Promises (Tokyo Revengers x OC)

6. rész

Pah-chinnél elpattant az a bizonyos cérnaszál és elindult a vörös ruhás felé. A fiú könnyeden kikerülte Pah ütését és egyből visszaütött neki. Pah-chin a térdeire esett, de Peh-yan egyből ott termett mellette, hogy segítsen neki.

-Hallottam, hogy harcolni fogtok ellenünk. - Osanai csettintett egyet és a háta mögött már meg is jelent a kis bandája. - Gondoltam megtesszük az első lépést. - mondta nagyképűen majd rágyújtott egy cigarettára. - Ez egy háború! - egy kicsit meglepődtem amikor megláttam azt a rengeteg banda tagot. Mi meg itt vagyunk hatan, de Takemicchi nem ért a harcoláshoz.

-Pah-chin! - kiabálta Peh.

-Mi tettük meg az első lépét Mikeeeeey-chaaaan! - szólalt meg újra a vörös ruhás.

-Oi oi! Hogy hívtad te a vezérünket? - döntöttem oldalra a fejemet és halálos pillantásokat vetettem felé. - Csak én hívhatom chan-nak! Megértetted? - ha pillantásokkal ölni lehet, akkor Osanai már halott lenne.

Mikey kifejezéstelen arccal felállt a helyéről és elindult a nála két évvel idősebb fiú felé. Osanai legalább egy fejjel magasabb is volt Mikey-nál, de ő nem hátrált meg, hanem a lehető legnagyobb magabiztossággal állt előtte. Ezért tisztelem őt ennyire és ezért fogadom csak őt el, mint vezért. Ez alatt az idő alatt a banda tagjai körbevettek minket, hogy még véltelnül se menjünk sehova.

-Látom ennyi ember kellett ahhoz, hogy rajtaüss néhány középiskoláson. - szólalt meg Mikey mire én egy aprócskát nevettem, de próbáltam elfojtani. - Pontosan olyan szardarab vagy, mint amilyennek elképzeltelek, Osanai-kun. - mosolygott a vezérünk.

-Huhh? Nem hallottam semmit, tökmag! - az ellenfél banda tagjai elkezdtek röhögni a vezérük gyenge beszólásán. Tőlem csak pár lenéző pillantást kaptak. Nem olyan erősek ezek, mint ahogy azt mások képzelik. Észrevettem, hogy Takemichi nagyon bámulja Osanait, olyan mintha ismerné. - Hé! Mit képzelsz, ki a faszt bámulsz? - ment oda hozzá Osanai.

-Ehh, én csak... - Takemichi köpni nyelni nem tudott. Osanai egyből adott neki egy jobb egyenest.

-Az imént, te lenéztél engem? Ezeket a nézéseket utálom a legjobban! - kiabálta a fiú miközben szegény kis Takemichit püfölte. Nem telt bele két pillanatba mire Pah-chin elkapta Osanai karját és ennek következményében ő abba hagyta Takemichi ütését.

-Én vagyok az ellenfeled, seggfej. - mondta Pah-chin ridegen. A kicsi szőke alig állt már a lábán, de még így is ellenkezett.

-Ne csináld Pah-chin... Ne harcolj a Moebiussal. - nyögte ki nehezen miközben ömlött az orrából a vér.

-Hehh... Idióta! - nevettem egy aprót. A fiú közelebb ment Pah-hoz, de ő inkább ellökte magától.

-Pusztulj innen. - látni lehetett a kis kiduzzadt ereket Pah homlokán. Ez sose jelent jót. Peh-yan lassan odasétált a földön ülő fiú mögé majd legugolt.

-Ne becsüld le Pah-chin erejét, Hanagaki! Pah-chin az egyik legütőképesebb a Tomanban. - mondta Peh.

-Pontosan. Nem számít, hogy kivel áll szemben, ő az a típusú ember, aki egyedül képes egy egész brigádot elintézni. Sok mindent tanultam tőle. - mosolyogtam a földön ülőre majd felsegítettem. - Sosem veszítene egy ilyen kis szardarab ellen.

-Takemicchi! Hallgass és figyelj! Ez Pah harca most. - szólalt meg vezérünk, aki halál nyugodtan álldogált zsebre tett kezekkel. Pah-chin és Osanai elkezdték a harcot.

Pah elég sok ütést beszenvedett, viszont Osanai nem igazán kapott. Az egyik ütést Pah telibe kapta az arcába. Elkezdett ömleni a vér az orrából és a szájából is. Viszont nem hátrált meg. Sose hátrálna.