𝗕𝗮𝗿á𝘁𝘀á𝗴 𝗘𝘅𝘁𝗿á𝗸𝗸𝗮𝗹|𝚓𝚓 𝚖𝚊𝚢𝚋𝚊𝚗𝚔(𝕤𝕫𝕦𝕟𝕖𝕥𝕖𝕝!)

Vissza térés

~Ashley pov's~

-Ashley kész vagy? - ordította fel anya.

- Igen, mindjárt megyek! - ordítottam vissza. Felkeltem az asztalomtól és az éjjeli szekrényemhez sétáltam. Kihúztam a fiókját és kivettem belőle a képet, ami évekkel ezelőtt készült rólam és a legjobb fiú barátomról. A kép láttán szemeim könnybe lábadtak. Három éves képet tartok a kezemben. Ekkor még csak tizenkettő voltam és JJ meg tizenöt. Három évvel ez előtt még együtt töltöttük a minden napjainkat. Egy nap viszont. Mikor haza értem anya közölte velem, hogy Californiába költözünk apa miatt. Apa folyton verte anyát. Egy ideig tűrte, de betelt a pohár. Elköltöztünk Outer Banksból. Most viszont végre három év után vissza megyünk. Vissza megyünk a szülő helyemre. Ismét együtt tölthetem a minden napjainkat JJ-vel.

- Ashley... - jött be anya a szobámba.

- Igen? - fordultam felé kisírt szemekkel.

- Oh kincsem... Gyere ide - ölelt magához jó szorosan. Erre volt most szükségem. Vissza öleltem én is jó szorosan és addig így maradtunk míg megnyugodtam.

- Nagyon hiányzik anya... - néztem fel rá.

- Tudom kincsem, tudom. De most végre újra láthatod. Újra találkozhatsz vele és újra együtt tölthetitek a minden napjaitok - mosolygott rám - de most menjünk mert a hajó nem vár meg.

- Okés - mosolyogtam rá. A képet bele raktam az egyik dobozba majd levittem őket az autóhoz. Sikeresen bepakoltam mindent a járműbe.

- Indulhatunk? - fordult felém anya. Bólintottam, amire beindította az autót.

Az út unalmasan telt. Anya vezetett én meg néztem ki az ablakon míg fel nem hozta a számomra legérzékenyebb témát. JJ-t.

- Na és beszéltél JJ-vel, hogy vissza költözünk? - kérdezte anya az utat nézve.

- Nem, még nem, de meglepetésnek szánom. Lehet már nem is emlékszik rám - szomorodtam el a mondatom hallatán. Lehet már tényleg nem emlékszik rám. Az a három év nem most volt. Még mindig rettenetes szívfájdalommal tölt el a tudat mikor vissza emlékszem arra a napra.

~~~~~~~~

2017.április 1

- JJ... mondanom kell valamit - hajtottam le a fejem.

- Mondjad. Meghallgatlak - tette két kezét a vállamra.

- F-fel...felej....felejts el... - mondtam szipogva.

- Mi? - döbbent meg - miért mondod ezt Ash? Mit tettem, hogy ezt mondod? - ujjai közé fogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe tudják nézni. Ő is sírt. Akár csak én.

- JJ kérlek.... Csak felejts el - mondtam majd hazáig rohantam.

~~~~~~~~

Még most is fáj. Fáj vissza gondolni arra a napra. Életem legfájdalmasabb napja volt. Soha nem éreztem akkora bánatot, szomorúságot, mint akkor. Teljesen össze törtem, hogy el kellett engednem Őt. Mikor Californiába költöztünk két hétig ki sem mentem a szobámból. Nagyon rossz volt az elején. Új környezet vett körül, amit időbe telt megszokni, de megbarátkoztam vele. Lettek új barátaim. Lett egy barátom is, akivel egy évig voltam. Szerencsére nem volt meg köztünk AZ. Lett volna rá alkalmam megtenni Bryannal, de nem tettem. Nem tettem mert még mindig éreztem valamit JJ iránt. Kötődtem hozzá még egy év után is. Képtelen voltam elfelejteni a legjobb barátom. Soha nem voltam rá képes és nem is leszek. Számomra ő a legfontosabb. Akkor is az volt és most is az. Ez nem fog változni SOHA! Képtelen lennék elengedni.

[...]

- Kicsim megérkeztünk - állt meg egy bazi nagy fehér ház előtt anya.

- Wow! Ez gyönyörű - mondtam, amit gondoltam.

- Szállj ki a kocsiból és segíts bepakolni a házba - csatolta ki magát anya majd kiszállt az autóból és hátra sétált a csomagtartóhoz. Én is kiszálltam a kocsiból és segítettem anyának bevinni azt a pár dobozt, amit hoztunk. Szerencsére nem volt olyan sok cuccunk, hogy az autó csomagtartójába ne fért volna be. Bevittük a pár dobozt, amit hoztunk majd anya megmondta, hogy hol találom a szobám. Megfogtam két dobozt és elindultam a lépcsőn felfelé. Mikor felértem az emeletre elindultam a szobám felé. Megálltam egy baba kék színű ajtó előtt.

- Ez lesz az én szobám - mondtam suttogva magamnak majd lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába. A falak krém színűek, a padlót falapok borították. Az ajtóval szemben volt egy ablak, amit krém színű függöny tarkított. Volt még kettő gardrób és két könyves polc a szobában. Az ablak előtt helyezkedett el az ágy. Egy nagy lila párna, két krémszínű kispárna foglalt helyet az ágyon. A takaró meg szintén krém színű volt.

- Imádom - suttogtam. Nem túl csajos, de nem is fiús. Pont hozzám illő. Imádom az új szobám. A dobozokat leraktam az egyik gardrób elé majd lementem a többiért.
Az utolsó dobozt raktam le a többi közé mikor a telefonom kezdett rezegni.

•Kiara Carrer•

-Szia Kie - köszöntem legjobb barátnőmnek.

- ASH!!! IGAZAK A HÍREK?! - ordított a vonal másik oldaláról.

- Milyen hírek?

- Azt mondják, hogy vissza költöztetek anyuddal Outer Banksba - válaszolt. A hangjából ítélve biztos mosolyog.

- Hát nem tudom... Ha eljössz arra a címre, amit leírom megtudod - válaszoltam én is majd leraktam. Leírtam Kiaranak a házunk címét majd neki álltam a ruháimat kipakolni.

[...]

Már 2 órája pakolok, de a ruhák sehogy sem akarnak fogyni. Talán azért nem fogynak a ruhák mert mindig variálom, hogy melyik, hol legyen.

Éppen kezdtem volna újra a ruháim helyének a variálását, mikor megszólalt a csengő. Gyorsan lerohantam a lépcsőn és, amilyen szerencsétlen vagyok majdnem taknyoltam is egyet, de szerencsére sikeresen leértem és az ajtóhoz siettem. Kinyitottam az ajtót és abban a pillanatban megállt körülöttem minden...

SZIASZTOOOOK!
Na itt is lenne az első rész. Tudom nem izgalmas. Ellenkezőleg. Inkább nagyon unalmas. De ez az első rész. A könyvekben általában az első rész mindig uncsi, de lesznek itt fordulatok bőven.
Az írási tehetségem még mindig borzalmas szóval kérlek nézzétek el, ha valamit rosszul fogalmazok.
Ha találtok valami helyesírási hibát írjátok le nyugodtan.🥰
Remélem mindenkinek tetszeni fog ez a JJ Maybank-es fanfic.❤️