Örökké a tiéd (Befejezett)

22. (Befejezés)

A szoba világosságára keltem fel. Elkezdtem mocorogni és mivel Jacehez bújva akartam visszaaludni még egy-két órára elkezdtem az ágy másik végéhez araszolni. Egy ideig megyek az ágy másik végébe becsukott szemekkel amikor az ágy szélét veszem észre magam alatt. Abban a pillanatban kipattantak a szemeim. Jace sehol. Álmosan és fáradtam kikeltem az ágyból és a bőröndömhöz sétálva kivettem belőle egy pólót. Miután sikerült felvennem a nem létező emlékeimben elkezdtem kutatni vajon merre is van a konyha. Hát igen, nem igazán tudtam figyelni merre is cipel Jace miközben a nyelve a számban volt, de minden tőlem telhetőt megtettem. Ami azt jelenti, hogy mentem, mint világtalan azzal a gondolattal, hogy egyszer majdcsak eljutok a konyhába.

Bolyongásom nem tudom hanyadik percében végre elértem egy hosszabb folyosóra, aminek a végén jobban beszűrődött a napfény. A folyosó végére érve azonban nem a konyhában találtam magam, hanem a ház hátsó bejáratánál, ami nagyon szép füves területre enged kilátást. Az Isten áldjon meg téged Jason, azért nem akkora ez a ház, hogy el lehessen benne tévedni, de azért neked mégis sikerült. Mindegy, a kellemes levegőt és reggeli napfényt élvezve lefeküdtem a fűbe és behunytam a szemem.

Az időérzékemet teljesen elveszítve az ajtó nyitódására lettem figyelmes. Jace leült mellém és elkezdte kisimogatni hajamat az arcomból.

-Tudod meglepődtem amikor nem találtalak a szobában.
-Tudod én is meglepődtem amikor majdnem leestem az ágyról csak mert hozzád akartam bújni.-Jace kuncogó hangot adott ki.
Hol kellett volna befordulnom? A fekete cserepes növénynél vagy a kisszékél?-Gyámoltalanul nézek rá.
-A citromsárga családi képnél.-Mosolyog rám szórakozottan. Süti róla mennyire küszködik nehogy elnevesse magát.
-Mi? Lóg a falon egy citromsárga képkeret és én észre se vettem?-Elérte tűrőképessége határát... mély nevetésben tört ki.
-Igen, majd a konyhába menet megmutatom, de hogy nem találtál a konyhába?
-Ne is firtassuk inkább gyere és búj hozzám.-Azért, hogy elérjem amit akarok kitártottam karjaimat és bociszemeket meresztettem.  Nem kellett sokat várnom arra az ölelésre ugyanis egyből megéreztem teste melegét és teljes súlyát magamon. Arca pár milliméterre volt az enyémtől és mélyen néztünk egymás szemébe. Számra suttogva megszólalt.
-Most már elégedett vagy?-A szemkontaktust megszakítva, a gyönyörű szemei helyett hívogató ajkát néztem.
-99%-ban igen.-Suttogtam.
-Oh... igazán? És mi van azzal az 1%-kal?-A hívogató szája pajkos mosolyra húzódott.
-Hát, ha adnál egy csókot szerintem meglenne az az 1%-ék is. Mit gondolsz szerinted beteljesül az a 100%-ék?-Kérdeztem már a szemébe nézve.
-Meglátom mit tehetek az ügy érdekében, de csak nem kellene azt az egy százalékot veszni hagyni, nem?
-Örülök, hogy te is így gondolod.-És abban a pillanatban ajkaink találkoztak. A vad és szenvedélyes éjszaka ellenére is úgy kívánom Jace érintését, szájának ízét, mint még soha semmit az egész világon. Az egész testem sóvárog utána. Kis idő elteltével megszakította csókunkat.
-Na jól van irány a konyha mielőtt kihűl a reggeli. Basszus Jason rajtad nincs alsó?-Lenéztem magamra.
-Ja tényleg. Eredetileg a konyhába indultam így csak egy pólót vettem fel.
-Iszkiri be mielőtt valaki meglát így.
-Mi van csak nem szégyelsz?-Kezdem el húzni az agyát.
-Hülye nem szégyellek, hanem mielőtt összeszedsz egy udvarlót vagy többet.-A derekamat megragadva rántott magához és a fülembe suttogott.
Én akarok lenni az egyetlen számodra, én akarok lenni az egyedüli, akire figyelsz és én akarok lenni az egyedüli, aki így lát.-A picsába még levegőt is elfelejtettem venni.
-O-oké, khgöm akkor amondó vagyok mutasd merre van a konyha, félek, hogy kihűl a reggeli.
-Helyes akkor csak gyere utánam.

A nap további része azzal telt, hogy beszélgettünk, hülyéskedtünk és idióta játékokat játszottunk. Egyszóval punnyadtunk a napsütötte kanapén. Viszont megbeszéltük, hogy este kimegyünk a városba, a partra szétnézni, amit már nagyon várok, mert amit eddig láttam az nagyon tetszik.