Örökké a tiéd (Befejezett)

15/1.

-JASON!!! KELJ FEL!!-Jace ordibálására keltem fel arról nem is beszélve, hogy ijedtemben leestem az ágyról. Hát igen nagy puffanással csapódtam a padlónak, de legalább arccal. Egy elég diszkrét káromkodás sorozat után Jace elkezdett nevetni. Miközben ő nevetett én megnéztem mennyi az idő. Aham, vasárnap reggel 7 óra van. Miután felfogtam mennyi az idő megdörzsöltem az álmos szemeimet és Jacere néztem.

-Mondd csak miért vagy itt 7 órakor?-Jace elképedt arccal nézet rám és csak most esett le, hogy ez a kérdés olyan volt, mintha nem látnám szívesen, uhh gyors korrigálnom kell rajta.
-Mármint anélkül, hogy megbeszéltük volna és ilyen korán. Ne értsd félre, mindig nagyon szívesen várlak.-Még mindig elképedten bámul rám.
-Elfelejtetted? Te komolyan elfelejtetted, hogy milyen nap van?-Oké, vasárnap van. Vajon van valamilyen esemény ma? Valamit megbeszéltünk mára? Na, jó kezdek kétségbeesett lenni. Ezért elkezdtem hangosan gondolkodni.
-Öh... van ma valamilyen esemény? Megbeszéltünk mára valamit? Nem, azt biztos tudnám. Ah... ne haragudj Jace, de elfelejtettem, remélem azért nem olyan fontos.-Itt kikerekedtek a szemei jobban, mint eddig.
-De, ez nagyon is fontos, ezért nem tudom elhinni, hogy elfelejtetted.-Oh... atyám belém csapott a bűntudat és szerintem az arcomra van írva. Már éppen bocsánatot kérnék még egyszer, amikor Jace felém nyújt egy kis dobozt. Kérdő szemekkel nézek rá, hátha elmondja, hogy miért kapom vagy mi van benne, de nem teszi így kinyitottam. Meglepetésemre egy képeslap és egy Jin Jangos kulcstartó volt benne és csak az egyik fele. A kulcstartó megnézése után a képeslapért nyúltam és elolvastam.
-BAKKER!! Elfelejtettem a saját szülinapomat. Oh, már értek mindent... hallod tudod mennyire rosszul éreztem magam!? Azt hittem, hogy valami évfordulót vagy egy fontosabb eseményt felejtettem el!!-Támadtam le, ahh... azt hittem valami fontosabbat felejtettem el. De azért megnyugodtam.
-A születésnapot igen is fontos! De hogy felejthetted el a szülinapodat?
-Én aztán nem tudom.-Itt feltápászkodtam a földről és egyenesen Jace nyakába ugrottam, de akkora lendülettel, hogy majdnem hátra estünk. Majd megcsókoltam. Miután elváltunk hosszan és szótlanul néztünk egymás szemébe addig, amíg meg nem törtem a csendet.
-Szia. Köszönöm szépen nagyon tetszik. A másik fele nálad van?-Suttogtam neki a szavakat és miután végeztem megint megcsókoltam. Ez a csók hosszabb volt, mint az előző. Egy perc elteltével elváltunk egymástól. De Jace még mindig a derekamat fogta én pedig nyakába tett kezekkel csimpaszkodtam rá. A homlokunk pedig összeért.
-Sziaa, ne aggódj nálam van. Pontosabban már a kulcsomon.-Ezek hallatán elmosolyodtam. Na, meg persze azon, hogy ő is suttogott. Olyan kis cuki. A romantikus pillanatot az ajtó csapódása zavarta meg. Meglepetten és egyben ijedten néztünk a zaj irányába.

