❀ Stray Kids Oneshots ❀ ✔️

10.❀JeongMin❀

Ma végre el tudtam szakadni egy kicsit a munkából, mert lemondtam az összes fotózást erre a napra csak azért, mert végre eltölthetünk egy kis időt Seungminnel. Őszintén szólva semmi kedvem nem volt főzni és nem is tudok nagyon ezért egy nagyon jó étteremből rendeltem meg a mai vacsorát. Kicsinosítottam az egész házat, de főleg a nappalit, ahova még egy asztalt is bevittem, amit szépen megterítettem sok-sok gyertyával. Főleg a piros szín dominált ezért a terítő és a szalvéták is ilyen színben pompáztak, míg a tányérok és a gyertyák fehérek lettek.

Mindent előkészítettem és felöltöztem egy fehér ingbe és fekete farmerbe, hogy egy kicsit elegánsan fessek. Már csak arra vártam, hogy az én kedvenc fotósom haza érjen és fogadhassam.

Meghallottam az ajtó csukódását és kedvesem elé siettem.
- Üdv itthon. - álltam meg előtte mosolyogva.
- Haza értem. - dobta le a cipőjét és lerakta a gépét a kis szekrényre az előszobában, hogy utána közelebb jöhessen hozzám és átkarolja a derekamat.
- Miért öltöztél így ki? - kérdezett rá az üdvözlő puszink után.
- Az meglepetés. - tettem az ujjam a szám elé és elkezdtem húzni a nappali felé, ahol már vártak minket a finom ételek. - Boldog egy éves fordulót. - fordultam párom felé, aki egy újabb csókba hívott.
- Köszönöm.

Leültünk az asztalhoz és töltöttem mind a kettőnknek egy kis bort.
Kellemesen telt a vacsora és az ételek is nagyon finomak voltak, szerencsére ő se szólta meg, hogy inkább rendeltem, hisz a szándék a fontos.

Mikor végeztünk az étellel és már a második pohár bornál jártunk, hirtelen felkelt a helyéről és elém térdelt.
- Yang Jeong In, leélnéd velem az életünk hátra levő részét? Lennél a férjem? - és akkor elővett a zsebéből egy kis piros dobozt, ami kinyitva egy helyes kis karikagyűrűt rejtett.
A szám elé kaptam az egyik kezem és könnyes szemmel bólogatni kezdtem.
- Igen. - le akartam tenni a kezemből a poharamat, hogy oda nyújthassam neki, de nem figyeltem és magamra öntöttem a tartalmát, de még ez sem érdekelt abban a pillanatban.
- Baba jól vagy? - pattant fel Seungmin, hogy letörölhesse rólam a piros italt, de nem nagyon ment neki így lefogtam a kezét.
- Hagyd csak, átöltözöm, inkább húzd fel végre a gyűrűt az ujjamra. - lettem izgatott, míg ő egy mosoly kíséretében megtette, amire kértem és még egy csókot is hintett ajkaimra. - Mindjárt jövök. - azzal felkeltem a székemről és a szobánk felé vettem az irányt, hogy átvehessem a ruhámat. Gyorsan felvettem egy tiszta alsót és egy szürke melegítőt, de éreztem, hogy valaki figyel, ezért hátra fordultam.
Min állt az ajtóban és elég feltűnően mért végig, mire én elmosolyodtam és hirtelen ötlettől vezérelve, hozzá vágtam egy párnát.

Neki se kellett több és beszállt a játékba. Folyamatosan dobáltuk egymáshoz a párnákat és hangosan nevettünk. Sikerült letaszítanom az ágyra, míg én a derekán foglaltam helyet és úgy püföltem tovább, amíg ki nem szakadt az anyag és be nem lepett mindent a sok kis fehér toll. Nevetgélve dobtam félre a huzatot, de ekkor kedvesem úgy döntött, hogy felül és átölelve engem, magára húzott.
Óvatosan érintette össze ajkainkat és lassan mozgatta sajátjait az enyémeken, míg el nem mélyítette csókunkat, ami már nekem odalent gondokat okozott, de ahogy éreztem neki is.
Hajába túrtam, amit kicsit meg is húztam és kicsit elkezdtem ringatni csípőmet. Neki se kellett több, maga alá fordított és így folytatta a csókokat le a nyakamon, egészen a mellkasomra, majd le a hasamon.
- Boldog évfordulót kedvesem. - nézett fel rám, majd folytatta útját a nadrágom széléhez, amit kínzó lassúsággal húzott le rólam. Megszabadult a felsőjétől így elém tárult enyhén izmos felső teste, de nem tudtam sokáig legeltetni rajta a szememet, mert újra birtokba vettem számat és erősen nekem dörgölődzött altájékon.

...

Szerintem a szomszédok nem aludhattak sokat az elmúlt este, mert enyhén szólva is szenvedélyesen szerettük egymást és nem fogtuk vissza hangjainkat. Nem is nagyon zavartattam magam emiatt, hisz, ha valakinek valami nem tetszik, az sem érdekel, mert már jegyesek vagyunk.
Amikor megismertük egymást egy fotózás alkalmával, nem is gondoltam volna, hogy idáig eljutunk.
Akkoriban már egy igazán keresett modell voltam és ő lett az új fotósom, mert az előző elutazott ezért átvette a helyét. Azóta viszont nem igazán engedem el, mert eddig ő készítette rólam a legjobb képeket és imádok neki modellt állni.
Eleinte mikor összejöttünk a főnök, nem nagyon díjazta a dolgot, de nagy nehezen elengedte a kezemet és hagyta, hogy együtt legyünk. Nem is bánta meg, mert az óta még Korea legjobb fotósai se tudnak olyan képet készíteni rólam, mint Seungmin ezért felvette állandóra a céghez.

Ahogy a régi emlékek bekúsztak az elmémbe úgy öntött el egy nosztalgikus érzés és észre se vettem, hogy párom felkelt, csak mikor elkezdte simogatni a hajamat. Felemeltem a fejemet, hogy kérhessek tőle egy reggeli puszit, amit azonnal meg is kaptam.
- Jó reggelt feleségecském. - simított az arcomra.
- Még csak a jegyesed vagyok és egyébként is férjül kértél, nem feleségül. - pimaszkodtam, amiért újra alá kerültem.
- Ha ennyire kötekedsz, akkor az azt jelenti, hogy nem volt elég neked a tegnap esti és ki vagyok én, hogy megvonjam tőled a gyönyört? - húzta ajkait egy csábos mosolyra.
- Talán lehet róla szó. - karoltam át nyakát, hogy magamhoz húzhassam.
- Te kis telhetetlen.
- Pont ezért is szeretsz nem? - húztam tovább az agyát.
- De pontosan. Szeretlek. - kezdte el puszilgatni a nyakamat.
- Én is téged, férjecském.

És itt a mai is. Nem gondoltam volna, hogy sikerül még ma behoznom a lemaradást, de itt van. Remélem, hogy ez a szösszenet is tetszett nektek 😊❤