R.A.B.

Valentin-nap

Egy hónap telt lassan el anyu temetése után. Nem nagyon érzek változást a temetés elöttről. Talán a többiekkel többet beszélgetek, és Regulus a többiekkel együtt figyeli mit eszem és iszom. Bár keveset, de többet eszem, mint mondjuk egy hónapja. Hálás vagyok nekik a törödésükért és gőzöm sincs hogyan adom majd ezt vissza nekik, pedig valahogy szívesen megtenném.

-Utálom a Valentín-napot.-űlt le mellém Caleb pont egy nappal elötte, nyúzott, álmos fejjel.
-De hát, jegyesed van...-ráncoltam a szemöldököm, miközben Regre néztem értetlenűl.
Ezután Caleb rám nézett a félig nyitott szemével, három másodpercig bámúlt majd hirtelen kezdett el kinyitódni a szeme, és ijedség na meg meglepődés jelent meg az arcán.

-Azt a leborúlt szivArvÉgiT! TÉNYLEG!-állt fel hirtelen, feldöntve a hosszú padot, amin űlt vagy tìz ember, miközben a zabkásája a földre borúlt, a kanalával együtt nagyot csörömpölve, persze az egész ottlevő diáksereg figyelmét felhívva, plusz az elöbb még üvöltözött.- BESZAROK,Gwenda ha nem mondod, el is felejtem! Vettem ajándékot vagy két hete, de semmi virág! HÁT BELESZEK ROSSZÚLVA, ha nem adhatok semmi virágot. Nem is ÉRTEM minek állok még itt! Húznom KÉNE INNEN A PICSÁM! Szevasztok fiatalok!-intett hátra futva nem csak nekünk hanem a diákoknak a tanárokkal együtt, miközben mi csak sóhajtva beletemettük az arcunkat a kezünkbe és hatalmas nevetés szaladt át rajtam.

-MR.ZAMBINI!-üvöltött utána McGalagony professzor, de Caleb addigra eltűnt a hatalmas ajtó mögött.

-Calebet kikéne találna ha nem lenne.-mosolyog Reg halványan.-Te mit tervezel holnapra?-kérdezi.
-Semmit. Ilyenkór mindig elolvasok egy muglitól írt rövid könyvet a könyvtárba vagy ha jó idő van az udvaron egy csésze epres tea melett.-mosolygok, ugyanis évek óta ez a napi rendem február tizennegyedikén.
-Mit szoktál olvasni?-támasztja meg a fejét a kezén, engem nézve, miközben mosolyog, amit nagyon aranyosnak találok, és talán nem is tudok figyelni arra amit mondott, csak a zöldes-kékes szemére.

-Hát...öhm...ja az Üvöltő szeleket.
-Az egy furcsa könyv.-iszik bele a teájába.
-Olvastad?
-Igen. Talán tavaly.
-Nem is gondoltam volna hogy...
-Romantikus könyveket szoktam olvasni?
-Hát...igen.
-Pedig olvasok. Ritkán, de szoktam.

Ezután elvonúltunk Rúnaismeret órára, aminek nem tudom megállapítani mi értelme van, de tanulom.
Majd zombiként battyogtam SVK órára.

-Rég nem gyakoroltunk, jól leszel?
-Persze.-próbálok mosolyogni.
-Rendben.-néz aggódó szemmel.

Az órára bementünk de szerencsére csak elméleteztünk, így megkönnyebűlve és egy fokkal jobb kedvűen indultam el a kedvenc órámra a Gyógynövénytanra.

-Gyere Reg!-fogtam meg vigyorogva a kezét a fiúnak és ugrálva tettem meg a maradék két métert a helyemig, ahol most Reg lesz.
-Mi ez a hirtelen boldogság?-vigyorog le rám.
-Gyógynövénytan van.-nézek fel, vigyorgok bele az arcába, majd halkan elneveti magát.

-Szerbusztok gyerekek!-jött be a professzor.-Remélem mindenki megtalálta a kertészkesztyűt és a kis metszőollót.-mutatta fel.-Lumpsluck professzor kérte, hogy vágjunk neki Moly-t, amit majd kiszárítok egy következő osztállyal.

-Ezzel a növénnyel nagyon óvatosak legyetek, igen törékenyek. Megmutatom hogyan vágjátok le, és utána Ti is megcsinálhatjátok.-majd Professzór óvatosan felemelte a feketeszárú, fehér virágszirmos liliomra hasonlító növény fejét, majd a növény aljától kicsit feljebb levágta a szárát.

-Ezután pedig a levelét, szirmokat és a bibeszálat is lekell szedni. A bibeszállal óvatosan, mert virágpór van benne és kimehet belőle, illetve összeporozhatjátok magatokat, annak pedig hatásai lehetnek ha belélegzitek vagy megeszitek.-figyelmeztetett.-A bibeszálat bekell tennetek a melletetek levő üvegcsébe, a többit hagyjátok az asztalon.-utasított, majd elkezdte a sajátjával megcsinálni.