❀ Stray Kids Oneshots ❀ ✔️

11.❀MinChan❀

(Megj.: sok lesz a szemszögváltás)

Bangchan:

- Chris, sikerült már valamit kezdened ezzel az egésszel? - lépett be a szobámba Hyunjin. Szobatársak vagyunk a koliban és épp most ért vissza az óráiról.
- Nem igazán. Nem tudom, hogyan is közölhetném vele, anélkül, hogy faképnél hagyna. - sóhajtottam gondterhelten, amit észre is vett és leült mellém az ágyra.
- Ennyire tragikus a srác? - kérdezte egy furcsa mosolyt felvéve az arcára, míg a füle mögé tűrte egyik fekete tincsét.
- Mondhatjuk így is, de szerintem csak intro és nem mutatja ki, hogy mi zajlik éppen benne. Ezért is nehéz megközelíteni. - húztam el a számat.
- Nekem van egy ötletem. - emelte fel a mutató ujját és esküdni mernék, hogy még egy villanykörte is megjelent a feje felett. - Mi lenne, ha írnál neki egy levelet. - fordult újra felém csillogó szemekkel.

Elgondolkoztam, hisz nem is volt akkora hülyeség, amit mondott. Fel is pattantam az ágy széléről és leültem a kis író asztalom elé, hogy elkezdjek körmölni és sok próbálkozás után, sikerült is összehoznom egy tökéletes levelet.
Szépen félbe hajtottam és rá írtam a monogramját, hogy elhiggye: tényleg neki lett írva.
- Hyunjin, megtennéd? - fordultam újra barátom felé, aki már mellém is lépett, majd kivéve a levelet a kezemből bólintott és már ki is ment a szobából. Mosolyogva néztem utána és csak reménykedtem benne, hogy szívem választottja nem fogja kidobni azonnal, vagy elhajtani Hyunnal együtt.

Minho:

Éppen a kollégiumom felé tartottam és már alig vártam, hogy végre bedobhassam magam a kényelmes ágyamba, hogy aztán kipihenjem a nap fáradalmait, de egy erősen irritáló hang megállított.
- Minho Hyung~ - kiabált felém rohanva a nálam majdnem két évvel fiatalabb, majd mikor beért, felém nyújtott egy papírlapot. - Ez a tiéd. Nyugi, nem tőlem kapod, én csak a helyes postagalamb vagyok. - túrt bele tincseibe, mire én csak elfintorodtam.
- Ja meg szerény is vagy. - azzal ott hagytam, hogy még véletlenül se tudjon válaszolni és sietősen újra a kollégiumom felé vettem az irányt.

Szerencsére hamar meg is érkeztem az épülethez és, amint beléptem a szobámba, mindenestül az ágyra borultam. Pár perc fetrengés után viszont már szörnyen furdalt a kíváncsiság, hogy mi lehet a papíron ezért felhajtottam és elkezdtem olvasni.

Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek. Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a szívembe zárva.
Este, ha kigyúlnak a fénylő csillagok, úgy fáj, hogy te ott és én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád hívó vágy és Veled álmodom át az egész éjszakát.*

C. B.

Majdnem sokkot kaptam és többször is újra olvastam, hogy felfogjam a sorokat. Tehát van egy titkos hódolóm. De vajon ki lehet az a C. B.? Valaki olyan lehet, aki ismeri azt a feltűnési viszketegséges Hwangot, szóval valaki a campusról. Akárhogy törtem a fejem még egy órával később se jutott eszembe senki és azt se tudtam, mit válaszolhatnék, de szerencsére megérkezett a szobatársam és rám nem jellemzően kértem a segítségét.
- Szia Hyung. Történt valami? - kérdezte végig mérve engem.
- Felix, segítened kell. - a kezébe adtam a levelet, hogy elolvashassa. Szemei a végére kikerekedtek és hol engem, hol a papírt nézte. - Na? Mit gondolsz?
- Csak válaszolj neki. Nem kell túlbonyolítani. - rántotta meg a vállát, de láttam a szemén, hogy izgatott lett.
- De azt sem tudom, hogy ki lehet az. Mi van, ha valami őrült kis csaj? - akadtam ki.
- A sorokból ítélve nem hiszem, hogy erről lenne szó. - mosolyodott el hitetlenül.
- Rendben írok neki egy választ. Más nem kikosarazom, ha olyan. Ja és nem akarok újra találkozni azzal a Hwang gyerekkel szóval te viszed el neki a levelet, mert idézem: ő a postagalamb.

