❀ Stray Kids Oneshots ❀ ✔️

6.❀ChanLix❀

Izgatott vagyok a mai nap miatt, ugyanis most lesz az első igazi randink Felixel és szeretném, ha minden tökéletes lenne. Még csak egy hónapja kezdtünk el járni és még a srácoknak se mondtuk el, de úgy érzem nem is lehetnék boldogabb, hisz azt az embert tudhatom magam mellett, akit a világon a legjobban szeretek.
Szeretném ezt valahogy kimutatni neki és ezért is terveztem el, hogy ma egy különleges helyre viszem.

Minden elpakoltam egy táskába, ami csak kellhet és még kis szendvicseket és bentokat is gyártottam, amiket szintén a többi cucc mellé tettem egy hűtő táskába, nehogy megromoljanak.
Minden készen állt így már csak szerelmemért kellett elmennem.

Beültem a kocsimba és már indultam is Felix lakása felé, ahova igen hamar oda értem, még a forgalom is kedvezett nekem.

- Szia, Chan. - Köszöntött fülig érő szájjal az ajtóban.
- Szia, Lix. Készen vagy? - kérdeztem rá végig nézve rajta. Nem tudja, hogy hová készülünk, csak annyit mondtam neki, hogy kényelmesen és hosszúba öltözzön.
- Igen. Indulhatunk is, ha gondolod. - válaszul csak bólintottam és kicsit közelebb húztam magamhoz, derekára simítva, hogy végre ajkaira tapadhassak. Minden egyes alkalommal, mintha pillangók kelnének életre a gyomromban, amikor hozzá érhetek és ez most sem volt másképp.

Már egy ideje vezettem, mikor végre kiértünk a városból.
- Ugye nem most akarsz elrabolni és elásni egy erdőben? - viccelődött kedvesem mellettem.
- Nyugi, nem akarlak elásni. Még szükségem van rád. - pillantottam rá egy kicsit, amin megint csak jól szórakozott.

- Megérkeztünk? Biztos, hogy nem akarsz eltenni láb alól? Ez egy erdő.
- Nem biztos, hogy nem. - hajoltam át hozzá egy pusziért, amit azonnal meg is kaptam tőle. - Piknikezni jöttünk. - mosolyogtam rá csillogó szemeit figyelve. - De egy kicsit gyalogolni kell hozzá. Ugye nem gond? - félve tettem fel a kérdést, mert, ha akarnám, se tudnám tovább vinni kocsival, mivel a hegyre nem vezet fel autóút, csak egy hangulatos kis ösvény.
- Nem gond. Legalább kicsit meg mozgatjuk magunkat. - el is indult az előbb említett ösvényen, míg én szorosan követtem.

Gyönyörű volt a kilátás és nem, csak azért mert Lix pont előttem haladt, hanem azért is, mert tavasz révén az erdő csak úgy pompázott élénk színeiben. A madarak is úgy énekeltek, mintha csak azt várták volna, hogy ide érjünk, és csak nekünk adhassanak egy hangversenyt.
Szerelmem mellé lépdeltem és megfogtam kis kacsóját, ami majd elveszett az enyémben.

Hamarosan meg érkeztünk egy szélesebb peremre, ahonnan be lehetett látni a fél erdőt és úgy gondoltam, hogy itt lesz tökéletes a piknik.
- Megérkeztünk. - vettem le magamról a táskámat és elkezdtem kipakolni belőle.
Egy piros és fekete kockás lepedőt tettem le Felix segítségével, majd utána le is telepedtünk rá.

