R.A.B.

Valaminek a vége

Kissé félve léptem be, leűltem, és szétnéztem a terembe, a többieket. Mint minden órán a Mardekár és a Hugrabug elvoltak különűlve egymástól.

Elszomorodva űltem tovább, ugyanis Florence alig van bent órákon mostanában, és titokban abban reménykedem, hogy elkapják a folyósón és bűntető munkát kapjon. Nem irigykedem, legyen barátnője, legyen boldog de......ez nem menjen a jövőjére, mert ha így folytatja, márcsak kocsmás lehet a Háromsperűben.

Galatea Merrythought professzor bejött az órára, majd körűl nézett és halványan elmosolyodott.
-Űljenek le!-mondja, mire mindenki helyet foglalt.-Ezen az órán főként ismételni fogunk. Párokat osztok ki és szeretném ha megküzdenének egymással. Tudom ez nem pontosan a sötét varázslatok kivédése, de mivel párbajozni nem éppen tanulnak, szeretném ha ebben is gyakorlatiasak lennének, mert jöhet akármilyen helyzet, ez biztos hasznukra fog vállni. Rengetek átkot, varázslatot tudnak. Mutassák meg!-a mondatától megfagyott bennem a vér.
Ne vicceljen! Ez komoly? Nem vagyok jó ebből!

-Scmander kisasszony és Lucius Malfoy.-mondja a tanár, majd tovább ment. A fiú rám nézett, majd elvigyorodott, majd oda jött mellém. A vér is megfagyott bennem szerintem.

-Készen állsz?-hajól a fülemhez. De nem válaszoltam semmit, ugyanis a válaszom a "nem" lenne.

Elkezdődött a párbajozás. Eggyenként. Mindenki felállt a kimagasított részre és megküzdöttek.
Nem állok erre készen. Utálom ezt az órát!
Rettegtem szinte.

-Malfoy és Scamander kisasszony. Jöhetnek!-mondja.
Felmentem, majd középre mentem.
-Tisztelet adás!-mondja, majd megunk elé emeltük a pálcát, és farkasszemet néztem vele, azzal a jeges, ijesztő, szürke, semmit mondó tekintettel.
Leeresztettem magam elé, majd megbilentettem a fejem előre, majd háttal álltam, és megindultam előre három lépést, megálltam, majd megfordultam, és félve körbe néztem.
Pár méterrel odébb, Regulus nézett rám. Csak félve cikázott közte és Malfoy közt a szemem.
Ő elfordult, majd Malfoyt kezdte el nézni.

-Egy! Kettő! Hár...-számolt a tanár.

-Everte statum!-mondta ki Lucius gyorsan, felém küldve egy fehér átkot, amitől hátra repűltem három métert, még időm sem volt kivédeni.
A hátamra estem. A levegő megakadt bennem, és szúrt az egész hátam.
-Malfoy! Kicsit óvatosabban kellett volna!-sietett hozzám a tanár.-Minden rendben?-kérdezi, mire csak épphogy bológattam eggyet.
Felsegített és leűltetett.

-Minden rendben?-jön oda Regulus.
-Persze.-mosolyogtam.
-Nem úgy nézel ki.
-Csak egy kicsit fáj, minden rendben.
-Rendben.-bólogat, majd felállt, mivel Ő következik.

A párok csak szanálódtak, és már csak ketten maradtak. Pont Ők, ki gondolta volna? Regulus és Malfoy.
Felálltak, persze Lucius ugyan úgy elvigyorodott, Regulus, pedig faarcal állt elötte és mérgesnek tűnt.

-Egy! Kettő! Hár...-és mielött a tanár elért volna a hármashoz, mind két fiú támadt. Vad párbajozás kezdődött el.
Villogó fehér fények, hangos lihegések, és átkok.

-Locomotor mortis!-hangzott el Ragulustól, majd Lucius elesett.-Stupor!-mondta végként, és Malfoy elkábúlt.
-Remek!-örült meg a tanár, bár a stuport azt nem értettem, miért, de remek! A győztes Regulus Black, gratulálok!-mire a mardekárosok elkezdtek tapsolni.
Regulus mielött lelépett volna, oda tartott gyorsan a pálcáját Luciusra, elmondott valamit, mire Malfoy össze szorította a fogát.
Regulus leszállt, majd feküdt Luciushoz ment, mondott valamit a fülébe és vissza űlt mellém.

-Mit csináltál?-kérdezem.
-Miért?-néz rám értetlenűl.
-Hát az elöbb....
-Igen?-értetlenkedett tovább.
-Semmi...biztos csak képzelődtem.-mosolyogtam, mire vállat vont.