Promises (Tokyo Revengers x OC)

11. rész

Este ott aludtam Bajinál, majd szinte az egész napot vele töltöttem. Megnéztünk egy horror filmet, játszottunk Fuyu-channal és baromkodtunk a tetőn. Szépen lassan eljött az este. Hazaugrottam átöltözni. Felvettem a banda egyenruhát és hívtam Keisukét, hogy kész vagyok. Eljött elém, de külön motorral mentünk. Mondta, hogy csak kövessem őt. Fogalmam sincs mire gondolhatott, hiszen tudom, hogy merre van a fesztivál. De végül mentem mögötte. Egy ideig a fesztivál fele mentünk, viszont nem sokkal a helyszín előtt a fekete hajú fiú elindult az ellenkező irányba. Végül leesett, hogy a tengerpartra megyünk. A szokásos kis helyem felé indult el ahol nyár elején találkoztam Mitsuyával és Hakkai-al. Megálltunk, leparkoltuk a motorokat és kiszaladtunk a kis móló legvégére. Pont velünk szemben ment le a nap, de lehetett látni, hogy már gyülekezik pár felhő. Kicsüccsentünk a móló legvégére és lógattuk le a lábunkat.

-Imádom ezt a helyet. - beszívtam a sós levegőt a tüdőmbe, majd lassan kifújtam.

-Tudom. Azért hoztalak inkább ide, mint a fesztiválra. Első randinak megfelel? - mosolygott rám a fiú. Úgy tűnik, hogy ez tényleg az első hivatalos randink. Igazából nem tudom, hogy mit is érzek pontosan Keisuke iránt, de most az a lényeg, hogy itt vagyunk.

-Tökéletes. Sokkal jobb mint a fesztivál. - mosolyogtam a hullámzó tengert bámulva.

Teljesen el tud varázsolni. Lassan rádöntöttem a fejemet Baji vállára és úgy bámultam tovább a vizet. Egyszer csak egy kezet éreztem meg a vállamon és észrevettem, hogy a fiú átkarolt. Közelebb csúsztam hozzá és kicsit hozzábújtam. Egyre felhősebb volt az idő és meg elég lengén öltöztem. Rajtam volt a banda egyenruha de a kabát alatt csak körbe fásliztam a mellemet és ezért kezdtem kicsit fázni. Amint ezt a mellettem ülő fiú észrevette gyorsan összecipzározta a kabátomat és még szorosabban ölelt. Legszívesebben elmondtam volna neki, hogy mit érzek, de nem voltam rá képes valamiért. Ezért csak csendben ültem és bámiltam a sötétedő tengert. Mindennél jobban el szeretném neki mondani, hogy szeretem. Szeretem őt és nem csak legjobb barátként. Köztünk mindig volt valami több, de fogalmam sincs, hogy mi. Nem tudom, hogy ő hogyan érez. Nem tudom megfogalmazni a fejemben kavargó gondolatokat és érzelmeket. De annyit tudok, hogy szeretem őt és, hogy sosem akarom őt elveszíteni.

-Keisuke? - fejemet a fiú arca felé fordítottam. Láttam, ahogy csillognak a szemei a tenger varázsától és talán még egy kis pír is volt az arcán. A félhomályban nehéz lett volna megmondani, hogy el van e pirulva, vagy sem.

-Hmm? - a fiú még mindig nem nézett rám csak elkezdte simogatni a hátamat.

-Örökre együtt? - nyújtottam felé a kisujjamat.

-Örökre együtt! - nyújtotta ő is a kisujját. Számunkra ez az a fajta ígéret amit sosem szegünk meg. Még eddig egyet sem szegtünk meg. És nagyon bízok benne, hogy ez továbbra is így marad.

Csendben ültünk egymás mellett. Még mindig nem tudom, hogy Keisuke hogyan érez irántam. Lehet, hogy ő azért nem beszél mert ugyaz azt érzi mint én. Pontosabban nem tudja eldönteni, hogy mit is érez. Vagy szimplán barátnénk tekint rám. Meglehet, hogy túlgondolom, de elég szokatlan, hogy pont Baji Keisuke nem mond semmit. A nagy túlgondolások közepette észre se vettem, hogy elkezdett csöpögni az eső. Letöröltem az egyik cseppet az arcomról és Keisuke felé néztem. A móló elején van egy kis pavilon. Egymásra néztünk és elkezdtünk sprintelni a kis tető alá.

-NYERTEEEM! - kiabáltam miután elsőként értem be.

-Ez nem ér. Csaló! - durcáskodott a fiú.

-Nem is csaltam. Csak gyorsabb vagyok. - kinyújtottam a nyelvemet és leültem a földre nekidőlve a pavilon oldalának.

-Hé! Fel fogsz fázni! Állj fel. - nézett le rám durcásan. Szépen lassan felálltam és kérdően néztem rá. A fiú levette a kabátját és leterítette a földre. Ráült és megpaskolta a mellette lévő helyet. Leültem én is mellé és ismét ráhajtottam a fejemet a vállára.