Promises (Tokyo Revengers x OC)

15. rész

Szépen lassan letelt a 10 nap. Nem aludtam itt minden nap, viszont minden nap bejöttem és gondoskodtam fivéremről. A mai a 10. nap és holnap már mehetünk is haza. Mikey is minden nap eljött és amikor épp nem a szobában volt akkor a tetőn csövezett. De ma végre bejött Takemichi is. Átadtuk neki Mikey banda egyenruháját. Elmagyaráztuk neki, hogy miért kapja, majd felszaladt egyből Mikey-hoz.

-Ha Mikey épp alszik ki fogja nyírni Takemicchit. - néztem Drakenre nevetve, aki viszont már tudott rendesen nevetni és sokkal jobban volt.

A mai nap már hamar eltelt. Kivételesen nem aludtam bent Drakennél. Haza szerettem volna menni, de útközben valahogy nem vitt rá az élet, hogy én hazamenjek. Helyette elindultam a part fele. Pár perc motorozás után megálltam a mólónál, ahol pontosan 11 napja volt az első igazi randink Bajival. Azóta igazából sokat nem találkoztunk mivel és folyton bent voltam unokatestvéremnél. Kisétáltam a mólóra és lehuppantam a végén. Csak bámultam a hullámzó tengert, pont mint akkor. Eléggé hiányzik a fiú társasága, de nem értem miért. Legjobb barátok vagyunk meg minden. Tudjuk, hogy igazából ez több ennél. De akkor sem tudom, hogy mit is érzek pontosan. Rengeteg gondolat kering mostanában a fejemben és nem tudok tőlük megszabadulni. Csak egy kis csendet szeretnék végre a fejemben.

Nagyjából hajnali 4-ig ülhettem ott. Amikor már kezdtem jóformán odafagyni úgy döntöttem, hogy visszamegyek a kórházba. Reggel lesz egy utolsó vizsgálat aztán végre mehetünk. Egy hét múlva meg vissza kell jönni varratszedésre.

Ahogy beértem a kórházba, ráborultam Draken ágyára és egyből elnyomott az álom. Reggel azonban már korán keltett az orvos, hogy legyek szíves kifáradni amíg elvégzik az utolsó kis vizsgálatot. Ez nem is tartott sokáig. Összeszedtük Draken cuccait és végre elhagyhatta a kórházt. Meglepetésemre több Toman tag is kint állt az épület előtt a parkolóban. Persze mindenki felajánlotta, hogy majd ő hazaviszi Drakent, de természetesen ezt senkinek sem engedtem. Még Mikey-val is lenyomtunk egy apróbb vitát emiatt. De végül mégis csak én nyertem.

Segítettem unokatestvéremnek felszállni motoromra és én felültem elé. Szorosan átölelt és elindultunk haza. Otthon amikor felértünk Drakent egy "Üdv újra itthon" felíratú tortával várták a lányok. Hiába nem ez a legjobb és legtökéletesebb otthon egy gyereknek, főleg nem kettőnek, de mi akkor is nagyon szeretünk mindenkit aki ebben a kis épületben dolgozik. Egy hatalmas mosollyal álltunk a lányok és Taisei előtt. Nekünk ez a családunk, na meg persze a banda.

Megettük a sütit és beszélgettünk kicsit, hogy mi történt. Persze itt mindenki tud a banda tevékenységeinkről. Nem igazán örülnek neki, de tudják hogy nem a szüleink. Persze Taisei a törvényes gyámunk, de kis korunk óta tudunk vigyázni magunkra. És tudjuk, hogy a suli is fontos. Egész délelőtt dumáltunk és persze mindenki pátyolgatta Drakent. Azonban eljött a délután és a lányoknak dolgoznia kellett. És persze Draken se tud csak úgy csücsülni a seggén, szóval felhívtuk Mikey-t és Bajiékat, hogy találkozzunk valahol. Természetesen Mikey-éknál fogunk találkozni, hiszen ott van Emma is és Draken már látni szeretné.

A délutánunk nagyon jól telt. Bömböltettük a zenét, beszélgettünk, nasiztunk és jól éreztük magunkat. Természetesen Sano bácsit kiakasztottuk a hangos zenével, de cserébe este összetakarítottunk magunk után. Bűnözők vagyunk, de nem szemetek! Este Drakennel hazamentünk és egyből beestünk az ágyunkba.

