Promises (Tokyo Revengers x OC)

4. rész

Köszöntünk Mikey-ék papájának, majd mentünk a fiú szobájába. Bent volt már mindenki, Emmát is beleértve. Unokatestvérem egyből megölelte barátnőjét, de utána én is. Mióta csatlakoztam a bandához és megismertem Emmát nagyon jó barátok vagyunk. Köszöntem a többieknek is, majd leültem Mitsuya mellé a szőnyegre. Mindenki nasizott és beszélgetett és jól érezte magát.

-Hé, srácok! Mit szólnátok, ha hallgatnánk egy kis zenét? - hoztam fel az ötletet. A srácok egyből beleegyeztek és már kapcsoltam is a zenét. A banda kedvenc zenéjét nyomtam be elsőnek, Hollywood Undead-től a Riot! - ot. A fiúkkal egyből elkezdtük ordítozni a szöveget felváltva.

-I'VE BEEN SEARCHING FOR AN ANSWER, BUT I AIN'T FIND ONE! - kiabálta elsőnek Hakkai.

-I'VE BEEN KNOWN TO TEAR SHIT UP ANDG GO OFF LIKE A GUN! - ordítottuk a ránk legjobban illő részt Keisuke-channal.

-I'VE BEEN DRINKING WAY TOO MUCH, BUT NOW I THINK I'M DONEEE! - jött Mikey és Mitsuya-kun.

-FUCK THAT SHIT, LET'S START A RIOT! - kiabáltuk mindannyian.

-LET'S START A RIOT! - üvöltött Peh-yan-kun a maga furcsa hangján.

-TEAR SHIT UP, FUCK PEACE AND QUITE! - kiabáltunk újra együtt, majd ugyan ilyen hangerővel folytattuk végig az egész számot.

-Srácok imádlak titeket! - öleltem át a két mellettem ülőt, tehát Mitsuyát és Chifuyut. - Imádok veletek faszkodni. - nevettem egyet.

-Mi vagyunk a legjobb és legösszetartóbb család. - mosolygott Mikey.

-Köszönöm, hogy ennek a családnak a tagja lehetek. - mondtam mosolyogva amire Mitsuya csak átkarolta a vállamat.

-Mi mindig egy család fogunk maradni. - mondta a mellettem ülő.

Egész sokat beszélgettünk és közben még pizzákat is rendeltünk. Egész délután hallgattuk a hülye, lázadó zenéinket és hülyéskedtünk. Mivel szinte mindenki motorral volt ezért egyáltalán nem ittunk alkoholt, de anélkül is nagyon jól éreztük magunkat. Emma hozott rengeteg nasit és ő is beszállt közénk. Örülök, hogy ő is jól érezte magát, és nagyon úgy tűnt, hogy Draken egyre többet foglalkozik vele. Végül este 10 óra fele haza indultunk szőke unokatestvéremmel. Köszöntünk és már mentünk is a szobánkba.

-Hallod húgom! - szólalt meg Draken miközben épp az ágyamra akartam felmászni.

-Mondjad!

-Mostanában nem edzettünk. Régebben mindig együtt edzettünk. Na benne vagy? - jött oda az ágyhoz a fiú és felkönyökölt az emeletes ágy tetejére.

-Benne vagyok. Kéne is egy kis edzés. Észrevettem, hogy kezdek elpuhulni. Tegnap is kellett legalább öt ütés mire eltörtem egy gyerek orrát. - mondtam, majd leugrottam az emeletes ágyról. Mivel kicsi a szoba, csak egy emeletes ágy fér be és azon is én alszok felül.

-Hogy mit csináltál? - nézett rám kérdően.

-Elmentünk tegnap Keisukéval és Chifuyuval a tengerpartra aztán valami kis pitiáner banda belénk kötött. Mi csak megvédtük magunkat, de az egyik srácnál kicsit elszaladt velem a ló és lehet, hogy eltörtem az orrát. - mondtam halál nyugodtan és elkezdtem átöltözni valami olyan ruhába, amiben lehet edzeni.

-Olyan felelőtlenek vagytok. Még szerencse, hogy nem csak egy gyenge hisztis picsa vagy, hanem... egy erős hisztis picsa. - vágott hozzán egy pólót miközben én melltartóban álltam előtte.

-Nem is vagyok az. Mikor láttál utoljára sírni vagy hisztizni? - vettem fel a pólót, majd elkezdtem a beszélgetés közben bemelegíteni.

-Pontosan 2 éve és 5 hónapja. Aznap amikor csatlakozni akartál a bandához. Emlékszel? Épp a Black dragonnal harcoltunk és még csak mi hatan voltunk a bandába Mikey-ékkal. Pont arra sétáltál és megláttad, hogy kapok egy ütést aztán kiálltál mellettem és szarrá verted a srácot.

