Örökké a tiéd (Befejezett)

10/1.

A tegnap este nagyon jó volt. A koncert is király volt és Ariana is örült az ajándékoknak, de nekem inkább az tetszett, hogy együtt voltunk és hogy Jace hazakísért. De a legjobban az a szenvedélyes csók tetszett. Jaj Istenem... most úgy megcsókolnám. Hiába van kedd reggel. Oh... bakker kedd reggel van! Iskolába kell menni. Kapkodva, de elindultam a suliba. Beérve letettem a cuccomat és akkor ordította a nevemet Ariana. Csak el ne felejtsek a halláskárosultaktól bocsánatot kérni.

-Szia. Mizu?
-Képzeld el lesz egy új osztálytársam.
-Na, az jó. De elég szokatlan, hogy e tájt iratkoznak át.
-Ne is mond. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen. Lány vagy fiú? Miért iratkozott át? Fhu... de izgi.
-Oké, Ariana nyugi, csak átiratkozott.-Nevettem ki. Ilyenkor olyan vicces és aranyos.
-Jó, oké le nyugszok. Oh... képzeld Adam holnap elvisz randizni. Már alig várom.-Mire befejezte a mondatot be is csöngettek. Így kénytelenek voltunk elköszönni. A tanár belépett az ajtón és elkezdte nekünk magyarázni az Elektromágneses jelenségeket. Miután egy hossz 45 perc eltelt kicsöngettek és megkönnyebbülve lélegeztem fel, hogy végre vége. Még 2 óra és 20 perces szünet. A biosz az hamar eltelt. A matek meg hát... az is. Maradjunk ennyiben. A 20 perces szünetről annyit kell tudni, hogy bemegyünk az ebédlőbe, már aki és leülünk és eszünk. Bevetted mi? Egyáltalán nem így történik. A nagy menők hangoskodnak, mindig találnak valakit, akin nevethetnek és kigúnyolhatnak. Szerencsére én az átlagos srác kategóriában vagyok így nem szoktak szívatni. Hát igen. Na, most hogy így ezt elmondtam ideje lenne megkeresni Arianat. A folyosón bóklászva és Arianat keresve egyszer csak beleütköztem valakibe, arccal. Na, jó ez a valaki több, mint 180 centi ráadásul alig mentem neki, de megfájdult az orrom. Rendesen.

-Uh... bocsánat.-Kértem bocsánatot, miközben simogattam az orromat. Nagyon fáj.
-Nem, semmi. Én kérek elnézést.-Szembe fordult velem. Hát nem tévedtem. Tényleg magas, sőt még izmos is. Majdnem annyira, mint Jace, de csak majdnem. Neki sötét barna haja és szinte már fekete szeme van. Arcán egy nagyon széles mosoly terült szét. A szája szélein pedig ott gubbaszt két kis gödröcske. Tuti döglenek érte a csajok. Na, de mindegy.
-Akkor hát szia.-Köszöntem és mentem volna el, amikor is a kezem után nyúlt és megállított. Kikerekedett szemekkel fordultam felé és néztem felváltva őt és a kezemet, amit szinte már görcsösen szorított. Fel is tűnt neki.
-Öh... bocsánat.-El is engedett. De maradtam mivel kíváncsi vagyok mit szeretne.
-Semmi gáz. Esetleg segíthetek valamiben?-Eléggé szorong vagy zavarban van, nem is tudom. Ezért inkább rákérdeztem, hátha megtudom kicsit könnyíteni a dolgát. Tudjátok, minden a segítőkészség.
-Hát megtudnád nekem esetleg mutatni, hogy hol van a legközelebbi mosdó?-Oké, már értem miért van egy kicsit zavarban. Egyébként nem erre számítottam. Hanem arra, hogy merre van a titkárság vagy az ebédlő. Na, de mindegy. Ha hívja a természet hát hívja.
-Igen, persze. Pont arra felé megyek, megtudom mutatni.
-Király.-Nagyban megyünk én Ariana osztályterme felé, ő meg a mosdó irányába. Még szerencse, hogy majdnem egymással szemben van a két helyiség. Egy kicsit kínosnak éreztem a kettőnk közé telepedett csöndet így hát megszakítottam egy nagyon hétköznapi és egyszerű kérdéssel.
-Egyébként új vagy a suliban? Még nem láttalak.
-Igen, ma érkeztem. Ezért is nem tudom, hol a mosdó.
-Értem, melyik osztályba jársz?
-11.g
-Á értem. Akkor te vagy Ariana új osztálytársa.
-Gondolom, nem ismerem még Arianat. Te egyébként melyik osztályba jársz?
-Oh... tényleg. Én 11.b-be. Nézd ott a mosdó.-Mutattam a mosdó irányába. Erre ő is arra néz.
-Okés, köszi, hogy segítettél.
-Nincs mit. Na, akkor szia.-Köszöntem el. Egy lépést tettem előre erre utánam kiabál.
-Hé várj! Ne haragudj, de hogy hívnak? Remélem lehetünk barátok.-Vajon megmondjam a nevem?
-Jason vagyok.-Megmondtam.
-Én Matthew vagyok, de nyugodtan szólíts csak Mattnek.-Miután ezt megbeszéltük elköszöntünk egymástól, és a maradék ebédidőben meg kéne keresnem Arianat és ebédelni kéne. Már éhes vagyok, de nagyon. Bemegyek a terembe és egyből meglátom Arianat. Oda is kiabálok neki.
-ÁÁÁ, tudod te hogy mennyi ideje kerestelek már? Mindenhol és ráadásul mindjárt itt az ebédszünet vége és itt kell rád vadásznom. Milyen már ez? Ha legalább valamilyen más dolgod van akkor szólj!
-Oh... Jason. Ne haragudj teljesen elfeledkeztem arról, hogy megbeszéltük hogy együtt eszünk. De figyelj én nagyon szeretlek ám. So sorry. De tényleg. Majd eszünk máskor.-Nézett rám a kiskutya szemeivel. Igen, Ariananak is van, nem csak Zoinak. Belegondolva nem haragudhatok rá, kicsit eltúloztam a dolgot úgyis.
-Hah... nem haragszom. Na, de mesélj mit csinálsz, ami annyira fontos, hogy elfelejtettél.
-Tudod meséltem neked az új osztálytársamról. Na neki csinálunk egy "Üdvözlünk az osztályban és reméljük, hogy jól fogod itt érezni magad" zászlót. Ne kérdezd az ofő akarta. Mi meg megcsináljuk.
-Ja, hogy ez a nagy izé Matthewnak lesz. Értem. Ez elég kedves egy gesztus, de nem hiszem, hogy ekkora felhajtásnak örülne. Mármint én új diákként biztos nem örülnék, de hát az én vagyok.
-Íjj... igazad lehet. Kár hogy az ofő ragaszkodik hozzá. Mi?! De várjál már. Mi?! Te honnan tudod, hogy Matthewnak hívják és hogy fiú. Egyiket sem mondtam el.
-Oh... hogy az. Hát miközben téged kerestelek véletlenül nekimentem így hát találkoztunk.
-Hmm... értem. Hát jól van.-Ez után becsöngettek és elköszöntünk egymástól és vissza mentem a terembe. Rettentően éhes vagyok. Remélem minél hamarabb kicsengetnek. Ez után lesz még 2 órám. Olyan szerencsés vagyok, hogy csak 6 órám van. Az óra lassan és gyorsan is telt. Tudjátok nem néztek rá az órára, az óra első felében aztán meg amikor véletlenül ránézel és látod, hogy 10 perc és kicsöngetnek és elkezded nézni az órát. Hiába próbálsz minél később ránézni, hogy gyorsabban teljen. Had mondjam el... nem fog. Én próbáltam, de nem jött össze. Aztán végre meghallottam a csengő hangját. Aminek most jobban örültem, mint bármi másnak. Fhu... micsoda megkönnyebbülés beleharapni a szendvicsembe. Úristen! Na, Jason ne ess túlzásokba. Ah... de olyan jó. Anyu rettentően jó szendvicset csinál. O meg kéne kérdezni Jace ráér-e egy kis sütizésre ma. Majd következő szünetben írok neki. Most eszek. Már az utolsó falatot nyeltem le, amikor becsöngettek. A magyar gyorsan eltelt így ráírtam Jacere.

