kapom a tekintetem és figyelni kezdek.

– Mi van vele? Mi a jó hír? – kérdezem türelmetlenül és fel is ülök mire Jungkook vissza akar nyomni, de csak a kezére fogok és várom, hogy az orvos válaszoljon.

– Az állapota stabil. Teljesen. Még kómában van ugyan, de nem valószínű, hogy ismét leállna a szíve. Ha jól gondolom akkor hamarosan fel fog ébredni a barátja – mondja biztatóan és ismét mosolyogni kezd én pedig ezúttal örömömben kezdek sírni Jungkook pedig egyből átölel miközben a karját szorongatom. El sem hiszem, hogy már nincs életveszélyben. Végre látom az esélyt arra, hogy felébred és biztonságban lesz. Ha rendbe jön mindent meg fogok tenni azért, hogy többé ne essen bántódása. Meg fogom óvni mindenkitől és nem hagyom, hogy még egyszer bántsák. De előbb ébredjen fel. Amíg ez nem történik meg addig még aggódhatok, hogy talán mégis tévedett az orvos, de nagyon remélem, hogy nem így lesz.

– Menjünk haza – szólal meg Jungkook elengedve mikor már megnyugszok és bólintva egyet kimászok az ágyból, majd aláírva a papírokat elköszönök Taehyungtól és hazamegyünk. Egész úton csak gondolkozok és nézem a tájat. A fákat, amelyek egyre több levelet hullajtanak le, az embereket, akik szidják a másikat, a kocsikat, melyek elhagyatottan állnak az út szélén és a szerelmeseket, akik egymás szájában matatnak az utca közepén ahelyett, hogy szobára mennének. Miközben ezeket figyelem elgondolkozok, hogy vajon milyen lenne, ha Tae is itt lehetne. Fogadok, hogy folyton csak beszélne, viccelődne, beszólna a pároknak, hogy húzzanak szobára és közben átkarolná a vállam, majd énekelni kezdene valami random dalt. Erre a gondolatra elmosolyodok és észre sem veszem, hogy méterekkel le vagyok maradva Jungkooktól és Hoseoktól.

– Jössz? – kiabál nekem hátra Kook én pedig észbe kapva futok utánuk, majd beérve őket zsebre rakom a kezem és csak csendben sétálok tovább közöttük.

Amint hazaérünk levesszük a cipőt és a kabátot, majd mindenki elvonul a maga dolgára vagyis ők ketten a nappaliba én pedig az emeletre. Mikor felérek Tae szobájába veszem az irányt és beérve elkezdek takarítani közben felidézem a rengeteg emléket vele kapcsolatban amiken ismét pityeregni kezdek, de közben el is mosolyodok. Ahogy tiszta lesz a szoba leülök az ágya szélére és a falon lévő közös képeink nézegetem. Ki van rakva amin éppen a hátán vagyok és mind a ketten csak vigyorgunk. Ez pár hónapja készült mikor elutaztunk Daeguba. Két napot töltöttünk ott és életem legjobb utazása volt. Várost néztünk, ellátogattunk Tae korábbi árvaházába ahol segítettünk a gyerekeknek és ekkor tudtam meg a legtöbbet róla meg a múltjáról. Akkor éreztem igazán, hogy mostmár tényleg ismerem és mindent tudok róla amit csak kell. Én is elmondtam a teljes történetem és fagyizás közben csak történeteket meséltünk egymásnak. Volt közte vidám és szomorú, vicces és komor. Az életünket meséltük el azokon a napokon és megfogadtuk, hogy innentől kezdve mindenben számíthatunk egymásra. Nem voltak titkaink, nem hazudtunk a másiknak és sosem szúrtuk hátba egymást, ahogyan most sem. Nem hagyom cserben és végig mellette leszek ebben a nehéz időszakban.

Egy nagyot sóhajtva állok fel végül és kimenve a szobából zárom be magam után az ajtót, majd átmegyek a saját kis kuckómba és kulcsra zárva a saját ajtóm ülök az íróasztalomhoz és bekapcsolom a laptopom. Amint betölt beírva a jelszót lépek be és kezdek keresgélni a régi cikkek között. Még mindig nem jutottam előrébb a szüleim ügyébe, de mostmár addig nem fogok nyugodni amíg ki nem derítem az igazságot. Kicsivel később meg is találom a balesetükről szóló cikket és olvasni kezdem. Egyre érdekesebb dolgokat találok az üggyel kapcsolatban, de mikor meglátok egy biztonsági felvételt amit a rendőrség osztott meg rendesen lesokkolok. Jó ideig csak bámulom a képet ahol megállítottam a videót és próbálom feldolgozni a látottakat. Szóval innen volt ismerős Jungkook.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hewwo^^

Itt is lenne a következő rész. Kíváncsi vagyok, hogy ti mit tippeltek. Honnan lehet ismerős Jiminnek Jungkook?
Nos, még pár rész és kiderül mi a helyzet a két úrfi között illetve az is, hogy Taehyung valóban felébred-e vagy az orvos tényleg tévedett.

Mindenesetre remélem tetszett a rész és igyekszem a következővel meg a Santaearth-ös sztori kövi részével is. Remélem az is tetszik és annak is várjátok a folytatását.

További szép napot/estét bogyók🥺🥺❤❤

U.i.: Kaptam szülinapomra egy eszméletlen jó Jimines rajzot és egy nagyon szép nyakláncot is szóval happy vagyok🥺🥺😍😍