R.A.B.

Sipor története

A hét bár gyorsan, de nyáriasan telt. Genesis és Regulus minden reggel felkelt és elment sétálni a tenger partra, majd délután Nymphadorával játszani. Ted elment dolgozni, Andromédának egy antikváriuma volt a városban, oda délelöttönként járt. Így a kislányról a két fiatal gondoskodott reggelenként. Regulus pedig minden reggel elmondta magában, hogy Genesisből nagyszerű anya lesz egy nap.

Bár félt soha nem lesz apa Voldemort miatt. A sötétjegyet egy idő után megkell mutatni a lánynak, és fél hogy megijedne Genesis, utána meg elhagyná. Esténként álmatlan éjszakáin, kint a tengerparton, mikor kilopózott, ezen jártak a gondolatai. Kételkedett és nem bízott senkiben. Nem bízott saját magában, és félt hogy egyedűl marad halála napján.

Így is kelt az egyik reggelen, verejtékbe fulladozva, félelemmel tele. Álmában süllyedt és nem tudott feljönni. Kapálózott, de nem tudott megmenekűlni. Ilyenkór ébren volt, de nem tudott megmozdúlni, a teste megbénúlva feküdt, mintha az még mindig aludna.

Genesis a szomszéd szobában nem halott semmit ezekből, bár talán azért, mert lenémította a szobát Regulus, hogy ne aggódjon.

Eljött a hét, mikor Caleb és Sophie is itt töltöttek négy napot. Az emeleten voltak éppen Genesissel kipakolni, miközben Regulus a konyhában olvasott. Androméda az ebédet főzte, mikor a fiúra nézve megkérdezte.

-Nem mondtad még el neki, ügye?
-Miért kérdezi mindenki ezt?-csúkta be a fiú sóhajtva a könyvét, majd a tenyerébe támaszkodva az unokanővérére nézett.

-Mert nem akarjuk, hogy Neked és Genesisnek baja legyen. Vagy rossz időben tudja meg, olyan dolog árán, ami miatt nem lennél boldog.
-Azért nem mondtam el neki, mert félek ,hogy elhagy, megharagszik, vagy baja esik.
-Akkor esik baja, ha nem mondod el. A kezedre eltüntetőt használtál?
-Igen. Minden reggel újra kell csinálnom.
-Fáj, mi?
-Cseszettűl. Viszont ezután Voldemortnak fogok segíteni. Egész nyáron. Rengeteg dolgom lesz. Nem akarom tudni mi. Ennyi volt a nyaramból...

●○●○●○●○●○●○●

Genesis és Regulus délután a tengerpart melett sétálva beszélgettek. Regulusba itt volt az elmondhatnék, de a lány lelkedesedő arcát látva, inkább az agya egyik hátsó oldalába raktározta ezt, és mosolyogva halgatta a történetet.

●○●○●○●○●○●

Eltelt egy hónap és már csak két és fél hét volt a nyári szünetből. Regulus és Genesis alig beszélgettek. Sophie azonban rendszeres látogató volt a lánynál, és fordítva is így volt. Genesis az augusztus első hetét a nagynénijénél töltötte. Sophie sosem akart Calebről beszélni, azt mondta segít a szüleinek, és nem nagyon beszélnek. Persze ez hazugság volt, a Hollóhátas lány megjelent a háromnaponta tartott gyűléseken, sőt volt hogy Genesistől ment el, mert oda kelett mennie. Ott találkozott a két fiúval. Regulus a barátnőjéről érdeklődött. Azonban a végére már csak megkédezte hogy van.

Keveset beszélt, a bőre betegesen sápadt volt, szemei alatt állandó fekete karikák éktelenkedtek a kialvatlangásgtól. Hiányzott neki Genesis, de nem írt neki., Voldemort mindenkit figyelt.
Egyre többet alkalmazta a főbenjáró átkokat, amik lelkileg kifárasztották, és megroncsolták.

Genesis egyre jobban neheztelt Regulusra. Hetente írt neki két levelet, amiben megkérdezte hogy van, és írt neki az eseményekről amik körülötte történtek. Regulus ezeket a leveleket mindig örömmel fogadta, ez volt a kapaszkodója a mindennapokban. Voltak levelek, amiket újra olvasott.

