Promises (Tokyo Revengers x OC)

2. rész

Reggel Baji mellett ébredtem. Ő még aludt ezért próbáltam a lehető legcsendesebben felkelni. Gyorsan megfésülködtem és már mentem is ki Baji anyukájához a konyhába.

-Jóreggelt! Tudok segíteni valamiben? - kérdeztem a nőtől, aki már szorgosan csinálta a reggelit.

-Ohh jóreggelt Katsumi. Már mindjárt készen van. Inkább keltsd fel azt az álomszuszékot. - mosolygott kedvesen.

-Rendben. - már indultam volna a szobába, amikor...

-Várj egy percet Katsumi-chan. Lenne egy kérdésem. - kezeit derekára helyezte és kérdően nézett rám. Ha rájött, hogy mit csináltunk tegnap akkor kinyír minket. - Tegnap véletlenül nem ti... - megtudta. Nekünk annyi. Itt fogunk meghalni. - fogadtátok be azt a macskát? - mutatott a nappaliban álldogáló kiscicára. Már az életem is lepergett a szemem előtt.

-Ohhh igen. Ő Fuyu-chan. Tegnap jött be Baji szobájába és ha nem keresi senki akkor szeretné megtartani. - zavaromban a tarkómat vakartam és egy két lépéssel hátráltam.

-De jó, hogy engem is beavat ilyenekbe ez a drága fiú. Na menj keltsd fel. - mosolygott újra a nő. Gyorsan beszaladtam Baji szobájába, majd leguggoltam az ágya mellé.

-Jóreggelt csipkerózsika! - óvatosan belesimítottam a fiú hosszú fekete hajába majd lassan végig simítottam az arcán is.

-Hmm? - nézett rám a fiú.

-Mindjárt kész a reggeli. Kelj fel és reggelizzünk. - mosolyogtam kedvesen.

-Nem akarok felkelniiiiii! - nyafogott Baji, aki a mély hangja miatt elég viccesen hangzott és nevettem is egy aprót rajta.

Végül sikerült kirángatnom az ágyból és nyugodtan megreggeliztünk. Felvettük az egyenruhát és indultunk suliba. Egy iskolába járunk Bajival, de ritkán találkozunk mert messze van egymástól a termünk. Ő másodikas én meg harmadikas vagyok és a két évfolyam termei messze vannak. Persze Baji is harmadikas lenne csak egyszer megbukott, pedig osztálytársak voltunk.

Amikor beértünk a suliba ő már ment is Chifuyuhoz én pedig a Kawata ikrekhez. Kiskorom óta ismerem őket, mindig osztálytársak voltunk és most is azok vagyunk. Persze általában kikészítenek, de azért elviselhetőek. A tanórákat végig hülyéskedtük Smiley-val majd jött az ebédszünet. Már szaladtam is az ebédlőbe, ahol egyből megláttam Bajit és a kicsi szőke Chifuyut.

-Sziasztok fiúk! - ültem le az asztalukhoz. - Mizu szőke? - simogattam meg a mellettem ülő Chifuyu fejét.

-Ne hívj így! - mondta morcos tekintettel, amitől csak úgy néz ki, mint egy kismacska.

-Jó jó. Akkor maradok a törpénél. - mosolyogtam rá önelégülten.

-Oi Chifuyu. Tényleg kicsi vagy. - nevetett Baji.

-Ez nem igaz! Nem vagyok alacsony csak aranyos a magasságom. - mondta büszkén a kis szőke.

-Hát Chifu te tényleg szőke vagy. - mondtam amire mindketten elkezdtünk nevetni Bajival.

-CSAK FESTETT SZŐKE! - úgy tűnik, hogy sikerült két perc alatt kiakasztanom. Új rekord.

-Jó jó oké. Sajnálom Chifu-chan! Na mit terveztetek erre a délutánra? Mikey nem mondta, hogy lesz ma gyűlés, szóval elmehetnénk valahova baromkodni.

-Elmehetnénk motorozni valamerre. Tokyo nagy város és még sok eldugott helyet fel kell fedezzünk. - mosolygott Baji majd evett egy falatot a Peyong Yakisoba-ból. Úgy tűnik megint elfeleznek egyet Chifu-channal.

-Nekem tetszik az ötlet. Veled mi a helyzet Chifu?

-Mehetünk. Mostanában úgyse voltunk új helyeken. - mosolygott a fiú majd átkarolta a vállamat. - Menjünk le a tengerpartra!