❀ Stray Kids Oneshots ❀ ✔️

1.❀MinSung❀

- Minho? - Emeltem fel fejem szerelmem mellkasáról. Már éppen aludni készülődtünk, de hirtelen eszembe jutott valami és muszáj voltam megosztani vele.

- Igen mókuskám? - morogta félálomban. Ilyenkor annyira aranyosnak látom, és valószínűleg megölne még a tekintetével is, ha ezt hallaná.

- Elmegyünk holnap a fesztiválra? - néztem rá kérlelő tekintettel, mire végre kinyitotta szemét és teljesen rám figyelt. Bólintott és még egy helyeslő hümmögést is hallatott.

- De csak akkor, ha végre hagysz aludni. - a válaszomat már nem várta meg csak az oldalára fordult és húzott magával engem is mert szorosan átkarolt így mellkasához bújva ért el az álom.

Reggel én keltem fel hamarabb így óvatosan próbáltam kimászni szerelmem mellől, ami nem volt egy egyszerű dolog, mert este sikerült még a takarót is jól magamra bugyolálnom.

Miközben próbáltam kiszabadítani a lábaimat felébreszthettem szegényt, mert fel ült és hátulról átkarolta derekamat és homlokát a vállamra hajtotta.

- Miért ficánkolsz kora reggel? - kérdezte a reggeli, mély és kissé rekedtes hangján, amitől végig remegtem.

- Csak próbálom kiszabadítani magam ebből a fránya takaróból. - morgolódtam egy sort, de végül sikerült a hadművelet és így már ki tudtam kelni az ágyból, azonban mégse jutottam messzire, mert Kedvesem elkapta a kezemet és visszarántott az ölébe.

- És a reggeli csókom? - nézett rám durcásan, mire én mosolyogva megforgattam a szemem és egy apró csókot adtam ajkaira.

Ez után sikeresen elengedett és én mehettem is megcsinálni a reggelit. Valami egyszerűt akartam így csak egy kis tükörtojást készítettem baconnal. Mire készen lettem vele beért a konyhába Minho is így neki tudtunk látni az evésnek, ami igazán jó hangulatban telt.

...

- Meg is érkeztünk Jisung. Mit szeretnél először kipróbálni? - fordult felém egy apró mosollyal az arcán kedvesem, mire én izgatottan néztem körül a standok közt.

Már sötétedett, mikor kiértünk, mert látni szerettük volna a tűzijátékot is és nem akartunk hosszú órákat várni rá.

Elsőnek az aranyhal halászatot próbáltam ki és sikerült is második próbálkozásra egyet elkapnom. Nehézfeladat volt, mivel nem egy rendes kis hálót adnak ilyenkor, hanem egy drót körre erősített papír lapot, amit, ha túl sokáig áztat az ember, akkor elszakad.

A halat nem vittük el, mert mind a ketten tudtuk, hogy egyikünk se tudna róla gondoskodni és pár napon belül mehetne a vécébe, így visszaadtuk az árusnak.

A következő állomásunk a törökmézes kihívás volt. Ő is és én is kaptunk egy-egy kis cukor lapot, amibe egy formát nyomtak és az volt a cél, hogy úgy törjük ki az alakzatot, hogy az nem sérül meg. Sajnos én pont egy csillagformát kaptam és nem is sikerült a feladat, de Minhonak sem, aki csak morgolódott rajta, míg én jót mulattam arckifejezésén.

Vettünk még pár édes rágcsálni valót és kézen fogva mentünk tovább, amikor meg akadt a szemem egy aranyos vörös medve plüssön a céllövöldénél.

- Szeretnéd? - kérdezte tőlem egy félmosoly kíséretében, mire én csak bólintottam egyet és már húzott is a pult felé. - Egy lövést szeretnék. - szólt az eladónak, aki kissé érdekesen nézett rá a kijelentésére, de azért elé rakta a puskát és a golyót is.

Minho rádőlt a pultra és elszánt tekintettel figyelte a pálcát, amire fel volt erősítve a plüss.

Meg se mertem mukkanni, nehogy megzavarjam és még meg is ugrottam mikor meghúzta a ravaszt és egy reccsenés hang után leesett a játék a hálóra.

- Hűha. - nyögtem ki ennyit csillogó szemekkel, míg ő újra egyenesen ált és bele túrt hajába egy győzelem ittas mosollyal. - Hol tanultál meg így lőni?

- Innen-onnan. - rántotta meg a vállát és ez alatt meg is kapta a játékot, amit utána felém nyújtott. - Ez a tiéd, Jisung. - adta át nekem és egy apró puszit is nyomott az arcomra.

Nem igazán szoktunk szégyenlősködni mások előtt, bár azért nem is botránkoztatjuk meg a népet, csak olyanok vagyunk mit a többi pár. Kezén fogva járunk és néha egy-két puszit is lopunk a másiktól.

Ez után én boldogan ugrándozva sétáltam mellette még el nem értük azt a helyet, ahol nem volt túl sok az ember, de még jól látható a tűzijáték. Helyet foglaltunk egy padon és így vártuk, hogy elkezdődjön végre a színek kavalkádja.

- Jisung.. - hangja nem volt túl hangos én mégis meghallottam és felé kaptam tekintetemet. Kezét felemelte és óvatosan arcomhoz érintette, hogy megsimítsa bőrömet, míg egyre csak közeledett felém. Lehunytam szememet és megszüntettem azt a pár centit köztünk egy lágy, de annál érzelmesebb csókba.

Nem tudom mikor lőtték fel az első tűzijátékot, de csak tompán hallottam a durranásokat körülöttem. Minden figyelmemet elvonta az én drága nyulam.

Mikor elváltak ajkaink egymástól homlokunkat összedöntöttük és így mosolyogtunk egymásra. Felnéztem az égre kedvesem vállára döntve a fejem, míg a kis vörös medvémet szorongattam magamhoz és figyeltem, ahogy lassan vége a fesztiválnak.

Na, itt is lennék az elsővel és lehet, hogy nem túl hosszú, de sikerült össze hoznom azt, amit elterveztem. Remélem nektek is tetszett és találkozunk holnap 😊