Örökké a tiéd (Befejezett)

19/1.

Péntek reggel van és már szerda óta folyamatosan hiányérzetem van, de nem tudom, hogy miért. Na, mindegy majd csak rájövök, hogy mit felejtettem el, egyszer biztos. Elkészültem, megreggeliztem és mentem is az iskolába. Egész úton az járt a fejembe, hogy vajon mit felejtettem el. De komolyan már nagyon idegesítő! Az agyalásomból Ariana hangja zökkentett ki, o ezek szerint a suli elé értem.

-Sziaaa. Mi a baj? Ha nem szólalok meg nekem jössz.-Kérdezte Ariana aggódó arccal.

-Helló. Bocsi, nyugi nincs semmi baj csak szerda óta hiányérzetem van és nem tudom, hogy miért csak azon gondolkodtam, de szerencse, hogy itt vagy nekem, mert folytathatom hisz vigyázni fogsz rám nehogy neki menjek valakinek.-Mosolyogtam rá. Még csak az kéne, hogy neki menjek a nagymenőknek és szívassanak, amíg csak tudnak.

-Jól van, nyugi vigyázok rád. De térjünk vissza a hiányérzetedre. Azt mondod, hogy szerda óta van szóval mit szólnál hozzá, ha segítenék rájönni mitől van?-Mosolyog rám, mint a tejbetök. Hálásan nézek rá.
-Te vagy az én csajom. -Átkaroltam Arianát és bementünk az iskolába. De közben azért Ariana mondogatta mitől lehet hiányérzetem.
-Elfelejtetted kivinni a szemetet?
-Nem attól sosincs hiányérzetem.-Ariana újra gondolkodni kezdett.
-Akkor... a szennyest felejtetted el?
-Neeem. Szerintem egyébként közel sem jársz. Az ilyenek miatt sosincs hiányérzetem.
-Na akkor vegyük végig a szerdádat. Mi történt veled? Teljes esemény leírást kérek.-Ez az ötlet megnevetettet. De azért beválhat.
-Hát... reggel siettem, majdnem leestem a lépcsőről, utána kihagytam a reggelit. Majd a suliba rohantam már nem nagyon emlékszem, hogy az első óra előtt vagy az első szünetben mentem-e hozzád át.
-Az első szünetben.
-Oh, tényleg igen. Aztán mentem volna oda hozzátok és Matt leszólí-Oh!!! Már emlékeszem mit felejtettem el. Elfelejtettem Eliottal beszélni!!!!
-Pontosabban, ha kérhetem.-Nézett rám Ariana.
-Hát úgy volt, hogy felhívom Eliotot szerda este, de elfelejtettem. Na, majd ma felhívom, nem is megbeszélek vele egy találkozót.-Ariana hirtelen felém fordul.
-De ugye nem felejtetted el Adam meccsét?
-Dehogy is. Úgy lesz, hogy suli után találkozom Eliottal utána Jacevel és megyünk a suliba Adam meccsére. Ha minden igaz és ráér Eliot
-Azért, nagyon megharagudnék, ha nem jönnétek el. És Adamnek is rosszul esne.
-Tudom.-Mosolyogtam rá.
-Ezért is leszünk ott időben! Majd a kapu előtt találkozzunk.-Nekem jó.-Felelte Ariana. Az iskolába érve a változatosság kedvéért Arinanával a suli udvaron lévő padok egyikére leültünk. Úgy gondoltuk, hogy egyikünknek sem árt egy kis friss levegő. Egyébként már házit sem adnak, meg már alig van óránk megtartva. Személy szerint ezeket az időket nagyon szeretem. Amikor a teremben ülünk és beszélgetünk, hogy kinek mi a terve nyárra vagy, hogy elmeséli az egyik vicces nyaralását a fizika tanár annyi van neki, hogy minden osztálynak jut a tanévvégére. Amikor már a meleg teremben alig lehet levegőt venni én olyankor mindig izgatott leszek, mert tudom, érzem, hogy sok kalandot tartogat nekem a nyár főleg most, hogy itt van nekem Jace. Na, szóval az első óra előtti szünetet lent töltöttük az udvaron. Becsengetéskor természetesen a terembe mentünk. Az órák lassan és gyorsan teltek így felváltva. Arianával és Adammel mindegyik szünetet lent töltöttem az udvaron. Végül elérkezett az utolsó óra előtti szünet. Arianáék a terem előtt vártak rám. Már majdnem elhagytam az osztálytermet amikor eszembe jutott, hogy írnom kell Eliotnak. Így hát mondtam nekik, hogy most nem megyek le, menjenek csak nyugodtan és beszéljék ki az elmúlt estét. Itt Adamre pillantva kacsintottam és hozzá tettem, hogy: " Igen, tudok róla.". Ezzel mentem vissza a helyemre és elővettem a telefonomat, hogy elsőnek Eliotnak írjak.

Jason: Sziaa, arra gondoltam, hogy milyen rég beszéltünk és ma suli után, ha van időd és kedved jó lenne találkozni. Na, mit szólsz?

Na, jó ezután jöhet Jace.

Jason: Na, helló. Ma eljössz elém? Ha motorral jössz akkor lehetne, hogy ott hagyd nálunk? Szeretnék veled kézen fogja elsétálni a sulihoz, ami egyébként nincs messze tőlünk.

