Promises (Tokyo Revengers x OC)

10. rész

Pár órácska alvás után felkeltem és felöltöztem. Felvettem egy szokásos fekete szakadt farmert és egy sötétkék pólót melynek hátulján egy hatalmas Nirvana logó díszelgett. Rengeteg embert ismerek, akik azt hiszik, hogy a Nirvana egy egyszerű ruha márka. Én viszont hatalmas Nirvana "fan" vagyok.

Draken már megint nem volt itthon. Ezer százalék, hogy már megint a drága főnökünkkel veszekedik. Már nem érdekelnek nagyon. Sokkal inkább a bandán jár az agyam. Az egész banda Mikey és Draken felekre osztódott és nem tudom, hogy hogyan kéne ezt megoldani.

-Katsumiiiii! - az egyik itt dolgozó lány elkezdett dörömböni az ajtómon.

-Igen Mayumi-san? - nagy nehezen lemásztam az emeletes ágy tetejéről és kinyitottam az ajtómat.

-Minden rendben? Nem is reggeliztél. - idegeskedett az alacsony lány. 15 évvel idősebb nálam, mégis legalább egy fejjel alacsonyabb, mint én.

-Minden rendben. Csak aludtam. - vakartam meg a tarkómat zavaromban. - Éjjel nem sokat aludtam, szóval most délelőtt pótoltam be. - nevettem egy aprót.

-Kész az ebéd. Gyere enni! - mondta morcosan, majd sarkon fordult és elindult a konyha felé.

Kibattyogtam én is a konyhába és leültem az asztalhoz. Az ebéd már rég az asztalon volt és a többiek is ott ültek már. Kivéve Draken. Biztos megint Mikey-val veszekedik. Viszont ma nincs kedvem már velük foglalkozni. Az ebéd után gyorsan összepakoltam a szobámban és pakolás közben találtam egy kicsi aranyos gyűrűt. Ezt a gyűrűt még Keisukétól kaptam nem sokkal miután csatlakoztam a bandába. Elmentünk mochizni egy győzelem után és az egyik bolt előtt volt egy kis érmével működő automata, amiben gyűrűk voltak. Baji vett egyet és megkérte a kezemet. Persze nem hivatalosan, hiszen 12 évesek voltunk, de megígértük egymásnak, hogy ha felnőttek leszünk, össze fogunk házasodni. Mint kiderült az a gyűrű még mindig jó rám, szóval felvettem és úgy döntöttem, hogy elmegyek Bajihoz és elrángatom magammal mochizni. Elköszöntem mindenkitől, majd szaladtam le a lépcsőkön a motoromhoz. Felpattantam rá, beindítottam és elindultam a már jól megszokott úton. Bajiék nem laknak túl messze, de metróval még így is két megálló, ezért jobban szeretek motorral menni. Amint oda értem leparkoltam motoromat és indultam fel a lépcsőházban. Csukott szemmel is feltalálnék. Amint felértem bekopogtattam az ajtón és természetesen Asami-san nyitott ajtót. Köszöntem neki és már szaladtam is Keisuke szobájába.

-Heeey Keisukeee! - kiabáltam már a szobája előtt lévő folyosóról. - Sziaaa Keisukeeee! - benyitottam az ajtaján és láttam, hogy a fiú a földön ül törökülésben és Fuyu-channal játszadozik.

-Ohh szia Katsumi! - nézett fel hirtelen. - Mizu?

-Nem megyünk el mochizni? Megtaláltam a gyűrűt, amivel megkérted a kezem és előjöttek az emlékek a mochizásainkról.

-Megvan a gyűrű? - a fiú gyorsan felpattant a földről és egyből elkezdte nézegetni a kezemet. Pontosabban a gyűrűt a kezemen. - Ugye tudod, hogy ezt az ígéretet is be fogom tartani? Amint felnőttek leszünk megkérem a kezedet! - mosolygott hatalmasat kivillantva szemfogait. Hirtelen nem tudtam mit reagálni, ezért csak megöleltem.

-Köszönöm Keisuke!

-Mégis mit? - nevetett egy aprót a fekete hajú fiú.

-Hogy itt vagy nekem. - mosolyogtam és még mindig a fiút öleltem.

-Én is köszönöm, na de irány mochizni! - Keisuke egyik kezét a levegőbe emelte, másikkal megragadta a csuklómat és elindultunk az ajtó felé. Köpni, nyelni nem tudtam és már lent voltunk a motorjainknál.

