R.A.B.

Halloweene különkiadás 3/2

Mikor felkelek, halk szuszogást hallok.
Regulus a falnak támaszkodva aludt, bár a nyaka kissé természet ellenesen nézett ki. Felkelltem, majd megnéztem az időt.
Este tíz óra.
Na Reg, eszerint Te is kimerűlt vagy.
Hagytam, hogy Reg lassan eldöljön az ágyon, betakartam, majd bekanalaztam a lázcsillapító szirupot, ami majdnem vissza is jött, de lenyeltem.
Elmentem fürödni, pizsamába öltöztem, és leűltem Regulus mellé egy könyvvel a kezemben.

Kábé fél óra múlva Regulus elkezdte kapkodni a levegőt, a haja pedig csapzottan tapadt a homlokához.
-ne...nene.-motyogta maga elé. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, majd egyszer csak kipattantak a szemei és hirtelen ülő helyzedbe vágta magát.
-NE!-Mondta hangosabban szaporán véve a levegőt.
-Regulus.-mentem közelebb hozzá, de szinte észre sem vette, csak rohamos tempóba véve a levegőt nèzett át a vállam felett.
A kezében a pálcájával.
-Reg!-szoltam rá, de semmi.
-nenene.-mondta továbbra is, mintha nyitott szemmel aludna, nem is tudom.-NE!-üvöltötte el magát.
-Regie!-fogom a kezeim közé az arcát és tekintetét keresem, ami pár másodperc elteltével megtalálja az enyéimet. Ijedt volt, nem, inkább réműlt.
-Regie, minden rendben. Itt vagy, az csak egy álom volt. Csak egy álom. Most már rendben vagy. Itt vagyok.-mondom a szemébe nyugtatóan, mire elkezd bólogatni.-Minden rendben, itt vagyok.-simítottam ki a haját a homlokából.
Sosem láttam ilyennek. Mindig bátor volt és komor. De akkor...kit rejthet ennek a komor maszknak a háta mögött?

Felálltam és kinyitottam az ablakomat, hogy friss levegő jöjjön be, majd vissza űltem mellé.
Háttal neki megakartam igazítani a takarót, amikor a derekamnál fogva közelebb húzott magához és átölelt.
A gyomrom hirtelen rándult görcsbe, és valami mintha repkedett volna benne.

Az állát a vállamra támasztotta, miközben a hátam a melkhasának volt préselve, és éreztem a gyors, nyugtalan szívverését.
-Minden rendben van, jó? Itt vagyok.-suttogom oldalra neki, majd a hüvelyujjammal kis köröket írok le a csuklójára ami a hasamnál pihen.

Lassan lenyugszik a szívverése, és a lélegzet vétele is eggyenletes.
-Bocsánat, ha...megijesztettelek.-szólal meg halkan egy idő után.
-Nem ijedtem meg...inkább aggódtam.-nézek rá, oldalról.-Itt akarsz aludni?
-Ahogy szeretnéd.-von vállat.
-Inkább ahogy Te, itt most rajtad áll.
-Akkor ha nem baj, igen. Csak pizsama.
-Múltkor itt hagytad a ruháid.-mondom.
-Te is nálam.
-Akkor kvittek vagyunk.-Ő pedig elenged, elmegyek a szekrényhez, oda adom neki, és elmegy fürdeni, addig pedig megcsinálom neki az ágyát.

-Baj van?-ront be hirtelen Caleb.
-Hát Te? Hogyan jutottál be?
-Egy Hugrabugos csajnál aludtam.
-Fhuj.-fintorgok.
-De baj van?
-Regnek rémálma volt.-nézek rá aggódóan.
-Igen...sokszór van neki.-sóhajt.-Már autómatikusan disaudio van az ágya körűl estére.
-Mi okozza ezt neki?
-Nem tudom.-vágja rá.-Talán egy emlék, nem tudom.-és leűlt mellém.
Abban a per' pillanatban bejött Reg is.
-Hát Te?-kérdezi.
-Egy csajnál aludtam a környéken.-mondja Zabini.-Hallom megint volt...
-Ja.-vont vállat.
-És minden rendben haver?
-Persze.-újjabb vál vonás.
-Akkor mentem.-áll fel, majd rám néz jelentőség teljesen, és gyorsan Regulusra, majd vissza rám, mire csak bólintottam.
-Jó éjt.-köszön el.
-Neked is.-mondjuk vissza.

Reg bemászik az ágyba, én is eldőlők az enyémen, felé fordulva, és becsukom a szemem.

Arra ébredek, hogy a kezem lóg le az ágyról, Regre nézek, akinek a keze pedig kivan nyújtva az enyém felé, és fogja. Feljebb viszem a szemem és az arcára nézek, aki szintén a kezünket nézi, egymásra nézünk, majd elkapjuk onnan zavartan.
-Boccs....-mondom halkan.
-Semmi...

Mindd ketten felkelünk, Regulus pedig szokásosan bevette az ágyat, majd elment vissza, hogy átöltözzön.

-Jó reggelt.-jött be Caleb, mikor össze kicsinyítettem az ágyat.
-Neked is.-mosolygok rá.
-Hogy van?-céloz Regre.
-Fáradtan...vagy...nem is tudom...
-Megyünk eggyütt le?-mondja.
-Persze.-bevettem a saját ágyam is, és elindultam vele a Nagyterembe, ahol Reg várt minket, az ajtónál.