R.A.B.

Leszel a....?

Az a bizonyos június hamar eljött. Nem gondolták volna, hogy a vizsgák ilyen hamar eljönnek, és jók is lesznek azok.

Regulussal amennyi időt tudott Genesis, együtt töltött. Utolsó két nap maradt az iskolából, a következő nap indultak is már haza.

-Szia.-megy be Regulus a lány szobájába, Ő pedig lerakta az éppen olvasott könyvet.
-Hali.-mosolyodott el, majd leűlt mellé a fiú.
-Készen állsz az utolsó Roxfortos vacsorára, ebben a tanévben?-kérdezte.
-Naná, nyári szünet lesz. Egy csomó dolgot csinálunk majd közösen.
-Hamár ennyire lelkes vagy, vacsora után, megejthetnénk egy utolsó Roxforti randit....persze....ha csak szeretnéd.
-Persze.-vigyorodott el a lány.
-Akkor jó.-majd felálva elmentek a vacsorára, ahol kivételesen mindenki az asztalánál űlt.

-Kedves Diákok!-kezdte Dumbledore, és kezdetét vette, egy nagyon unalmas, és hosszú évvégei búcsú. A ház kupát a Griffendél nyerte el, amit a Mardekárosok nem éppen boldogan fogadtak. A terem piros színben ponpázott, és végűl a vacsora után, a tanárok búcsút vettek a diákoktól, majd mindenki pihenőre tért. Kivéve persze Genesis Scamandert és Regulus Blacket, akik a Nagyteremből mentek ki közösen. Regulus kézen fogva Genesist, elhúzta a tömegből, és elmentek a csillagvizsgálóba.

Beérve a toronyba, Genesis körbe nézve egy söprűt látott meg.

-Repűlni fogunk? -lelkesedett.
-Ha van kedved persze.-fogta meg a fiú a fekete színű eszközt.-Úgy gondoltam hamár azon a bizonyos meccsen, megvolt az első csók a Roxfortba, a seprűmön. Legyen az utolsó is ezen, ebben a tanévben.

Genesis nem válaszolt, csak fiúhoz hajólva lopott tőle egy rövid csókot.

-Mehetünk?-kérdezte Regulus, és ráűlt a seprűjére, majd elrugaszkodott.
-Igen.-űlt fel Genesis, Regulus elé, majd a fiú a derekán átölelve, ezzel Genesisnek pillangós incidenst elérve, felszálltak, és elhagyták a Roxforti epületet.

Az éjszaka csillagos ege, és kellemes nyári szellője megnyugvást adott mindketőjüknek.

-Ez nagyon szép...-suttogot a lány.
-Örülök, hogy így gondolod, mert ez egy különleges éjszaka.
-Miért is?
-Mindjárt megtudod.-majd a tovább mentek, és leszálltak a tó közepén álló, kiemelkedő szigeten.

Leszálltak a seprűről, majd Genesis kíváncsian fordúlt a fiúhoz.

-Szóval?
-Szóval...azért akartam ezt a randit, mert lenne....egy fontos...kérdésem hozzád.
-Mondd nyugodtan.-mosoygott bìztatóan a lány.

A fiú annyira ideges volt, így nem is figyelte mit mondd, csak kimondta amire gondolt.

-Je t'aime. Je suis amoureux de vous. Je ne sais pas quoi dire ni comment... mais. Si tu ne m'avais pas croisé ce jour-là le 1er septembre, je serais toujours assis tranquillement avec Caleb et je ferais les pires choses. Tout serait ennuyeux. C'est comme si tu étais entré dans ma vie, précisément, pour l'améliorer.
-/Én szeretlek. Szerelmes vagyok beléd. Gőzőm sincs mit mondjak, vagy hogyan...de. Ha aznap szeptember elsején nem ütközől belém, én még mindig csendben űlnék Calebbel és a legrosszabb dolgokat tenném. Unalmas lenne minden. Olyan mintha azért jöttél be az életemben, konkrétan belepofátlankodtál, hogy jobbá tegyed.

Oda sem figyelve milyen nyelven beszél, idegesen magyarázott, és lehet talán még hadonászott is, úgy artikulált. Egyaltalán nem rá volt ez jellemző. Kissé gyorsan beszélt, a szavai végét elharapta.De Genesis így is megértette. Lassan elmosolyodott a fiún, és oda lépett hozzá megfogva a kisújját. A fiú végűl megállt a magyarázatba.

-Reggie, franciáúl hadarsz.-simítja a kezét a fiú arcára, amire kiűlt a döbbenet.
-Komolyan? Nem értettél semmit?-szomorodott el egy perc alatt.
- Mais oui./de igen.
-Akkor jó. Mert...tudnod kell....hogy az életem jobb lett, mert találkoztam veled.
És szeretném....szóval. Lennél a barátnőm Genesis?-majd a zsebéhez nyúlt, és kivett belőle egy ékszer dobozt.