Keisuke ment elől én pedig mögötte. Már az út első öt percéből levágtam, hogy ugyan oda megyünk, ahol mindig mochizunk. Legelőször is oda mentünk. És utána minden alkalommal. Amint megérkeztünk és leparkoltnk, köszöntünk az üzlet vezetőjének, aki épp a bolt előtt sepregetett. Egy idős házaspár vezeti a kis mochizót. Beléptünk és már kértünk is két adag mochit. Leültünk a megszokott asztalunkhoz és elkezdtük nyammogni az édességet.

-Keisuke... - szólaltam meg két falat között.

-Hmm? - kérdezett vissza Keisuke miközben egy epres mochit tömött a szájába.

-Holnap lesz a fesztivál... Tudod... Draken elviszi Emmát, Takemichi meg Hina-chant... És arra gondoltam, hogy...

-Igen elviszlek! - mosolygott fülig érő szájjal a fiú miközben a szavamba vágott.

-Tényleg? - néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Persze. De mi banda ruhában megyünk ám. Sokkal jobban szeretem, mint akármilyen másik ruhát. - villantotta ki a szemfogait.

-Rendben! - végülis igaza van. Nekem is a banda egyenruha a kedvencem. Nekünk, vezetőknek Mitsuya csinálta személyesen. Egyszerűen tökéletesek. Biztos vagyok benne, hogy Hina-chan és Emma-chan ünnepi ruhában lesznek, de én még egy szoknyát se bírnék felvenni, nemhogy egy ünnepélyes egyberuhát.

Időnk többi részében motorozgattunk össze-vissza és pár helyen megálltunk enni egy fagyit meg ilyenek. Igazából nagyon jól éreztem magam ma Bajival. Estefele visszamentünk Bajiékhoz. Épp a tetőről néztük a közelgő naplementét mikor hívott Takemichi. Röviden és tömören összefoglalta, hogy sikerült kibékítenie a kettő szőkét és hogy már minden rendben köztük. Mondta azt is, hogy a közeli focipályán vannak épp. Ennek hallatán a fekete hajú fiúval elkezdtünk lefele szaladni a motorok felé. Beindítottuk őket és már indultunk is. Az út nem volt hosszú. Amikor odaértünk megláttam Hinát és Emmát.

-Hina-chan! Emma-chan! Ti mióta vagytok ilyen jóba? - szaladtam oda hozzájuk.

-Ohh szia Katsumi-chan! - intett egyet Hina-chan. Tudtam, hogy már egy ideje ismerik egymást, de úgy tudtam, hogy Hina ki nem állhatta Emmát mert sok félreérthető dolog történt vele és Takemichivel. - Hát... Megbeszéltük a dolgokat Emma-channal.

-Igeeen! Szóval mostantól mi hárman vagyunk a legjobb barátnők a világon! - karolt át mindkettőnket Emma. Emmából valamiért mindig fény és boldogság árad. Akárhányszor mosolyog engem is mosolyra késztet és ezt nagyon imádom benne. És szerintem ezt mások is így gondolják vele kapcsolatban. A nagy ölelések közepette odapillantottam a focipálya közepére. Megláttam a három szőke fiút amint épp nagyot nevetnek valamin. A szemem sarkában láttam Keisukét is ahogy szalad oda hozzájuk. Gyorsan és feltűnés mentesen kiszabadultam a lányok öleléséből és én is odaszaladtam a fiúkhoz.

-Hali szőkék! - köszöntem a fiúknak. - Végre lenyugodtatok?

-Megoldottuk a dolgokat Ken-chinnel. - mosolygott Mikey miközben dekázni próbált a labdával.

-Igazából én oldottam meg... - suttogta Takemichi a tarkóját vakargatva.

-Mindent megoldottunk Mikey-val, nyugi hugi. - mosolygott Draken is.

-De hát... Én... - suttogott tovább Takemichi.

-Nyugi tudom. - suttogtam egy kis kacsintás kíséretében. Tudom jól, hogy az egész Takemichi érdeme.

-Akkor most már minden rendben van huhh? - kérdezte Baji. A többiek csak bólintottak egyet. - Akkor holnap este hármas randi a fesztiválon. - a fiú kacsintott egy aprót, de nem tudom, hogy azt most Drakennek, Takemichinek vagy nekem címezte. Vagy esetleg mind a hármunknak. Végül mi Takemichivel kicsit elpirultunk, Draken meg büszkén vigyorgott. Gyorsan vissza repültem a földre és felhúzott szemöldökkel néztem a fekete hajúra.

-Szóval randira hívsz Baji Keisuke? - léptem közelebb hozzá kihívó tekintettel.

-Hát jahh... Olyasmi. - sikerült zavarba hoznom. Tarkóját kezdte el vakargatni és nem tudott a szemembe néni. - Ha nem bánod...

-Akkor holnap hármas randi. - fordultam a többiek felé egy hatalmas vigyorral...