Veled vagy ellened? (Jikook ff)

15. rész

Nem tudom meddig voltam kiütve, de amint felébredek körbe nézve a saját szobám falait pillantom meg ami eléggé megnyugtat. Lassan felülve mászok ki az ágyból és az előkészített papucsomat felvéve megyek le a konyhába ahonnan a hangokat hallom.

– Felébredtél végre? – néz rám Taehyung mosolyogva mire Jungkook és Hoseok is rám kapják a tekintetüket én pedig bólintok egy aprót, majd leülök az asztalhoz.

– Mi történt? – kérdezem halkan mikor már nagyjából összeszedtem magam és nem vagyok annyira kómás.

– Miután elájultál Sora is eszméletét vesztette aztán átadtuk a rendőrségnek és megvizsgáltak a kórházban. Azután már csak hazahoztunk és mindenki kidőlt – meséli el röviden Hobi a történteket én pedig egy apró bólintással jelzem, hogy felfogtam amit mondott. Ezután még hallgatom ahogy Taehyung és Hoseok beszélgetnek, de mikor Jungkook hirtelen felpattan az asztaltól és elviharzik mindannyian értetlenül nézünk utána.

– Mi baja van? – kérdezem kíváncsian nézve Kook legjobb barátjára, de ő is csak megrázza a fejét.

– Fogalmam sincs. Nem láttam még ilyen feldúltnak. Csak egyetlen egyszer volt egy kisebb kirohanása mikor a szülei halálának hatodik évfordulója volt, de azóta egyszer sem láttam, hogy ennyire kiborult volna. Nem tudom mi lehet vele – mondja miközben aggódva néz Jungkook után.

– Majd biztos megnyugszik. Később beszélj majd vele ha lehiggadt – szólal meg Tae Hobi pedig bólint egyet én pedig csendben gondolkozok.

– Tedd el kérlek az én részem. Majd később eszek – mondom pár perc elteltével, majd felállva az asztaltól én is elvonulok a szobámba.

/2 hónappal később/

Hónapok teltek el mióta elkaptuk Sora-t és bár úgy volt, hogy ezután meg is szakítjuk Jungkookkal és Hoseokkal a kapcsolatot nem igazán jött össze. Hobi és Taehyung randizni kezdtek és elég sűrűn jön át Jungkookkal Hoseok viszont én azóta Kookkal szinte nem beszéltem semmit. Folyamatosan gondolkoztam, hogy mi lenne a legjobb mind a kettőnknek úgy, hogy be is tartsam amit ígértem, de eddig a napig semmi nem jutott eszembe. Ma viszont eldöntöttem, hogy beszélni fogok mindegyikükkel egyszerre és Jungkookkal is kettesbe. Tisztáznom kell végre mit érzek és elmondani hogyan döntöttem...

– Srácok. Idejönnétek kérlek? Beszélni akarok veletek – szólok nekik miután a nappaliba érek a hosszas gondolkozás után.

– Mi az Chim? Baj van? – kérdezi egyből Taehyung és leül Kookékkal együtt a kanapéra én pedig velük szembe a kis asztalkára.

– A helyzet az, hogy az elmúlt hónapokban sokat gondolkoztam és úgy döntöttem, hogy ideje a saját életem élni ahelyett, hogy a szüleim gyilkosait kergetem. Ebből kifolyólag pedig Japánba költözök és ott fogom folytatni a tanulmányaimat – mondom el nagy nehezen miközben teljesen komolyan nézek rájuk.

– Mi van? Ezt most nem mondod komolyan, ugye?? – akad ki egyből Tae, de én csak bólintok egyet. – Nem hagyhatsz itt! Megígérted, hogy nem hagysz magamra erre meg le akarsz lépni?

– Nem akarlak magadra hagyni és nem is foglak. Ugyanúgy tartjuk majd a kapcsolatot és a szünetekben hazautazok. Ráadásul ha vége az egyetemnek visszaköltözök. Amikor meg nem vagyok itt Hoseok vigyáz rád – próbálom meg megnyugtatni ami nagyjából sikerül is. Jungkookra nézek aki csak csendben üldögél és valószínűleg próbálja feldolgozni a hallottakat.

– Sok sikert a tanulmányaidhoz! – mosolyog rám Hobi biztatóan.

– Köszi. Vigyázz, majd nagyon Taehyungra – mondom szigorúan ő pedig csak vigyorogva bólint. – Jungkook. Beszélhetnék veled négyszemközt? – nézek rá ismét a nyuszi fiúra aki csak bólint egy aprót és el is indul a szobám felé én pedig lassan követem. Most jön a neheze.