Örökké a tiéd (Befejezett)

17/1.

Hogy lehet egy telefon ilyen hangos?! Igen a telefonom hangos csörgésére keltem fel. Kómásan és idegesen nyúltam érte, hogy megnézzem hány óra van és, hogy ki hív. Ah... basszus hajnali három van ráadásul ismeretlen szám. Leraktam utána pedig próbáltam visszaaludni. Kényelmesen elhelyezkedtem, bekuckóztam a takaró alá majd felriadtam a telefonom hangjára. Oh... faszom. A telefonomért nyúltam és megnéztem. Ugyan az a szám hív. Néhány lélegzetvétel után felvettem.
-Igen?
-Figyelj beszé-a mondandóját egy csuklás szakította félbe-ljük meeeg. Lécci! Naa.-De jó egy részeg hívogat.
-Öh... megkérdezhetem kivel beszélek?
-Há! Ne szórakozz, tudom pöcs voltam, de akkor is. Na... tudod ki vagyok.
-Nem, egyáltalán nem tudom. Szóval kérhetek egy nevet?
-Oké, Clayton vagyok, de most már térjünk a tárgya sajnálom, oké? Eliot.-Boom derült égből villámcsapás.
-Öhm... haver én nem Eliot vagyok. Engem Jasonnek hívnak.
-Mi? Ne szórakozz!-Néhány másodpercnyi szünet.-De hát a szám megegyezik.
-Részeg vagy. Nagyon könnyen összetévesztheted a számokat.
-Mi!? Nem is vagyok részeg. A szerelmem telefonszámát pedig nem téveszteném el.-Puff, egy puffanást lehetett hallani a telefon másig végéről.
-Héj, haver minden oké?-Kis szünet után megszólalt.
-Haver... kész csődtömeg vagyok. Megbántottam a srácot, akit szeretek. Részegen felhívtam egy vadidegent ráadásul az utcán fekszem mivel eltaknyoltam.
-Hah... hol vagy?
-Nem igen tudom, de látok egy kéken világító könyvesbolt feliratot.-Király, tudom hol van.
-Maradj ott, de ha lehet ne üttesd el magad senkivel.
-Okéé.-Letettük és amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem, majd rohantam a sztriptízbárhoz közeli könyvesbolthoz. Kevesebb, mint 20 perc alatt tettem meg az amúgy 50 perces távot. Lihegve néztem körül. A kerítésnek volt támaszkodva valaki. Biztos ő az. Szépen lassan elé léptem és leguggoltam elé. Ő rám nézett. Kinyújtottam elé a kezem egyébként nem tudom miért akarok egy részeg embernek bemutatkozni, de nem baj.

-Szia, Jason vagyok.-Megfogta a kezem és mosolyogva mutatkozott be.
-Szia, Clayton. El sem hiszem, hogy eljöttél értem.
-Figyelj, ha már felkeltem hajnali 3-kor akkor már legalább legyen valami értelme.
-Haver... rohadt rendes vagy.-Itt válla alá nyúltam és felsegítettem. Szépen lassan haladunk a házunk felé. Habár hiába voltunk lassúak, azért néhány helyen ott hagyta a gyomra tartalmát. Öcsém legalább 5x hányt 30 perc alatt.
-Haver, ki ne száradj itt nekem, oké? Bírd ki már nem sok van hátra.
-Bocs... megpróbálom.-Úgy 15 perccel később végre hazaértünk. Claytont felvezettem a fürdőbe, ott hagytam egy ideig, hogy letusoljon. Természetesen vittem neki új ruhákat. Majd miután nagy nehezen felöltözött és ágyba tettem. Én a nappaliba mentem a kanapéra. A telefonomon megnéztem mennyi az idő. Ami hah... 6 órát mutatott. Ha Jace tudná mit csinálok vajon nagyon kiakadna? Aham, biztos. 8-ra állítottam egy ébresztőt. Haza cipelni egy részeg embert, lefürdetni és lefektetni rohadt fárasztó egy dolog. Ez után, amint hosszabb időre becsuktam a szemem elaludtam. Valaki bökdösi az arcom. A sors nem akarja, hogy aludjak ma. Óvatosan kinyitottam a szemem és Zoival találtam szemben magam.
-Bátyó, miért fekszel itt?
-Az egyik ismerősöm alszik a szobámban.
-Értem, kérsz reggelit? Csinálok ám neked.
-Köszi kérek, de egyébként mért vagy fent hisz még csak fél hét van.
-Gondoltam csinálok reggelit nektek.
-Oké, ki fog ma suliba vinni?
-Apu mint mindig.
-Mi lesz a reggeli?
-Palacsinta, van kedved segíteni?
-Persze.-Tápászkodtam fel a kanapéról és mentem segíteni neki. Fél órával később befejeztük a palacsinták sütését. Amúgy pont időben, mert anyuék pont akkor jöttek le.
-Jó reggelt!
-Sziasztok!-Mit csináltok ilyen korán?
-Zoi megszeretett volna minket lepni reggelivel, én meg segítség képpen mellé csapódtam.
-De aranyosak vagytok.-Hüledezett anyu a reggelire. Mindannyian leültünk és családiasan ettünk. Nagyon furcsa volt, hogy nem kellett azért kapkodnom az iskolába. 20 perc alatt mindenki befejezte az evést és ment a maga dolgára. Anyu a munkahelyére, apu elvitte Zoit a suliba utána pedig munkába ment. Miután egyedül maradtam az étkezőben úgy döntöttem elmosogatok. Elég nagy rendetlenséget csináltunk Zoival szóval nem ártana. Megtettem a mosogatáshoz való előkészületeket majd a telefonomat kihangosítva felhívtam Jacet már mint reménykedtem abban, hogy felveszi. Körülbelül 5 csengés után felvette és egyből köszönt.

