Veled vagy ellened? (Jikook ff)

11. rész

Lassan felállok a székemből lecsukva a laptopot és sokkosan nézek magam elé. Nem lehet, hogy annak a srácnak aki iránt elkezdtem érezni valamit köze van a szüleim halálához. Egyszerűen nem akarom elhinni. Veszek egy mély levegőt és kimegyek a szobából, majd megállva  lépcső tetején könnyes szemmel nézem a két kanapén ülő fiút. Azt hittem végre ő más lesz és tényleg boldog lehetek, de ezt nem tudom megbocsájtani neki. A legrosszabb az egészben, hogy nem vagyok képes haragudni rá. Még most is csak át akarom ölelni, hozzá bújni és mélyen beszívni az illatát. Nem akarom elhinni, hogy tényleg köze volt hozzá még ha nem is tett semmit. Ártatlan, de az én szememben mégis bűnös. Nem akarom elveszíteni, de be kell tartanom, hogy bosszút állok a szüleim halála miatt. Nem fogom annyiban hagyni akkor sem ha emiatt el kell nyomnom az érzelmeim. Ezt mostmár be fogom fejezni bármibe is kerüljön.

– Jimin. Minden rendben? – hallom meg hirtelen gondolataim főszereplőjének hangját mire csak összeszorítom a fogam és szó nélkül lerohanva a lépcsőn megyek ki a házból és indulok el egy ismeretlen irányba.

Nem tudom már, hogy az eszemre vagy a szívemre hallgassak. Megígértem, hogy segítek nekik, de amint vége lesz ennek a szövetségnek véres bosszút fogok állni. Nem érdekel mennyire fogom szeretni és mennyire fog fájni ha elveszítem, de a szüleimért meg kell tennem. Nem hagyhatom annyiba ami történt. Az életemet megkeserítették úgyhogy én is meg fogom keseríteni az övékét.

– Hogy nem esett le korábban, hogy ismerem? – kezdem el halkan szidni magam és mérgelődve megyek az úton. A végén már a kórháznál lyukadok ki ahol meg is állok és pont abban a pillanatban csörren a telefonom.

– Tessék? – veszem fel meg sem nézve ki hív.

– Merre vagy Jimin? Kezdünk aggódni. Hova tűntél? – kezd el kérdezgetni Jungkook, de ahelyett, hogy válaszolnék csak lerakom. Nem tudhatja meg, hogy tudom mi köze van a balesethez. Ha kiderül oda a tervem. Senki nem tudhatja meg mi történt. Csak ki kell találnom, hogy hogyan leplezzem magam, mert ha nem tudom elfedni az érzéseim fel fog tűnni neki, hogy valami nem oké velem. Csak el kell valahogy nyomnom az iránta érzett szerelmem is vagy túlságosan el fogok puhulni. Nem omolhatok össze és nem helyezhetem előrébb a szerelmem.

Elég sokáig ácsorgok a kórház előtt, mert közben szakadni kezd az eső. Felnézek az égre, majd lehunyva a szemem élvezem ahogy az esőcseppek végig szántják az arcom és tehetetlenül hullanak utána a földre. Ahogy a vízcseppek úgy én is tehetetlennek érzem magam. Nem tudok segíteni Taehyungon és a szívem is egyre jobban Jungkookhoz húz. Tudom, hogy nem kellene éreznem iránta semmit főleg nem ezek után, de egyszerűen képtelen vagyok nem rá gondolni minden percben és arra, ahogyan átölelt, ahogy nyugtatott és végig mellettem volt mikor Taehyung kórházba került és most is mellettem van akkor is ha még csak pár napja ismerjük egymást. Mikor már eléggé eláztam elindulok hazafelé, de csak nagyon lassan mivel nem akarok Jungkookkal és Hoseokkal beszélni. Egész úton csak gondolkozok, hogy mit tegyek, de sajnos nem tudom rá a választ Taehyung pedig nincs itt, hogy válaszoljon a kérdésre.

Ahogy ezt kigondolom meg is csörren a telefonom aminek a kijelzőjén az orvos telefonszáma jelenik meg így beállva egy eresz alá kissé remegő kezekkel veszem fel.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hewoo^^

Sajnálom, hogy sokáig nem volt rész azt meg pláne, hogy most ennyire rövid lett.🥺🥺 Ez eddig a legrövidebb rész ebbe a sztoriba amit nagyon sajnálok, de igyekszem a következőt hosszabbra írni és abban derül majd ki végleg, hogy mi fog történni Taehyunggal. Addig a kérdésem az lenne, hogy szerintetek mi köze van Jungkooknak és Jimin szülei halálának egymáshoz?

Nemsokára hozom az új részt. Addig további szép napot/estét🥺🥺❤❤

U.i.: Aki szereti a hetero és romkom koreai sorikat annak nagyon ajánlom a Tengerparti szerelmet (Hometown cha cha cha). Szerintem nagyon édes és vicces sorozat illetve a Koreai Szilícium-völgy is nagyon tetszett nekem szóval akinek van kedve nézzen bele mert szerintem nem fogja megbánni^^
Pusszancs❤