❀ Stray Kids Oneshots ❀ ✔️

14.❀MinBin❀

Van nasi és üdítő is, a konzol pedig beizzítva, már csak arra vártam, hogy megérkezzen barátom és tartsunk egy game-elős délutánt.
Hamarosan megszólalt a csengő és siettem kinyitni a bejárati ajtót.
- Cső Bin.
- Szia Lino. - pacsiztunk le és már be is engedtem, hogy levehesse a cipőjét. Leültünk a tv elé és mielőtt megfogta volna a kontrollert, levette a jobb lábáról zokniját. Nem lepődtem meg rajta, hisz mindig ezt szokta csinálni, amikor leülünk játszani. Egyszer már megkérdeztem tőle, hogy miért, de csak annyit tudtam meg, hogy neki így kényelmes ész szigorúan mindig csak a jobbost veszi le.

- Képzeld, azt hallottam, hogy Felix matekon mindig leveszi a cipőjét, mert szerinte így jobban oda tud figyelni az órán. - nevetgélte.
- Komolyan?
- Aha, Jisung meg csak akkor megy be valaki házába vagy szobájába, ha előtte szóban engedélyt kap rá. - mesélt tovább.
- Lehet, hogy vámpír. - fűztem hozzá. - Azok szokták ezt csinálni, legalábbis a sorozatban, amit nézek, abban ez van. - kuncogtam el magam.
- Melyik az a sori? - nézett felém egy pillanatra, hogy utána újra a képernyőt nézhesse heves gombnyomogatások közepette.
- Vámpír naplók. - adtam meg neki a választ.
- Az nem valami csajos cucc? - húzta fel a szemöldökét.
- Szerintem tök jó. - rántottam vállat és folytattuk a játékot.

Egészen addig el voltunk, hogy teljesen besötétedett és már elég későre is járt.
- Nincs kedved itt aludni? - fordultam felé, miközben vizet melegítettem a konyhában.
- Ilyen későn én már haza nem megyek. - közölte.
- Akkor kérsz egy teát? - kérdeztem tőle egy tea filtert lóbálva.
- Kérek, de csak a kedvenc bögrémből. - kötötte ki. Ebben nagyon hasonlítunk, mind a kettőnknek van egy olyan bögréje, amiből mindent jobban szeretünk inni.
Letelepedtünk a szobámba és bekapcsoltam a tv-met, hogy nézhessünk valamit. A kedvenc csatornánkon éppen a Modern család ment, amit mindketten szerettünk ezért azt kezdtük el bámulni sűrű nevetések közben.

- Amúgy mi ez a zokniban alvás nálad? Kicsit furcsa. - kérdezte tőlem a lábamra mutatva.
- Hát kicsit fázós a lábam és már hozzá szoktam, hogy mindig így alszok. - válaszoltam egyszerűen. Már kiskorom óta ezt csinálom és sokan megkérdezték már tőlem az okát, de nem igazán tudok rá választ adni a megszokáson kívül.

Még néztük egy ideig a tv-t, de Minho hamar bealudt ezért ki is kapcsoltam a készüléket, hogy én is álomra hajtsam a fejem. Valamiért akárhányszor tölti nálam az éjszakát vagy én nála, mindig úgy fekszünk, hogy én háttal neki és ő átkarolja a derekamat. Nem is tud másképp elaludni elmondása szerint, mert otthon is van egy nagy plüss macija, amivel ugyan így szokott esténkét pihenni.

Reggel hamarabb keltem fel és észrevettem, hogy már lassan dél így ideje lenne neki is magához térnie.
Oda hajoltam a füléhez és megfújtam azt, mire azonnal kipattant a szeme és megdörzsölte az előbb említett testrészét.
- Úgy utálom, ha így ébresztesz. - morgolódott.
- De másképp nem kelsz fel. - mosolyogtam rá. - Na, gyere, menjünk reggelizni. - ültem fel mellőle.
- Még öt percet kérek. - nyavalygott.
- Rendben. - azzal én is visszafeküdtem és a plafont kezdtem szuggerálni.

Mindenkinek vannak furcsa szokásai és szerintem ettől egyéni valaki, hisz, ha mindenben hasonlítanának az emberek, akkor elég unalmas lenne ismerkedni. De így szinte mindig van valami új, amit megtudhatunk a másikról, akár évekkel később is, amikor már azt hinnénk, hogy minden mozdulatát ismerjük a barátainknak vagy párunknak.

Ez is elég rövid lett, de most valahogy nem sikerült többet kihoznom magamból. Viszont utolértem magamat és nem vagyok egy nap csúszásban, szóval fél siker 😊