-Édesem, boldog születésnapot!!-Ordította Ariana torkaszakadtából. Mi Jacevel még mindig nagyokat pislogtunk rá. Amíg meg nem szólalt megint.
-Öh... megzavartam valamit? Mert, ha igen kaptok 5 percet lezavarni, mert utána velem lesz úgy 20 percig vagy 1 óráig, mert kisajátítottad őt a mai napra.-Ariana elképesztően szúrós pillantást vetett Jacere, aki ezen csak nevetett egy sort. Persze mind tudtuk, hogy csak poénkodik. Mármint... remélem.
-Na, akkor várj meg minket lent a konyhában mindjárt megyünk.
-Okés.-Ariana dalolászva hagyta el a szobámat. Én pedig Jace felé fordultam és gyorsan adtam neki mégegy csókot, majd a szekrényemhez mentem és felöltöztem normális ruhába és Jacet a kezénél fogva levezettem a konyhába, ahol Ariana már várt ránk. Már az utolsó lépcsőfokról léptünk le, amikor meghallottam, hogy Ariana azt kiabálja természetesen nekem, hogy nem siettem el. Nem bírtam ki, hogy ne nevessek ezen. Lehet izgatottabb, mint én. Egyszerűen nem bírom ki mosolygás nélkül.
-Oké-oké, itt vagyunk. Nem is kellett sokat várnod max 3 percet míg felöltöztem.
-És annyi bőven elég is volt.-Olyan szép mosolyt villantott  a kijelentése mellé csoda, hogy nem vakultunk meg. Ariana integet maga felé, hogy üljünk le az asztalhoz. Szépen lassan ballagunk felé majd leültünk. Ariana sejtelmesen mosolyog, gőzöm sincs, hogy mi, de mosolyog és egyszer csak megszólal.
-Jason, tudod, hogy milyen nap van. És ennek alkalmából szeretnék adni neked egy kis ajándékot. Adammel és velem, majd máskor fogsz ünnepelni mivel a melletted lévő személy teljesen kisajátított téged a mai napra.-Ariana megint aranyos, de egyben gyilkos tekintettel illette meg Jacet. Amikor Jacere néztem ő önelégült fejjel vigyorgott Arianara. Oké, azért remélem nem lesz cicaharc. Amikor hirtelen elképzeltem ezt a helyzetet elkezdtem hangosan nevetni. Oké, nem tehetek róla, de olyan viccesen nézne ki. Vajon ki nyerne? Ariana és Jace csak kikerekedett szemekkel figyeltek engem. Szerintem magukban próbálnak rájönni arra, hogy miért nevetek. Persze kevés sikerrel. Amikor már elegük lett abból, hogy néznek és próbálnak rájönni min is nevetek egymásra néztek itt szerintem szavak nélkül kommunikáltak, majd Jace bólintott egyet és kerek perec megkérdezte, hogy mi van.
-Jason... mi volt olyan vicces? Min nevetsz ennyire?-Oké, mély levegő próbálj megnyugodni és válaszolni. Úgy 5 mély levegő vétele után végre képes voltam megszólalni.
-Csak eszembe jutott hirtelen, hogy elkezdetek itt cicaharcolni, vitatkozni és, hogy vajon ki nyerne.
-Természetesen én.-Egyszerre rávágták mindketten. Itt következett egy kis hatásszünet, amiben mindenki nézett mindenkit, de kikerekedett szemekkel és síri csöndben maradtunk. Aham, csak addig, amíg ki nem robbant belőlünk egyszerre a nevetés. Fhu... nagyon jó ízűen nevettünk.
-Na, de a lényegre térve Jason boldog születésnapot.-Ariana itt felém nyújtott egy dobozt, ami szerintem egy cipős doboz. Óvatosan kicsomagoltam és nem tévedtem egy cipős doboz volt, de nem is akármilyen egy nagyon jó márkájú. Nem is merek reménykedni abban, hogy cipő van benne. Mivel tudjátok van az, amikor direkt beletesztek valamit a dobozba, aminek a külső részén más van, hogy azt higgye, hogy azt kap. Szóval kíváncsian szedtem le a cipős doboz fedelét és, amit láttam benne az teljesen letaglózott. Szerintem 2 percen keresztül csak a doboz tartalmát néztem. Tudjátok mondtam nektek ezt a dobozos dolgot, hogy nem az van benne, mint kívül a képen, aham most tévedtem. Amikor kinyitottam a cipős dobozt a szemem elég egy pár gyönyörű cipő tárult. De tényleg nagyon jól néz ki és biztos vagyok benne, hogy drága volt. Nagyon.