- Milyen szép itt. Nem is tudtam, hogy ismersz ilyen helyeket. - dőlt neki a vállamnak, miközben az eget kémlelte, mely kissé bárányfelhős volt.
Olyan meghitt volt ez a pillanat, hogy nem volt kedvem szavakkal elrontani így óvatosan állához értem és kicsit felemeltem az arcát, hogy felém forduljon. Oly lassan közeledtem hozzá, hogy úgy éreztem még az idő is megállt köztünk és nem tudtam máshova nézni csak a napfény által, világos barnának tűnő szemeibe mélyedni.
Lehunytam szemeimet és megszüntetve köztünk azt a pár centimétert lassú csókba hívtam, amibe próbáltam belesüllyeszteni az összes érzelmemet iránta és úgy vettem észre, hogy ő is erre törekszik.
Percekig csak faltuk egymás ajkait, majd lihegve váltunk el egymástól hevességünk miatt. Még adtam egy utolsó puszit az arcára és visszafordítottam tekintetemet a fákhoz, de derekát nem engedtem el.

- Kezdek éhes lenni. - szólalt meg hirtelen, mire én elmosolyodtam.
- Akkor ideje enni. - azzal előpakoltam a szendvicseket és a bentokat és egy műanyag pohárba még teát is töltöttem neki.
- Ezt mind te készítetted? - figyelte ragyogó tekintettel a szerény kis ételeket.
- Hát igen. Próbáltam valami egyszerűt összedobni, de csak hideg ételt hoztam, hogy ne romoljon meg semmi. - vakartam meg a tarkómat zavaromban.
- Ez annyira tökéletes így. - mosolygott rám megnyugtatásként és valamennyire sikerült is neki. - Meg kóstolhatom? - mutatott az egyik kis dobozra, mire én bólintottam és ki is nyitotta, hogy megnézhesse tartalmát.
Volt benne egy kis rizs, mellette félbe vágott, főtt tojások, kis szeletelt sonka és bébi zöldségek.

Azonnal neki is állt, hogy megízlelhesse és csak akkor szólalt meg újra, mikor már a felét elfogyasztotta. Közben én is elkezdtem majszolni egy szendvicset.
- Hát ez valami isteni. - hajolt hozzám egy csókért dicséretként, amit hülye lettem volna nem elfogadni.

Nagyon jó hangulatban telt el az ebédünk és őszintén mondom, így, hogy vele ehettem, még finomabbnak tűnt minden, főleg, hogy bármibe kóstolt bele, mindig megajándékozott egy édes puszival.
Mikor végeztünk, csak elfeküdtünk a pokrócon és az eget bámultuk, hogy melyikünk lát több alakzatot a felhőkbe.
Én a hátamon feküdtem, megtámasztva fejemet a jobb kezemmel, míg Felix a mellkasomra hajtotta buksiját. Ha most máshol lennék, lehet letámadnám, mert eléggé izgalomba hoz, hogy egyik lábával még át is öleli derekamat ezzel teljes rálátást nyerve kerek félgömbjeire.
Legszívesebben azt kívántam volna, hogy bár ne érne véget ez a pillanat, de sajnos hamar teltek az órák így el kellett indulnunk.

Összeszedtünk mindent és visszapakoltuk a táskámba, hogy aztán újra útra keljünk, de most már lefele a hegyről.
Pár méter után viszont észrevettem, hogy Felix egyre lassabban halad. Sosem szólna, de látszott rajta, hogy nem nagyon megy már neki a séta, ezért gondoltam egyet és kitaláltam, hogyan segíthetnék rajta.

- Lix, kérlek, vedd fel a táskát. - nyújtottam felé az említett tárgyat és bár kicsit furán nézett rám, de tette, amire kértem. Ez után kicsit előre dőlve és hátra csapva a kezeimet álltam elé. - Pattanj fel. - kis gondolkozás után csilingelő nevetéssel ugrott fel a hátamra.
Kicsit nehéz volt így a cuccokkal együtt, de mindent megért, mert tudtam, hogy ezzel neki sokkal kényelmesebb az egész. Nem mellesleg így egész úton lefelé érinthettem izmos combjait.

Hát nem érzem valami erősnek, de ez így jött össze.
Sajnálom, hogy tegnap kimaradt a novella, de most pótoltam 😊