-Emlékszeeeek! Aztán elmeséltétek, hogy mi ez a banda, de nem engedtétek, hogy csatlakozzak mert lány vagyok. - kezdtem el felülésezni.

-Igen. És ezért elsírtad magad. - Draken fekvő támaszokkal kezdte az edzést.

-Ohh a régi szép emlékek. - elmorzsoltam egy nem létező könnycseppet, majd folytattuk az edzést.

Körül belül másfél óra edzés után elmentem fürödni és utánam meg ment Draken. Mire visszajött a szobába én már félálomban voltam, de felijedtem, amikor kinyitotta az ajtót. Végül ő is lefeküdt az ágyba és aludtunk. Reggel az ébresztő szörnyű hangjára keltünk, de Draken valamiért nem nyomta ki.

-RYUGUJI KEN! NYOMD MÁR KI AZT AZ ÉBRESZTŐT! - kiabáltam rá a fiúra, majd pár másodperc múlva már el is hallgatott a szörnyű hang.

-Ha még egyszer ordibálsz reggel, én kibaszlak az ablakon! - ült fel a szőke hajú. Reggelente valamiért elég sok erőm szokott lenni, viszont Drakennek kell egy kis idő mire rendesen felébred.

-Bocsikaaa. - lementem az emeletes ágy tetejéről és gyorsan felöltöztem. Ma nem terveztem menni sehova, inkább készülök a záróvizsgáimra.

-Mit csinálunk ma? - jött a kérdés a szőkétől, aki épp a pólóját vette át.

-Én tanulok a vizsgákra. Hogy te mit csinálsz? Gondolom Mikey-val leszel. - adtam meg az egyszerű választ, majd leültem az íróasztalhoz és elkezdtem elővenni a füzeteimet.

-Nem kell ennyire arrogánsnak lenni, mert most már tényleg kibaszlak az ablakon! - nevetett egyet Draken. - Inkább csinálok valami reggelit. Majd utána megyek Mikey-hoz. - kiment a szobából én pedig neki álltam tanulni.

A nap nagy részét tanulással töltöttem, délután pedig átmentem segíteni Keisukénak a tanulásban. Már csak ez a hét és kezdődik a nyári szünet. Végre minden időmet a bandára szentelhetem. De előtte még ott vannak a záróvizsgák, amiken át kéne menni. Vasárnap este van és kellett egy kis kikapcsolódás a sok dolgozat előtt, ezért eljöttem motorozni. Épp egy tengerparti úton megyek legalább olyan 110-zel. Szerencsére erre nincs forgalom, se rendőrök, szóval tudok gyorsan menni. A szokásos kis helyemen megálltam, letámasztottam a motoromat és csak bámultam a tengert és a naplementét. Nagyon békés és nyugodt volt az egész környezet, nem volt sehol senki, az agyam teljesen kikapcsolt.

-Szia Katsumi-san! Nem gondoltam, hogy ismered ezt a helyet. - szakított ki valaki a nyugalomból. Ugrottam egy aprót az ijedségtől, majd gyorsan hátra fordultam megnézni, hogy mégis ki volt ez.

-Áhh szia Hakkai! Majdnem szívrohamot kaptam! - köszöntem a magas fiúnak. - Egyedül?

-Nem. Pár perc és Taka-chan is itt lesz. - mosolygott kedvesen. - Nem is láttalak még itt. Pedig sokszor jövünk ide Taka-channal. Annyira nyugtató ez a hely.

-Én is sokszor jövök ide. Hogy lehet, hogy nem találkoztunk még itt? - nevettem egy aprót mire Mitsuya is megérkezett.

-Ohh Katsumi. Nem gondoltam, hogy te is itt leszel. - integetett a szürke hajú miközben szállt le a motorjáról.

-Ez csak véletlen egybeesés. De örülök, hogy találkoztunk. Hogy álltok a tanulással? - kérdeztem a fiúkat.

Egész sokáig beszélgettünk, már be is sötétedett. Végül olyan háromnegyed 10 fele elindultunk haza. Otthon Draken már az ajtóban várt. Néha túlságosan aggódik miattam, mintha nem tudnám megvédeni magam, ha valaki belémkötne. Nem hiába vagyok a harmadik legerősebb tag. Csak Draken és Mikey erősebb nálam. Nem értem miért kell ennyire félteni. Mégcsak nem is egyedül voltam. Megnyugtattam unokatestvéremet aztán már szaladtam is zuhanyozni. Hamar lefeküdtem és próbáltam kipihenni magam.

Reggel gyomor ideggel keltem. Reggelizni se bírtam, de legalább a suliig el tudtam vezetni. Nem volt kedvem sétálni és metrózni, szóval inkább motorral mentem. Kezdődnek a vizsgák...