Veled vagy ellened? (Jikook ff)

13. rész

Fél órát várunk mire visszahozzák Taehyungot és addig teljes csendben ülünk egymás mellett. Egyikünk sem tudta mit mondjon, de nem is baj mert nem igazán van most kedvem senkivel beszélni. Csak csendben bemegyünk Taehyunghoz és leülve az ágya mellé én lassan elalszok Jungkook vállára dőlve, de persze ezt nem realizálom. Hosszú nap volt. Túl hosszú.

/4 hónappal később/

Kiengedték Tahyungot a kórházból és azóta csak még jobban össze vagyok zavarodva. A kapcsolatom Jungkookkal és Hoseokkal nem túl fényes, de ami Hobit és Taet illeti... Nos, eléggé közel kerültek egymáshoz maradjunk ennyiben. Aki megtámadta Taehyungot még mindig nem kaptuk el, de egyre közelebb járunk hozzá. Rengeteg gonosz lelket gyűjtöttünk be azóta és ezzel együtt nyomokat is találtunk. Ez a lélek nagyon erős és emiatt alaposan fel kell készülnünk. Mióta Tae visszatért még keményebben edzünk és közben az érzéseimmel is küzdök. Még mindig nem jöttem rá mit akarok Jungkooktól és úgy érzem kezdek megőrülni ettől. Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sincs ő hogyan érez irántam.

Most értünk haza pár perce egy "bevetésről" és ahogy belépünk a házba mindenki kidől oda ahova csak tud rajtam kívűl. Én szépen az edzőterembe megyek és el is kezdem a szokásos edzésem. Annyira belemerülök a dologba, hogy észre sem veszem amikor Taehyung belép az ajtón, majd mellém áll.

– Meddig akarod még ezt csinálni? – szólal meg hirtelen én meg akkorát ugrok, hogy majdnem seggre is esek.

– Nem tudom miről beszélsz – mondom tettetve a hülyét és tovább ütöm a boxzsákot.

– Ne csináld ezt! Tudod jól, hogy miről beszélek! – fogja meg hirtelen a kezem és maga felé fordítva néz rám kissé dühösen. – Meddig akarod még elrejteni az érzéseid? Meddig akarod még játszani a hülyét? Meddig akarsz még szenvedni miatta? – kérdezget mostmár inkább aggódó arckifejezéssel.

– Nem tudom. Fogalmam sincs mit tegyek, oké? Nem tudom, hogy hogyan kezeljem ezt! Nem tudom mit érzek pontosan és teljesen össze vagyok zavarodva! Próbálom helyretenni magamban a dolgokat, de nem megy! Nem tudom eldönteni, hogy szeretem vagy gyűlölöm! Azután az eset után meg pláne nem tudom mit érzek... – mondom kicsit megemelve a hangom és olyan mintha mindjárt sírnék, de a végére lehalkulok. Tényleg nem tudom mit kéne tennem pláne azután, hogy egy hónapja véletlen benyitottam rá és láttam őt meztelenül. Ő nem vett észre, de én azóta sem tudom kiverni a fejemből milyen jól néz ki...

– Szerintem egyértelmű, hogy szereted őt. Látszik ahogy rá nézel, ahogy viselkedsz vele, ahogy hozzáérsz. Minden mozdulatod felé azt jelzi, hogy többet érzel mint puszta barátság és képtelen vagy gyűlölni őt. Tudom, hogy rohadt nehéz bevallani magadnak, de így van. Nem fogod tudni sokáig elrejteni az érzelmeid sem előle sem pedig magad elől. Hiába akarod egyszer úgyis kiderül. Jungkook nem hülye és Hoseok sem. Előbb-utóbb észre fogják venni, hogy másképp érzel Kook iránt – mondja végig a szemembe nézve, de ahogy becézi bennem felmegy a pumpa.

– Te csak ne becézgesd az én nyuszim! Ott van neked Hoseok! Becézgesd őt! – mondom kiakadva, de utána egyből leesik, hogy mit mondtam. – Talán egy picit tényleg szeretem... – motyogom teljesen elpirulva és zavaromban lehajtom a fejem Taehyung meg vigyorogni kezd mint egy idióta.

– Én megmondtam. Na kinek volt megint igaza? – teszi fel a költői kérdést. – Ennek a csávónak! – mutat magára büszkén én pedig rácsapok egyet a vállára.