R.A.B.

Selyem és menyasszony

-És újra!-csendült a fülembe McGalagony hangja a harmadik napon. Már szünet volt. A bál után mindenki húz haza karácsonyozni.
Nekem pedig még akadt egy-két tehendőm.

-Au.-lépek rá megint Reg lábára.
-Sajnálom!-mondom őszintén.
-Hol jársz? Látom nem ide figyelsz.
-Sehol....csak...pár napja van egy rossz elő érzetem, és lenne egy kérésem is hozzád. Egy hatalmas kérés, amire nem kell igent mondanod, csak ha komolyan gondolod, és persze szeretnéd.-hadarom el, miközben kalimpálok a kezemmel artikulálva.

-Hé Sissy.-fogja le nevetve a kezem.-Nyugi. Gyere pihenjünk, már biztos fáradt vagy.-fogja meg a jobb csuklóm, majd észre vétlenűl kimentünk a próbáról, onnan fel az emeletre, és egy párkányhoz, ahol nincs senki.

-Mi lenne a kérésed?-kérdezi, miközben leűl, a kezemet még mindig fogja, kezd bizseregni az érintésétől.
-Hát...pár napja üzentem a szüleimnek mind két bálról, meghogy ki a párom, és küldtek nekem kikérőt is, hogy elmehessek ruhát nézni a bálokra, és a nagy kérés igazából kettő kérés.
-És?
-Az eggyik az, hogy gyere el velem ruhát nézni. A másik...-sóhajtottam túl nagyot.-Hogy....a szüleim megakarnak ismerni, és gyere el egy ebédre, utána pedig vissza jövünk a Roxfortba.-hadartam. Reg csak nézett, pislogás nélkűl, már azt hittem meghalt, mikor lágyan elmosolyodott.

-Eljövök persze. De miért nem Sophiet hívod?
-Itt hagyom Calebbel, hogy megismerje.
-Cseles. Rendben.-mosolyog.-Mikor indulunk?
-Ma a ruhát venni. Holnap reggel az ebédre megyünk.
-Nem mehetnénk hopponálva?
-Nem...apám külön kérte hogy vonattal közlekedjünk. De szerintem azért hogy friss levegőt szívjak. Jegyet is küldtek nekünk.
-Akkor tényleg azzal megyünk.
-Egy óra múlva elkéne indulni. London belvárosában van egy mugli/varázsló ruhás üzlet állítólag.
-Akkor oda megyünk.-mosolyog.

Regulussal elmentünk átöltözni téliesebb mugli ruhába, bár Ő teljesen jó volt ahogy volt az ingjével, szóval Ő csak levette a Roxfortos cuccait. Én átöltöztem a múltkori sárga kabátomba, egy barna térdig érő szoknyába, barna magassarkú bokacsizmába, és egy világos barna blúzba, meg persze citromsárga francia sapka kiegészítőnek.

Ahogy lementem a nagy ajtóhoz Frics állt ott, és Regulus.
-Mehetünk?
-Igen.-bólógatok.

Kiléptünk a suliból, és elindultunk egy kocsi felé, amin kivoltak már kötözve a theszrálok.

-Te is látod Őket?-hajól le hozzám Reg.
-A theszrálokat? Igen...-suttogom.

Kínos csönd volt közöttünk, mìg elmentünk az állomásig. Talán mind ketten vissza emlékeztünk a szeretteinkre, akiket elvesztettünk.
Leszálltunk a kocsiról, majd elhopponáltunk az állomásig. Megérkeztünk, majd a jegyeinket megmutatva már indult is a vonat.
Reggulussal egy kisebb fülkében kaptunk helyet, de pont elég volt a kis időhöz, amennyit a megérkezésünkig töltöttünk.

Jó volt Regulussal utazni, bár nem sokat beszéltünk, valahogy volt köztünk egy kínos csönd, amit nehezen lehetett megtörni.
Alkalmanként eltanulmányoztam az arcát. Azt mondják kevésbé jóképű mint a bátyja. Pedig ez hazugság. Nem hasonlít rá, tény és való, pedig egy év van köztük.
Regulus állkapcsa csontosabb, szeme szürkébb, haja fürtösebb és mintha hollófekete lenne. Kicsit magasabb és vékonyabb tesvérénél, de testalkata szálkás, bőre sápadtabb.
A tekintete nem olyan barátságos és csínytalan mint Siriusé, de néha megcsillan benne a gyermeki fény és ha mosolyog az arca kedvesebben fest. Sok feketét hord, és ha színt is vesz fel, az méreg zöld vagy fehér.
Van egy ezüst gyűrűje a mutató újján, amin egy koponya és pár kicsi holló dísziti, nagyon szép.
A válla is széles, már amennyire a kviddics ezt neki kiedzette. Az újjai hosszúkásak, és csontosak, a kezén erek húzódnak végig, ha mérges a akkor jobban látszanak.
Őszintén elmondva, Regulus Black, elmondhatóan tökéletes.