Promises (Tokyo Revengers x OC)

3. rész

Végül az esti gyors kaja rendelés után kerestünk egy kihalt helyet, ami egy elhagyatott parkoló volt. Természetesen az elhagyatott parkolóhoz tartozott egy elhagyatott kis benzinkút is. Bementünk az épületbe és kicsit körül néztünk. Teljesen kihalt volt az egész. A polcok és a pultok is ott voltak, de minden üres volt. Nekem nagyon megtetszett a hely és szerintem a srácoknak is. Ott is maradtunk és ott ettük meg a kajánkat. Utána kicsit hülyéskedtünk a parkolóban majd lassan elindultunk haza. Szerencse, hogy a Toman egyenruhában jöttünk mert hazafele már kezdett hűvös lenni az idő ezért jól jött a kabát.

-Jóéjt Chifuyu! - simogatta meg Baji a szőke hajút.

-Jóéjt Chifu-chan. - tettem én is azt, amit Baji.

-Nektek is jóéjt srácok. Holnap tali. - Chifuyu bement a lakásukba és mi indultunk a lépcsők felé.

-Baji?

-Hmm?

-Miért hívtál úgy, hogy babám? - néztem kérdően a fiúra.

-Nem tudom. Csak úgy. Nem tetszik babám? - mosolygott perverzen.

-Na állj le! - adtam neki egy taslit majd mindketten elkezdtünk nevetni.

Bementünk a lakásba és kishíjján szívrohamot kaptunk. Az ajtóban Baji anyukája várt minket.

-MÉGIS MIT KÉPZELTEK HÁNY ÓRA VAN? AZ "ESTE JÖVÜNK" NEM HAJNALI FÉL HÁRMAT JELENT! - ordibált velünk a fekete hajú nő.

-Nagyon sajnáljuk! - hajoltam meg gyorsan. Mivel baji nem igazán akart meghajolni ezért a felsőjénél fogva gyorsan lerántottam magam mellé.

-I... Igen nagyon sajnáljuk! Nem néztük az időt. - vakarta a fiú a tarkóját miután felegyenesedtünk.

-És miért vagytok tiszta véresek? Mi történt? Megsérültetek? - aggodalmaskodott tovább az asszony.

-Jajj nem kell megijednie. Ez nem a mi vérünk. - próbáltam nyugtatni a nőt, aki viszont csak egyre idegesebb lett.

-HA NEM A TIÉK AKKOR... KI A FENÉT VERTETEK MÁR MEGINT MEG? NEM GONDOLJÁTOK, HOGY EZT ABBA KÉNE HAGYNI? ISTENEM, HOGY LEHETTEK ILYEN ROSSZAK? - azt hiszem még sose láttam ilyen idegesnek.

-Nyugi anya! Nem mi kezdtük. Mi csak megvédtük magunkat. Szóval minden rendben van. Nem sérültünk meg!

-Ha mégegyszer azt mondod nekem, hogy nyugi én kitagadlak! - mondta Baji anyukája, de végül egy szemforgatás után már mosolygott. - Az a szerencsétek, hogy nem sérültetek meg. Na indulás zuhanyozni aztán alvás!

-Igen asszonyom! - egy kicsit újra meghajoltam majd elindultunk Baji szobája felé. Én mentem előszőr zuhanyozni majd utánam Baji-chan. Már majdnem elaludtam amikor a fiú is végzett.

-Katsumi!

-Hmm? - felültem az ágyon és elkezdtem simogatni Fuyu-chant.

-Tetszett a mai nap? - ült le mellém. Bajinak néha hatalmas hangulat ingadozásai vannak, de már megszoktam őket. Szerintem aranyos.

-Igen. Jó volt újra ott lenni a parton. - a fejemet rádöntöttem a vállára és együtt játszottunk a kiscicával.

-Direkt mentem ma oda. Örülök, hogy tetszett. - mosolygott egy aprót a fiú. - Kérdezhetek valamit?

-Persze!

-Szeretném, ha... Keisukénak hívnál. Mindenki Bajinak hív, de te közelebb állsz hozzám. Szóval esetleg, ha nem...

-Rendben Keisuke-chan! Köszönöm. - megöleltem a fiút majd egy kicsit összekócoltam a haját.

-Na mostmár aludjunk. - mosolygott egy nagyot Baji...