Remek mindenkinek írtam mindent, amit kellett és nem felejtettem el semmit. Végül nem mentem le Arinanáékhoz úgy tervezem, hogy majd a következő szünetben csatlakozom hozzájuk. Már az utolsó órán ülök és szerencsére a tanár szabad foglalkozást rendelt el, aminek ugyebár mindenki nagyon örülni szokott. Ez nálunk se zajlott másképp. Voltak, akik üvöltöttek az osztályban, volt olyan, aki játszott papíron az előtte ülővel akasztófát, sőt torpedót és amőbát. Aztán a túlnyomó többség meg telefonozott engem is beleértve. Éppen az instagramomat nézem, amikor jelez a telefonom, hogy értesítést kaptam. Mivel a kezemben volt a telefon egyből láttam, hogy Eliot írt vissza.

Eliot: Szia. Persze, időm is és kedvem is van találkozni, úgy is jól esne egy kis beszélgetés.

Jason: Ne aggódj! Olyanok leszünk, mint a csajok. Minden problémánkat szépen kivesézzük egymásnak. Akkor hol találkozzunk?

Eliot: Ha elmegyek eléd a sulihoz az jó?

Jason: Tökéletes, erre úgy is van egy jó cukrászda, majd bemegyünk.

Eliot: Okés, akkor majd találkozunk a sulid előtt. Helló.

Jason: Úgy ám, akkor suli előtt. Szia.

Oké most, hogy ezt is megbeszéltem már csak Jacenek kell visszaírni. Ezután Angry Birds-el játszottam és vártam, hogy kicsöngessenek. Már a 10. pályát csináltam, amikor megszólalt a csengő. Hoppá kigondolta volna, hogy Angry Birds-ezés közben gyorsan telik az idő? Hát én nem. Gyorsan elpakoltam a cuccom, ami egyébként annyit jelent, hogy sebre dugtam a telóm és felkaptam a vállamra a táskám és már repültem is a suli elé. Új rekordot döntve 2 perc alatt értem le és amint kiléptem a kapun megpillantottam Eliotot, aki a telefonjába volt merülve. Felé indultam és, amint közelebb értem hozzá köszöntem neki.

-Szia Eliot. Sokat vártál?-Erre ő felnézett a telefonjából és azzal a lendülettel el is rakta, majd mosolyogva visszaköszönt.
-Szia, épp, hogy csak most értem ide és ezt tényleg igaz nem pedig olyan kitalált, mint ami a filmekben szokott lenni.-Na, jó nem tudtam nem megállni, a szám sarka felszaladt egy mosolyra.
-Na akkor indulhatunk a cukrászdába? Már a nyálam folyik valami édesre.-Erre kiröhögött.
-Bocsi, de hirtelen eszembe jutott vajon milyen fejet vágna Jace, ha ezt hallaná.-Ezen gondolkodnom sem kellett.
-Szerintem rám nézne, megnyalná a száját aztán csillogó szemekkel azt mondaná, hogy: "Most, hogy így mondod én is megkívántam az édeset." Utána nagy valószínűséggel miután megettem a sütim elvinne magához és rám vetné magát. Most, hogy így belegondolok lehet mondanom kéne neki valamikor.-Eliot megint elnevette magát, aminek örülök, legalább még nem gondol arra a problémára, amiatt szomorú. Ami minden bizonnyal Clayton, de még nem hozhatom fel mivel szerintem nem tudja, hogy tudok róla szóval remélem még egy kis ideig nem fogja tudni. Wooow hát mi volt ez kérem szépen? Na, mindegy térjünk vissza a fontosabb dologra. Eliotra.
-Akkor ezek szerint jól megvagytok, ugye?
-Igen, minden klappol köztünk.-Itt az alkalom, hogy felhozzam.-Na és veled mizu? Van valakid esetleg? Vagy inkább térjünk rá arra, amiről beszélni szeretnél?-Egy kis szomorú sóhaj szaladt ki a száján.
-Igazából ez a két téma egy és ugyan az. Mármint nagyon kedvelek valakit és nem barát módjára csak összevesztünk ezzel a valakivel.-Szóval bírja Claytont ez nagyon jó. Most kéne bevallanom, hogy tudom miről van szó. Remélem nem fog kiakadni.
-Figyelj Eliot, igazából tudok erről.-Meglepetten rám néz.
-Mi? Hogy-hogy és kitől? Mióta?
-Fhu... nagy vonalakban elmondom, oké? Na, az volt, hogy kedd este felhívtak nem vettem fel elsőre csak másodszorra Clayton volt az részegen, ezért segítettem neki utána meg megbeszéltük a dolgokat.-Eliot szemöldöke felszaladt és elsápadva maga elé nézve ment. Szerintem próbálta feldolgozni az információt és miután sikerült neki megszólalt.

-Messze van még az a cukrászda? Most már nekem is szükségem van valami édesre.-Megmosolyogtam kérdését.
-Ha befordulunk a sarkon már látni fogod.
-Hál' Istenek... mit mondott clayton, mi történt?

Helóka!!🤗 Meg is érkeztem az új fejezettel! Remélem tetszett nektek. Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok és még mindig nem tudom elhinni, hogy ennyien olvassátok.😍😍 Még egyszer köszönöm!! Puszi🥰❤️❤️