Jace

Jason: Szia. Elmegyünk ma egyet sütizni? Persze csak akkor, ha van kedved és időd.-Ezután a padra tettem a telefonom és elkezdtem nézni az osztálytársaimat. Mit hülyéskednek. Konkrétan egy 5 napos szendvicset dobálgattak összevissza. Épp az osztályterem falára csinálnak mintákat a szendviccsel, amikor megrezzen a telefonom. Jace írt vissza.

Jace: Sziaa. Igen, persze ráérek. Pont most végeztem. Mikor végzel? Elmegyek eléd és onnan mehetünk sütizni.
Jason: Nekem lesz még 1 órám.
Jace: Okés, akkor majd a suli előtt foglak várni.
Jason: Király. Akkor majd a suli előtt, de addig is vigyázz magadra. Nehogy verekednem kelljen.
Jace: Nagyon vicces vagy. Egyébként is ezt nekem kéne mondanom vagy nem emlékszel az első randinkra?
Jason: Dehogynem emlékszel és tényleg beletömtem volna a szájába a cipőm. Oh... becsöngettek, mennem kell. Akkor a suli előtt. Addig is légy jó. Szia.
Jace: Én jó leszek. Ott várlak. Szia.

Alig várom már hogy vége legyen az órának!!! Úristen. Hogy be van sózva a picsám. Jó nem lehet hibáztatni érte hisz óra után találkozni fogok egy félistenek, aki ráadásul a pasim. Igen. nem lehet hibáztatni érte. Csiga lassúsággal, de eltelt az óra és én úgy szaladtam ki az osztályteremből, mintha puskából lőttek volna ki. Elfutottam a tesi tanárom előtt és azt kiabálta utánam, hogy:

-Ha tesin így fogsz futni holnap egész tanévben nem foglak nyaggatni.-Nevetett ki.
-Tanár úr! A szaván fogom.-Máris sprinteltem tovább. A lépcsőfordulóhoz érve beleütköztem valakibe. Teljes erővel... és rohadtul fájt!!
-Ne haragudj az én hibám volt, sietek.-Kértem elnézést. Meglepetésemre Matthewba csapódtam bele. Most már értem miért fájt ennyire.
-Semmi baj, de vajon miért van az, hogy 2x találkoztunk és mind a 2x beleütköztünk a másikba?
-Nem tudom.-Nevettem miközben megvakartam a tarkómat. Kicsit kínosan értem magam.
-A kijárat felé mész?

Helló mindenkinek! Meg is érkeztem a keddi nappal és arra gondoltam, hogy mostantól csak péntekenként fogok részt feltenni. De azt rendszeresen!! Remélem tetszik nektek eddig a kedd és köszönöm, hogy el olvastátok. A véleményeiteket kommentben várom és a helyesírási hibákért bocsi. Puszi 😍😘😘