Örökké a tiéd (Befejezett)

14/3.

Előző rész vége: -Vissza ne menj! Kérem a jégkrémet.-Odaadta és kinevetett. Szerintem még mindig zavarban vagyok.
-Nyugodtan edd. Megvárom.

És ekkor esett le, hogy pontosan miért is vette nekem. Nem csak azért, mert szeretem, hanem azért is, hogy ne legyek ideges, hogy megnyugodjak. Amikor belegondoltam ebbe, hogy ezt értem csinálta egyszerűen nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról, de az istenit nem is akartam! Kit érdekel, ha nem szeret a családja? Elég nekem, ha Jace szeret. Jó, azért örülnék neki, ha szeretnének, de Jace szeretete a legfontosabb. Mosolyogva felé fordultam.

-Jace.-Itt felém fordult és kíváncsi tekintettel figyelt.
-Igen?
-Köszönöm.-Amint kimondtam és rámosolygott egyből ajkaira hajoltam és egy forró szenvedélyes csókot váltottunk egymással. Az a forró és szenvedélyes csók addig tartott, amíg a jégkrém végig csöpögött az ingemen.
-O, a fenébe!-Idegeskedtem és gyorsan megettem a már félig olvadt jégkrémet, az ingemen lévőt pedig letöröltem.
-Figyelj, ha az vigasztal, ha a derekadra kötöd, akkor szexibb leszel így is szexi vagy, főleg ezzel a leevett inggel, de azért na.
-De azért na, mi? Nem is kell mondanod, amikor felvettem pont arra gondoltam, hogy majd köthetem oda is. De most már muszáj lesz.-Szépen elkezdtem kigombolni ráadásul közönségem is volt. Jace csak úgy itta a mozdulataimat.
-Ha ennyire bámulsz zavarba fogok jönni.
-Édes könnyebb lenne, ha azt mondanád, hogy ne nézzelek, mert felizgat.
-Höh... na várjál, tényleg zavarba jövök. Én tényleg arra gondoltam. Egyáltalán nem arra, hogy felizgatna. Legalábbis mostanáig. Remek most már 2 ok miatt ne nézz. Köszi.-Komoly tekintettel figyeltük a másikat, körülbelül 3 pislogás után egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
-Na, Jace irány az otthonod még csak az kéne, hogy elkéssünk.
-Jason... mi már vagy 20 perce késünk.-Szerintem elég fura fejet vághatok mivel Jace hozzátette, hogy „ ne aggódjak mivel már szólt az anyukájának" hát ez nagyon jó.
-Oké, most találkozok elsőnek a családoddal és kések. Hát ez elég jó benyomást kell, nem?
-Mondom, hogy ne izgulj őket nem zavarja ez és, ha már itt tartunk akkor képzeld már elfogadnak ráadásul ők is izgulnak. Ugyan úgy viselkedtek otthon, mint te. Szóval nem kell izgulnod. Egyébként meg őket az sem zavarná, ha estére érnénk oda csak mondanom kéne anyunak, hogy mikor tegye fel a csodálatosan finom menüt a gázra megmelegíteni.
-Értem én meg minden, de ettől függetlenül ideges vagyok. De azért köszi puszi na, de menjünk most már.-Miután ezt kijelentettem fel is szálltunk a motorra. Majd egyenesenhozzájuk mentünk. Az út ugyanúgy csoda szép volt. Egyszerűen elképesztő. Nem bírtam ki, hogy ne nézelődjek. Annyira kapkodtam az egyik helyről a másikra afejemet, hogy Jace rám szólt, hogy hagyjam már abba, mert dülöngél miattam amotor. Aztán inkább abbahagytam, nem hiányzott, hogy zakózzunk egyet. Úgy 20 perccel később azt vettem észre, hogy Jace lelassít és, hogy megáll egy nagyon családias és szép háznál. Oh... gyerekek megérkeztünk. Én szálltam le elsőnek és miután megéreztem a talpam alatt a talajt elkezdtem mély levegőket venni. Na, jó Jason férfi vagy legalább is holnaptól az leszel. Na, most szépen bemész majd abba aházba, majd beszélgetsz és ismerkedsz. Megnézed Jace szobáját utána még félórát maradsz és már mész is haza. Nem mintha haza akarnék menni. Csak egyszerűen nem bírom az ilyen stressz helyzeteket. A gondolataimból egy kéz szakított ki, ami egyenesen az én tenyerembe simult. Felnéztem a kéz tulajdonosára, hiába tudtam, hogy kié. Egyenesen Jace szemébenéztem és bátorítást és örömöt véltem felfedezni bennük. Áá, hogy lehet ennyire dögös? Na, mindegy. Az ajtó elé álltunk már azt hittem, hogy bemegyünk, amikor is Jace felém nézett és megcsókolt. Öcsém ezt nem tudom megunni. Fhu... szerintem nem is lehet. Hiába térképeztem már fel a szája belsejét. Hiába ismerek minden kis zegzugot még akkor is megunhatatlan. Amikor elváltunk Jace még a fülembe suttogta, hogy ne izguljak menni fog és ugyanúgy nézett rám, mint pár perccel ezelőtt. Hiszek neki. Abban a pillanatbanúgy éreztem, hogy az idegesség elmúlt és, hogy mindenre képes vagyok. Jacevégül benyitott és köszönt, de jó hangosan. Mondanom sem kell az ajtó előtttörténtek miatt mosolyogtam sőt magabiztosabb, bátrabb lettem. Jace mit nemhozol ki az emberből? Én is udvariasan és hangosan köszöntem. Amikor az előszobából mennénk bentebb arra leszek figyelmes, hogy trappolva, sietve halad felénk valaki. A trappolás mellé még egy csoszogás is társul, majd egy izgatott hang, ami azt kiabálja, hogy „Sziasztok!! Helló!! Végre, hogy megérkeztetek, miért kellett rátok ennyit várni?" Ha nem tévedek Jace öccse lesz az. Igen, biztos, hogy ő az. Tényleg, Jace el sem mondta, hogy hívják a családtagjait. Jó végül is én sem mondtam el neki szóval mindegy. Jacevel elindulunk a hangok felé, gondolom az étkezőbe vagy a konyhába megyünk. Amikor befordulunk a sarkon elém tárul Jace családja. Elsőnek az anyukája rohan le, komolyan. Úgy nekem rohant, hogy majdnem elestünk és úgy ölelt magához, hogy majdnem megfulladtam. Természetesen visszaöleltem neki.