A szobája teljesen átalakúlt. Az íróasztala felett levő helyet a lány leveleivel, és róla rajzolt képeivel, versekkel és újság kivágással tűzte tele. A régi mardekáros dolgai szinte teljesen eltűntek a szobájából. Maximum egy kisméretű zászlót hagyott meg, ami háromszög alakú volt. Rengeteg időt töltött olvasással, és a feje kiürítésével. Mindennap valahol máshól járt, és ábrándozva nézett ki az ablakán. Legtöbbszőr gondolatai mégis a vöröses-barnahajú lányra kanyarodtak vissza, azok közűl is csak egy emlékhez:

Arra a bizonyos napra. A hosszúra nyúlt éjszakára, a mosolygására, a tóra, a nyakláncra és egy kérdést, majd feleletet elevenítette fel. Mikor Genesis a barátnője lett, élete legszebb napja volt.

Regulus abban az egy hónapban szinte egy teljes személyíség átalakuláson ment át. Annyit még a legjobb barátjával sem beszélt.

A nyári szünet utolsó napja elött két nappal, azonban furcsa dolog történt.

Az egyik gyűlésen Voldemortnak egy elfre volt szüksége, és Regulus felajánlotta Siport a Black-ház házimanóját. Voldemort pedig nyájasan megköszönte a vállalkozó fiúnak.

Regulus ezután haza ment. Tudta, hogy hazudnia kell a házimanónak, nem mondhatja azt, hogy beajánlotta, csak úgy. Úgy állította be ezt, mint egy büszke halálfaló.

,,-Sipor.-szólította a házimanót.
-Igen Regulus gazdám?-jelent meg az elf.
-Voldemort önkéntes elfet keres, aki segít neki valamiban, azt nem árúlta el miben. Beajánlottalak. Megtiszteltetés lenne és ezt parancsolom is neked, hogy menj el vele. Amit a Nagyúr mond azt megkell tenned.- a házimanó bólintott.

Voldemort egy óra múlva megérkezett, és elvitte a házimanót.

Mire visszatértek, este fél tíz volt.

Sipor gyenge volt, fáradt és réműlt, szinte majdnem elájúlt.

Regulus gyorsan oda ment hozzá, és felvitte a szobájába.

Sipor csak másnap kapott erőre, és ekkor mesélte el mitörtént.

-Elmentünk egy tengeri barlangba. Sötét volt. Egy tó parton voltunk. A Nagyúr nonverbális varázslatot használt egy csónak megszerzéséhez. Majd egy kis szigetre értünk a tó közepén. A sziget közepén volt egy kiálló kő, amiben volt valami folyadék. Azt parancsolta igyam meg.-itt a házimanó elhallgatott.

-Mi történt Sipor?
-Nem! Nem! Sipor nem!-kezdte ütögetni magát.
-Sipor, azt parancsolom mond el.

Sipor elhalgatott, és vissza fogottan elkezdte mesélni.

-Az-az ital gazdám! Sipor szenvedett, mintha folyamatossan haldokolna, és ezt tízszer fájdalmasabban érezte. A Nagyúr csak itatta Siporral azt a folyadékot, amíg elnem fogyott. Segítségért sírt Sipor, de a Nagyúr csak nevetett. Ahogy elfogyott a folyadék, a Nagyúr egy medált dobott a tálba, amibe volt a folyadék, és utána eltűnt. Sipor egyedűl maradt...és jöttek...

-Kik jöttek Sipor?
-Sipor nem akart hozzá érni a vízhez! De hozzáért a gyengeségtől! Jöttek az inferusok! Lehúzták Siport, megtámadták!
-Hogy menekűltél meg Sipor?
-Az elfek bárhova eltudnak menni Gazdám, ez mentette meg Siport.
-Mi az az inferus Sipor?
-Sipor nem! Nem...nem!-kezdte magát ütlegelni újra.
-Rendben Sipor, akkor nem kérdezek többet. Viszont azt parancsolom, hogy ezt ne mond el senkinek, még az Úrnődnek sem! És hogy rejtőzz el, soha ne hagyd el a házat.
-Igenis Gazdám.

Regulus aggódni kezdett, hogy Nagyúr gonoszabb dologra készűl, mint azt Ő gondolta. Pár nap múlva kezdődik az utolsó éve, és a Roxfortban több dolgot tudhat majd meg erről a dolgokról. Kezdődik az utolsó éve, és ez rosszabb lesz mint a tavalyi, mert Voldemort majdnem kész van."

Genesis már majdnem becsomagolta minden Roxfortos tancuccát. Keserűen állapította meg, hogy Regulus nem válaszól neki, így azonnal megkell majd keresnie Őt, ahogy vonatra száll.

Az apjával vacsorázott, majd aggódóan, de izgatottan aludt el, hogy holnap megkezdje az utolsó roxfortos évét.....