-A-ariana ezt nem fogadhatom el. Hisz nagyon drága lehetett.-Ariana kacagott rajtam egyet.
-Jason ne butáskodj már. Ahhoz képest, hogy miket kaptam a barátságunktól és tőled ez semmi. Hidd el megérdemled. Jason nagyon fontos vagy nekem és nagyon szeretlek. Remélem egész életem során elmondhatom, hogy a legjobb barátom vagy. Még egyszer boldog születésnapot.-Ariana mielőtt befejezte volna a mondatot elkezdett könnyezni, de a könnyek mellé mosolygott, őszintén mosolygott.
-Nem is értem miért kell megríkatni a szülinapost.-Mosolyogva na, meg persze könnyezve álltam fel és öleltem meg Arianát. Mind ketten pityeregtünk egy sort. Majd a fülébe suttogtam, hogy köszönöm és, hogy remélem én is elmondhatom ugyan ezeket.
-Na, de én most megyek. Hagylak titeket romantikázni meg mit tudom én még mit csinálni. Jace két szemed rajta legyen, nagyon vigyázz rá!
-Hidd el vigyázni fogok.-Azért hogy hitelesítse kijelentését kacsintott egyet Jace. Megölelve elköszöntünk Arianától. Majd Jace felém fordult.
-Figyi, én arra gondoltam, hogy eldönthetnéd, hogy délelőttől egészen délután 6-ig mit csináljunk. És akár tetszik akár nem én fizetek mindent.
-Én benne vagyok.-Itt elkezdtem gondolkodni, hogy mi jót csinálhatnánk. Okés van egy két ötletem, de azok inkább éjszakai tevékenységek így azokat most ejtsük. És abban a pillanatban beugrott, mintha arcon csapott volna a felismerés.
-Anyuék hol vannak? Várj mennyi az idő?
-Nyolc óra van.
-Akkor már mindent értek. Biztos még alszanak. De egyébként elmehetnénk Bowlingozni. Uh-u vagy moziba esetleg sütizni vagy a parkba sétálni.-Nagyon izgatott lettem és ki is lettem nevetve.
-Azta szerintem csináljuk meg mindet. Na, mit szólsz hozzá?
-Mii?? Mindet? Pedig csak ötletek voltak.
-Nekem meg tetszenek ezek az ötletek és ha te ezeket szeretnéd csinálni akkor ezeket fogjuk csinálni.
-Tényleg? Nem baj?
-Dehogy is, ez a te napod és nekem bármi megfelel addig, amíg veled csinálhatom.-Ah... de örülök annak, hogy nem tudok csepp folyóssá válni, mert ha igen akkor már az lennék. És így döntöttük el, hogy mit fogunk csinálni este 6-ig. Tényleg vajon mit fogunk utána csinálni?
-Jace mi lesz este 6 után?-Aham érkezik a sejtelmes mosoly.
-T-I-T-O-K. Na, de induljunk is bowlingozni.
-Oké... oh, de várj írok egy cetlit anyáéknak, hogy tudják hol vagyok.-A cetlit a kávéfőzőre ragasztottam majd Jacenek adtam egy csókot és megfogtam a kezét. Ez után a bejárati ajtó felé mentünk, hogy elinduljunk az első úti célunkhoz.

Hellóka!!🤗🤗 Meg is érkezett a következő rész!! Remélem tetszett nektek na, meg persze, hogy nem lett rövid. Próbálok hosszabb részeket kitenni. Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien olvassátok ezt a történetet, nagyon jól esik!😍🥰❤️ Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt is. Puszi ❤️❤️