Az idő szépen haladt előre. Eltelt egy-két hét mióta Draken kijött a kórházból. A fiú kezd felgyógyulni és mindjárt itt van Mikey születésnapja is.

Épp Emmával ballagunk hazafele a plázából. Megkért, hogy kísérjem el őt ajándékot venni. Egy aranyos képet nyomtatott Mikey-nak és berakta egy szép képkeretbe. És hamár ott voltunk a plázában gondoltam én is veszek valami apróságot drága vezérünknek. Egy kulcskészletre jutott a választásom mivel mindig bütyköl valamit a motorján és a kisebb kulcsokat mindig elhagyja.

-Remélem tetszeni fog Mikey-nak a kis ajándékom. Sokat gondolkodtam mi legyen, de végül erre jutott a választásom mert tudom, hogy Mikey-nak mennyire fontosak az emlékek. Szerinted tetsz.. - Emma hirtelen elhalgatott és megállt. Gyorsan odakaptam a fejemet, hogy mégis mi történt. Fejét lehajtotta és megszorította nadrágom szélét.

-Mi a baj Emma? Történt valami? - fordultam felé.

-Ott az a két lila kabátos srác. A jobboldali...

-Emma! Mit csinált? - ahogy odapillantottam a lila kabátos srácokra észrevettem, hogy banda tagok.

-Letapizott. - szegényemről nem tudtam eldönteni, hogy mindjárt sír vagy tiszta ideg.

-Hé! Lila kabátosok! - kiabáltam oda a két srácnak. Azok ketten megfordultak és elindultak felénk.

-Katsumi mit csinálsz? - súgta oda Emma.

-Mi a faszt akarsz kislány? - kiabált oda az egyik.

-Azt hiszed, hogy letapizhatod a barátnőmet következmények nélkül? - sajnos éppen nem a banda kabátomban voltam, mert azért augusztus közepén elég meleg lenne hozzá. - Figyu ott egy sikátor az út túloldalán. Rendezzük le!

-Azt hiszed, hogy lányként elbírsz velünk? - hangoskodott az a srác akire rámutatott Emma.

-Hallod tesó, szerintem nem kéne! Nem tudod ki ez a csaj? - mondta halkan a másik srác.

-Ne legyél már ekkora punci! Ez csak egy csaj! - kiabált ismételten az az idegesítő hülyegyerek.

-Emma! Te maradj itt. Ne mozdulj, be menj sehova. Ha valami van, kiabálj! - szépen lassan elindultam az út másik oldalára a kis sikátor felé. Ezt a környéket úgy ismerem mint a tenyeremet. Szinte az összes eldugott részt ismerem Bajinak hála. Ahogy észrevettem a másik kettő is elindult. Kettő az egy ellen. Sima ügy.

A hangosabb srác odalökte a másikat, hogy ő legyen az első. Elég bátortalan volt, sőt talán még a térdei is remegtek. A másik srác bíztatta őt, de végül mégis csak ő tette meg az első lépést. Közelebb jött és próbált megütni. Elhajoltam és visszaütöttem. A "táncot" körülbelül 2 percig folytattuk és a srác már a földön feküdt. A másik srác ijedtében elfutott.

-Ha nem bánod, bemutatkoznék. - guggoltam le a földön fekvő fiú elé. - Ryuguji Katsumi vagyok. A Tokyo Manji Gand másod vezér helyettese. Jobb ha az eszedbe vésed! - kacsintottam egy aprót, leporoltam nadrágomat és visszamentem Emmához.

-Katsu, mi történt? - kérdezte picit ijedten Emma.

-Semmi különös. Csak tettem róla, hogy ne legyen mivel lányokat fogdoznia. - mosolyogtam egyet barátnőmre és folytattuk utunkat hazafele.

Először beugrottunk hozzánk, hogy Emma megmutassa Drakennek Mikey ajándékát meg hogy elmesélje neki a történteket, majd motorral haza vittem őt. Mikey születésnapja két nap múlva lesz és a banda vezetői összedobnak neki egy kisebb "meglepetés party" szerűséget Mitsuyáéknál. A sok felfordulás és banda háborúzás között azért ünnepelni is kell.

Természetesen Draken ki volt akadva a történtek miatt, de megnyugtattam, hogy elintéztem a dolgot. Igaz, mostanában ezer fele van az eszem, de senki nem bánthatja vagy zaklathatja a barátaimat. Főleg nem Emmát, aki még csak nem is banda tag.