❀ Stray Kids Oneshots ❀ ✔️

8.❀JeongLix❀

- De jó illatok vannak. - totyogtam lefelé a lépcsőn egy bő pólóban, amit véletlenül se Hyungomtól csórtam el, és egy bokszerben.
Mögé léptem, míg ő reggelit készített és hátulról átöleltem a derekát.
- Jó reggelt hétalvóm. - fordult hátra egy pusziért, de utána máris az ételnek szentelte minden figyelmét.
- Mit főzöl séfecském?
- Ez egy hagyományos reggelit Ausztráliából. Egy kis bab, mellé pirított gomba és tarja, tükörtojással és pirítóssal. - mosolyodott el miközben sorolta az ételeket.
- Megtanítasz engem is, hogyan kell csinálni? Akkor én is tudnék neked reggelit készíteni, nem csak müzlit. - nevettem fel kínosan és felültem mellé a pultra, hogy jobban lássam, mit csinál éppen. Olyan profizmussal kevergette a serpenyőket, hogy még talán a nyálam is kifolyt kicsit.

Gondosan figyeltem minden egyes mozdulatát miközben magyarázott és próbáltam raktározni az információt.
Szépen meg reggeliztünk és beszélgettünk.
Sajnos be kellett mennie, dolgozni, de mit tehet az ember ha egy kisállatnak segítségre van szüksége. Így legalább van egy kis időm gyakorolni a főzést.

Egy egyszerű főtt tojással akartam kezdeni, de sehogy sem jött össze egy olyan, ami fogyasztható lett volna. Szinte mindig vagy túl nyersek maradtak, vagy olyan kemények, hogy akár kavicsnak is álcázhatnák magukat. Nem tudtam, hogy pontosan hány percig kellene főznöm őket, de, amint sikerült néhány elfogadható darabot elkészítenem, már kezdtem is neki a következő lépésnek.

Pirított szalonna.
Tudni kell, hogy azt hittem kell valamilyen zsiradék hozzá ezért szépen felraktam valamennyi olajt melegedni és abban akartam kisütni a szeleteket. Mondanom se kell, undorító lett a végeredmény ezért utána néztem és újból neki álltam. Most meg valahogy sikerült teljesen oda égetnem szerencsétlen szalonna darabokat.
Ezzel is el voltam egy ideig, de a végére itt is sikerült valami fogyaszthatót tennem a tányérra.

Bab.
Nem igazán akartam túlbonyolítani ezért egy kis csalással konzervet vettem és azt próbáltam tökéletesre melegíteni, de sajnos ennek is van egy olyan tulajdonsága, hogy hamar meg tud égni.
Már kezdtem szidni magam, hogy valami egyszerűbbet kellett volna választanom, mikor végre sikerült ezt is elkészítenem.

Pihenésképp úgy gondoltam, hogy a pirítóst nem lehet elrontani így annak fogtam neki. Kicsit ezek is oda kozmáltak, de megoldottam azzal, hogy lekapargattam róluk a fekete részeket.

Gomba.
Előfőzött gombával dolgoztam, de mivel nem igazán tudtam, hogy ebben valami lé is van, így véletlenül beleöntöttem a serpenyőbe. Nagy nehézségek árán sikerült leszűrnöm a gombákat és mehetett is a pirítás.
Csodával határos módon nem égett le és elég jól is nézett ki ezért tálaltam az egészet. Mire éppen kész lettem már nyílt is a konyhaajtó és egy kíváncsi Felix dugta be rajta a fejét.

- Szia, édes. - köszöntött egy puszival, amit az arcomra kaptam. - Mit ügyködsz itt?
- Megpróbáltalak meglepni. - mosolyogtam rá és elé tettem a tálat. - Megkóstolod? - néztem rá kérlelően és ő mosolyogva bólintott.
Leült az asztalhoz és egy villát a kezébe véve elkezdte enni. Néha kicsit eltorzult az arca, de próbálta ezt elrejteni.
- Nem kell megenned, ha nem ízlik. - hajtottam le a fejemet szomorúan, hogy még ezt az egyszerű ételt se tudtam elkészíteni.
- Hé, ne szomorkodj Innie. - fogta meg az állam és maga felé fordította az arcomat. - Lehet, hogy nem lett tökéletes, de te készítetted. - simította meg hüvelykujjával az arcomat, ami engem is egy kisebb mosolyra késztetett.
- De szerettem volna valami olyat készíteni neked, ami az otthonodra emlékeztet. - fancsalodtam el újra, mire nagy meglepetésemre egy lassú csókot kaptam kedvesemtől.
- Nem számít és tudod miért? - meg ráztam egy kicsit a fejem. - Azért, mert nekem ott van az otthonom, ahol te is. Igen valóban hiányzik Ausztrália, de ha nem jöttem volna ide, akkor sosem ismertem volna meg életem szerelmét.

Éreztem, hogy arcomon legördül egy könnycsepp, de nem a szomorúságtól, hanem inkább a meghatottságtól, amit okozott nekem.
Gyorsan megkerültem a pultot és ölébe ültem, hogy egy mély és érzelmes csókot adhassak neki, amivel kifejezhetem hálámat.
- Annyira szeretlek. - váltam el tőle pár perccel később.
- Tudom babám, én is téged.

A díjnyertes fogásom végül a kukában landolt és Felix felajánlotta, hogy holnaptól igenis megtanít finomakat főzni.
Lehet, hogy sosem fogok tudni neki olyan ételeket készíteni, mint ő, de mindent bele adok abba, hogy boldoggá tegyem, ahogy ő is engem napról-napra.

Tudom szörnyen rövid és késtem is vele, de ennyit tudtam kihozni belőle 🥺