Promises (Tokyo Revengers x OC)

7. rész

Este elindultunk hazafele a folyópartról, de Draken úgy döntött, hogy beugrik Mikey-hoz. Amikor hazaértem pont fel akartam hívni Emmát, hogy odaért e Draken, de ő hívott először.

-Katsumi-chan! Azonnal ide kell jönnöd! - szólt bele éles hangon a telefonba a lány. A hangjából hallani lehetett, hogy sír. Eléggé megijesztett.

-Mi a baj Emma? Történt valami? - egy pillanatra lefagytam, de utána próbáltam minél előbb reagálni.

-Mikey és Draken... Elkezdtek veszekedni... És én nem tudom leállítani őket. - sírt tovább szegény lány. Nem volt idő a lifttel szórakozni, szóval már szaladtam lefele a lépcsőkön.

-Egy pillanat és ott vagyok. Addig menj át Sano bácsihoz, de ne mondd el neki, hogy veszekednek. Sietek. - a lány válaszát már nem vártam meg mivel leértem a földszintre. Telefonomat elmélyesztettem a zsebembe és már indítottam a motoromat. Kezdett sötétedni, de ez se nagyon érdekelt. A lámpák halvány fényei alatt száguldottam a Sano család háza felé. Szerencsére nem laktak messze ezért gyorsan odaértem. Először bementem Emmához, aki a szobájában sírdogált a földön. - Oi Emma! Nyugodj meg. Megoldom. - letérdeltem a lány mellé és megöleltem. Sokat nem időztem nála, hanem szaladtam át Mikey szobájába. Berontottam a szobába és mást nem lehetett hallani csak veszekedést. Kellett pár perc mire a fiúk érzékelték, hogy én is ott vagyok.

-Mivan Katsumi? - kérdezte Draken lenézően miközben egy cipőt vágott Mikey arcába.

-Nem tudom, hogy pont ti min tudtok veszekedni, de vegyétek észre, hogy itt van Emma is. Szóval Draken te ma nem jössz haza, de Emma velem jön! - köszönés és minden nélkül kiléptem a szobából és mentem újra Emmához. Draken még utánam futott egy pillanatra, hogy ne vigyem oda Emmát, de végül jobban lefoglalta az, hogy Mikey-val veszekedjen.

-Hey Emma! - léptem be a lány szobájába. Még mindig a földön üldögélt, de egészen kezdett megnyugodni. - Ma nálunk alszol! Ezek meg csak had veszekedjenek. - kedvesen mosolyogtam a szőke hajú lányra miközben a kezemet nyújtottam felé. Felsegítettem, összeszedett pár cuccott majd megbeszéltük Sano bácsival is a dolgot.

Nem kellett sok idő és már haza is értünk. Bemutattam Emmát a lányoknak és elmeséltem nekik, hogy mi történt ma. Emma egész jól kijött a többiekkel szóval gyorsan elszaladtam zuhanyozni amíg beszélgettek. Amikor végeztem Emma már a konyhában segédkezett a vacsorával. Leültünk vacsorázni majd mentünk a szobába a lánnyal. Még sosem volt itt szóval megmutattam neki Draken ágyát meg az egész szobát, ami elég kicsi. Mivel már késő volt hamar lefeküdtünk aludni.

Reggel siettünk be Takemichihez, de ő még aludt. Megbeszéltük, hogy Emma bent marad vele amíg nem érkezik meg Hina-chan én pedig elmentem Bajihoz. Se ő, se Chifuyu, se a banda többi tagja nem tudja, hogy mi történt tegnap.

-Jónapot! Keisuke itthon van? - kérdeztem egyből amikor Baji anyukája ajtót nyitott.

-Szia Katsumi-chan! Lent van Chifuyunál. - mosolygott aranyosan a fekete hajú asszony.

-Köszönöm! - mondtam és már rohantam is lefele a Matsuno lakás felé. Bekopogtam és Chifuyu anyukája nyitotta ki az ajtót. - Jónapot! A fiúk itthon vannak? - kérdeztem ugyanolyan illedelmesen bár egy picit lihegve.

-Szia Katsumi. Igen, gyere be nyugodtan.

-Köszönöm. - nem telt bele sok időbe és már szaladtam is Chifuyu szobája felé. - Hey srácok! - léptem be a szobába.

-Ahh szia Katsu-chan! - integetett vidáman Chifuyu.

-Szia Katsumi! Mi a helyzet? - kérdezte a fekete hajú egy hatalmas vigyorral az arcán.