R.A.B.

Titkos kulcs

Napok teltek el, mióta megtörtént az a bizonyos veszekedés. Két nap múlva lesz anyu temetése. Az elött elkellene mennem haza, a Londoni házunkhoz, apu amúgy is amerikában van a régi házukba, ami azért van meg, mert Quenni nénijékhez szoktunk nyáron menni.

Szeretnék egy bizonyos személyt megkérni valamire. Ismerte anyut, és igen támogató, szóval örülnék neki.

Ezt beszéltem éppen Sophieval is.

-Örülnék ha ott lenne.
-Kérdezd meg, amúgy is holnap reggel utazól el.
-Tudom...csak...bevalotta és ha nem beszélünk róla, akkor kínos lesz. De nem akarok róla beszélni!
-Figyelj, nem lesz kínos, Ti nem olyanok vagytok. Szerintem Ő sem akar róla beszélni, ahogy Te sem, Ő is dolgozza fel az információt.
-Igaz...
-Ne legyél ilyen! Vacsora van, nem mentünk el, mert tele ettük magunkat sütivel, viszont Te menj el és kérd meg. Attól hogy még össze vesztetek, nem szakadt meg a barátságotok, csak elment egy másik irányba.
-Jó...-sóhajtottam.
-Menj már!-zavart ki a Hollóhátas a szobájából.
-Rendben van, na!-mentem ki, majd bátran elindultam az étkező felé, de az ajtó elött ez a bizonyos bátorság, mintha meghalt volna, vagy elütötte volna egy repülő seprű.

-Gyerünk Gen, ügyes legyél! Mindent bele!-bíztattam magam, majd átléptem a küszöböt, és a zsibongó diák sereg azonnal betöltötte a halló szervem.

A Mardekár asztalhoz közlekedve elkezdett izzadni a tenyerem, és elkezdtem a szememmel keresni.
Ahogy megtaláltam a levegő elszorúlt bennem. Cal beszélt hozzá, miközben csak túrta a vacsoráját, és bámúlta azt a tököspitét.

Regulus nem is szereti annyira a tököspitét.

Oda léptem mögé, szerencsére nem vett észre, sem Cal.

-Reg.-tettem a vállára a kezem, mire kissé ijedten megfordúlt, de ahogy meglátott vissza rendeződött a mimikájá.
-Igen?
-Szeretnék beszélni veled.-néztem a szemébe komolyan, mire bólintott, letette a villát, felállt és mellém lépett.
-Cal...nem baj ha?-néztem a srácra.
-Dehogy, menjetek drágáim.-vigyorgott.

Elindultam,Reg pedig melettem lépkedett, elindúltam a folyósókon, majd megálltam az egyik sarokba.

-Lenne egy....fontos kérésem.-köszörűltem meg a torkom, de a szemembe a könnytől képtelen voltam nézni.
-Mondd csak.
-Gyere kérlek...velem....haza és...-sóhajtottam hatalmasat szakadozottan.-Anyu...temetésére....-nyeltem a könnyeimet halkan, majd oldalra néztem, mindenhova csak ne a szemébe, majd úgy éreztem a lábaim nem nagyon tartanak, így lecsúsztam a kőfalon, és felhúztam a lábaimat.
-Sissy.-guggolt le Reg.-Nézz rám kérlek.-ért hozzá a karomhoz, mire bele néztem a kékes-zöldes szemeibe.
-Persze hogy eljövök.-mondta komolyan.-Semmi miatt nem kell szégyelned hogy ezt megkérdezted, jó?-mire bólintottam.-Ne sírj, jobban áll ha mosolyogsz. Persze így ís szép vagy, de úgy gyönyörű, szóval kérlek.-mosolyodik el oldalasan, majd feláll és nyújtja a kezét, amit el is fogadok, aztán felhúz.

-Köszönöm.-ölelem meg, miközben az épp felért nyakhajlatába fúrom a fejem.
-Bármikor. Mikor indulunk?
-Holnap reggel Londonba, másnap pedig a temetésre.
-Értem...kísérjelek a szobádba? Esetleg aludjak ott, vagy maradjak amíg elalszól? Egyaltalán csináljak valamit?
-Ott aludnál?
-Persze.-mosolyodik el.-De ha nem baj, akkor egy kisebb bőrönddel jövök az elkövetkezendő napok miatt.
-Nem.
-Rendben.
-Én elmegyek előkészíteni az alváshoz...
-Én pedig bepakolni...
-Rendben.-így szétváltunk és elmentünk a dolgunkra.

A szobámba érve, megkönnyebűlve fújtam ki a levegőt, és készítettem ki a dolgokat az itt alváshoz.
Ezután elővettem a bőröndőm, átváltottam mugli bőröndre és bepakoltam a két napos utazásra, aztán gyorsam lefürödtem.