Bangchan:

- Na, sikerült? - szaladtam gyorsan Hyun elé, aki az előbb lépett be az ajtón.
- Hé, hátrébb az agarakkal, el az árutól. - szólt rám viccelődve, de én csak várakozva néztem rá. - Elvette a levelet és, ahogy láttam nem dobta ki. Ha ír választ, akkor úgy is felkeres engem és mivel csak a monogramodat írtad a papírra, így biztos kíváncsi, hogy ki lehetsz. Ne aggódj, viszont most lépek, mert még el kell mennem, tusolni. - azzal faképnél is hagyott.

Izgatott voltam ezt kár lett volna tagadni és úgy éreztem magam, mint egy kisiskolás, aki először lett szerelmes. Tudom, nem kellene így viselkednem, de ha bele gondolok, hogy mi lenne, ha összejönnénk, akkor átszalad rajtam egy jóleső borzongás.

Felix:

Elég hamar kész lett Hyungom a levéllel, bár nem is írt bele sokkal többet pár sornál, ezért még aznap elmentem, ahhoz a Hwang Hyunjinhoz vagy kihez.
Nem kellett sokat várnom az épület előtt, mert hamar megérkezett, de amikor megláttam, azt hittem, hogy az állam a földön koppan. Fekete haja félig elválasztva, vízszintesen fel volt kötve egy copfba és elöl két tincs kilógott. Egy egyszerű fekete póló és egy szürke melegítő volt rajta én mégis úgy éreztem, hogy ennél jobban már nem is nézhetne ki.

- Szóval te lennél a híres galamb? - találtam meg hangom és próbáltam minél magabiztosabban hangzani.
- Igen. - mosolyodott el, amitől nyelnem kellett egyet. Átnyújtottam neki a levelet és már épp el akartam köszönni, mikor utánam szólt.
- Mi a neved?
- Felix. Lee Felix. - válaszoltam, míg ő egy csábosra sikeredett mosollyal intett és be ment a főbejáraton.

Bangchan:

- Válaszolt? - barátom csak bólintott és a kezembe nyomta a papírt. Gyorsan el is olvastam a kevéske tartalmát.

Ha ennyire őszinték az érzéseid, akkor találkozzunk holnap reggel 8-kor a Delta kollégium mellett.

Lee Min Ho

Aznap este igazán boldogan aludtam el és már alig vártam a reggelt, hogy végre újra láthassam a személyt, ki oly kedves szívemnek.

Kicsit hamar érkeztem meg, de inkább előbb legyek itt, minthogy megvárakoztassam. Mikor megláttam azt hittem a szívem kiugrik a helyéről és imádkoztam, hogy ne akkor és ott kapjak szívrohamot a látványától.
Kicsit körbe nézett és, amikor meglátott oda is jött elém.
- Szóval te írtad a levelet, kedves C.B. - szólt hozzám kicsit unott hangon, de ez se tudta letörni a kedvem.
- Christopher Bang, de mindenki csak Bangchannek szólít és igen, én írtam.

Minho:

Érdekes figura volt azt meg kell hagyni és eléggé helyes is. Nem tűnt valami őrültnek, ami elég jó pont volt és kérnem se kellett, hogy bemutatkozzon.
- Szóval Bangchan. - ízlelgettem nevét és be kell vallanom, hogy eléggé tetszett és különlegesnek tartottam.
- Szóval. - vett egy nagy levegőt. - Lenne kedved randizni? - bökte ki és meg sem lepődtem rajta, hogy kicsit még el is pirult.
- Persze, miért ne? - rántottam vállat, de úgy néz ki örült ennek a válasznak, mert a szemei csak úgy ragyogtak, ahogy enyéimbe nézett.

Na, ezzel is megvolnánk és ez most egy kicsit hosszabb is lett. 😊

*Nem saját idézetek, mert sajna én nem tudok ennyire változatosan fogalmazni (meg rímelni sem), de azért remélem ezt elnézitek nekem 😊💙