-Anyu ideje lenne elengedned, szegény majd megfullad.-Jace mosolyogva figyelmezteti az anyukáját, hogy kell nekem egy kis oxigén. Az anyukája erre egyből elengedett és aggódó arccal kért bocsánatot.
-Oh... nagyon sajnálom. Kicsit túl pörögtem. De egyszerűen annyira örülök neki, hogy Jacenek egy rendes barátja van.-Itt az anyukája végig mért és hozzátette, hogy...
Aki ráadásul rettentően sármos és udvarias.-Itt egy aprányit elpirultam, de csak egy kicsit.Itt kapcsoltam és eszembe jutott, hogy be kellene mutatkoznom és felé nyújtottam a kezem.

-Nagyon örülök, Jason vagyok. Köszönöm szépen a meghívást.
-Szia, Jennifer vagyok. Jace és Aiden anyukája. Nagyon örülök és ne butáskodj, mi örülünk annak, hogy elfogadtad és eljöttél. .-Majd Jennifer mellé Jace apukája lépett.
-Nagyon örvendek Jason vagyok.-Nyújtottam felé a kezemet. Fhu... csak jól fogjak vele kezet. Istenem...
-Andrew, nagyon örülök.-Ez az!! Szerintem sikerült vele rendesen kezed fognom, mert mosolygott rám!! Mosolygott! Végül azt hiszem Aiden jött oda bemutatkozni.
-Jason vagyok szia.
-Aiden. Már nagyon vártuk, hogy megismerjünk. Mindannyian attól tartottunk, hogy drogos vagy ehhez hasonló személy lehetsz. Esetleg olyan, aki kihasználná a bátyámat vagy ehhez hasonlók, de teljesen megnyugodtam most, hogy így látlak. Rendes alaknak tűnsz.-Síri csend. Mindenki csak pislog. Jace szülei Jennifer és Andrew o... J, j Jennifer, Jace és A,a Andrew és Aiden. Woow. Milyen király már. Tátott szájjal bámulnak Aidenre. Jace felé nézek és hát az arcáról azt lehet leolvasni, hogy miután hazavitt és visszajött úgy kicsinálja a tesóját, hogy jó pár napig fájni fog. Majd Aidenre néztem és látszik szegény srácon, hogy nem tudja mi van. Segítek már neki egy kicsit.
-Nem kell aggódni ezek közül egyik sem jellemző rám és soha nem is lesz.-Nevettem egy kicsit mellé, hogy feloldódjon a hangulat.

Na, hellóka!!☺️☺️ Itt a szombati nap folytatása!! Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok és remélem tetszett nektek. A véleményeteket kommentben várom. Puszi🥰😘