R.A.B.

Lowestoft

A házba belépve nem talált senkit. A fali óra még nem ütötte meg a tizenegyet sem, korán keltek a vonathoz. Állatok hangja csapta meg a fülét, amit mintha évek óta nem halott volna, annyira elvolt szokva tőle. Elmentem a szobájáig, és a bőröndöt letette az ágya végébe.

Elindulta lefelé a lépcsőn az állatokhoz, hátha ott találja az apját, de fél óra sétálgatás után sem találta nyomát. Vissza ment a ház lakorészéhez, és a konyhába ment. Tányérok kipakolva a mosogatóban, poharak kitéve a szárítóra látott, még vizes volt minden, mintha valaki nemrég ment volna el.

Nem tudtott mit csinálni, ìgy elment kipakolni a bőröndjéből.

A sulis cuccai az asztalra kerűltek, a szennyeseit pedig a mosókonyhába vitte.

A ház halk volt, ami annyira nem töltötte el boldogsággal. Bár az ablak nyitva volt, és lehetett hallani az elkezdődő nyári szünet hangját. A bogarak össze-vissza száltak, a madárcsicsergés pedig a belvárosi életben is megfigyelhető volt. A szél enyhén fújt, és friss levegőt hozott a szobájába, na meg virág illatot.

Pár perc múlva ajtó nyitódást halott, mire felpattanva, lerohant a lépcsőn.

Az ajtóban Mr.Scamander ált, és mosolyogva nézte ahogy lejön a lánya lépcsőről.

-Szia!-rohant le már, az apját megölelni.
-Szia Genny!-ölelte át apja is.

A nap további részét végig beszélgették, és tervezgették a nyarukat, végűl késő este, tizenegykor az alvás melett döntöttek.

Másnap reggel Genesis kilenckor ébredt fel kipihenve és tudta, hogy ez nem fog sokáig tartani. Pár nap múlva kipiheni magát, és vissza tér a korai keléshez.

A konyhába lement pizsamába, ahol Queeni nagynénje fogadta.

-Queeni néni!-rohant oda hozzá.

A nő vigyorogva visszaölelte.

-Hogy aludtál Drágám?-kérdezte, miközben megforgadta a tojást a serpenyőben.
-Jól kipihentem magam.-mosolygott.
-Jó ezt hallani! Reggelire csináltam egy kis bacont tojással, ha nem bánod! Friss narancslé is van, de teát is ihatsz ha kívánod. És majd ha szeretnél, elmehetnénk a közelbe enni egy péksüteményt!-mosolygott kedvesen.
-Természetesen mindig szívesen eszem egy kis péksüteményt veled Queeni néni.
-Annyira örülök, hogy itthon vagy! Majd jöhetnél Amerikába hosszabb ideig nyáron.
-Jövök majd. Mit szólsz az Augusztushoz?
-Remek ötlet!

A reggelijüket elfogasztva, Genesis felöltözött. A nagynéniével nagyokat beszélgetve ettek egy finom péksütit, majd a városba sétálni indultak.

○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○

A mai nap volt július tizedike, mikor Genesis az állomáson várt Regulusra egy barna bőr bőrönddel. Hopponálni fognak, mégis ide tervezték a találkozójukat. Párszór leveleztek a nyáron, ahogy Calebbal is, de Sophieval rendszeressen, és egyre jobban hiányolta a fiú társaságát, na meg az ölelését.

Délután kettő óra huszonhatot ütött az óra, mikor Regulus Black meglátta Genesis Scamander citromsárga topját, barna kantáros szoknyáját és barna szandárját. Világos vöröses-barna haját kettőbe fonta, és úgy dölöngélt előre-hátra, szája szélét rágdosva az idegességtől.

A fiú elmosolyodott a lány kissé hóbortos viselkedésén, de így szerette a legjobban. Genesis oldalra fordúlva meglátta a fiú komor alakját, és vigyorogva kalimpált a kezével.

Regulus egy fekete nyári rövidújú inget viselt kissé kigombolva, fekete rövidnadrággal. A szokásos gyűrűje az ujján volt. Göndör haja tökéletesen volt kissé kócós, és egy napszemüveg fogta éppen hátra. Nem is akart belegondolni mennyire fájdalmas volt és idő ígényes a nagyúr jelét a karjáról elvarázsólni, de tudta másnap reggel újra megkell tenni a varázslatot.
De ennyi fájdalom neki megérte.