-Helló. Na, mizu? Hogy van a feneked?
-Szia, köszi, hogy érdeklődsz utána eléggé jól van. Veled mizu? Óh... ha fura hangokat hallasz az azért van, mert mosogatok.
-Okés, én is meg vagyok azon kívül, hogy jönnek a ZH-k. Anyukád mit mondod, igazolni fogja? Várj, miért mosogatsz?
-Persze igazolni fogja, sőt azt is mondta, hogy maradjak ma itthon és Zoi palacsintát csinált reggel és segítettem neki, ezért mosogatok.
-Oh... jól van akkor. De, ha nem igazolná akkor bevetettem volna a sármomat.
-Azt amelyikkel sikeresen elcsábítottál?
-Igen.
-Nem hatott volna.
-Mi!? Miért nem?
-Mert anyu minden alkalommal, amikor évfordulójuk van elmondja, hogy találkoztak apuval és, hogy mennyire szeretik egymást. És egyébként is azzal a sármmal csak engem vehetsz le a lábamról.-A telefon másik oldaláról csak nevetést lehetett hallani.
-Ez nagyszerű, örülök, hogy a szüleid ennyire szeretik egymást. De amúgy, hogy-hogy segítettél Zoinak?
-Oh... tényleg, hát... mert a kanapén aludtam és felébresztett-Félbeszakított.
-Miért aludtál a kanapén?
-Ha nem szakítottál volna félbe megtudhattad volna, hogy mi történt. Na, szóval igen tegnap este lefeküdtem és arra keltem fel 3 órakor, hogy hívnak. Ismeretlen volt a szám, ezért nem vettem fel és utána próbáltam visszaaludni. Na, igen csak megint hívott az a szám és végül felvettem. Kiderült, hogy egy részeg srác, aki ismeri Eliotot és elmentem érte tegnap lezuhanyoztattam és ágyba tettem. Szóval a szobámban alszik most. Ennyi volt.-Hatalmas sóhaj a telefon túloldaláról.
-Milyen jót tett egy lélek vagy (szerk. megj.: nem tudom, hogy ez pontosan így van- e). De ugye nem csinált veled semmit?
-Mi!? ÁÁ, dehogy is. Egyébként is Eliotba szerelmes a srác.
-Amúgy ki az az Eliot?
-Nem mondtam volna?
-Figyelj én egyáltalán nem tudok semmilyen Eliotról sem.
-Oh... akkor tudod múltkor elmentem Matthewhez, ott voltam talán 2 órát és közben sokat beszélgettünk és kiderült nem neki tetszem, hanem az egyik barátjának, akit Eliotnak hívnak. Nem sokkal azután, hogy el mentük hozzá csengettek és Eliot volt az. Megbeszéltük a dolgokat és jó barátságot kötöttünk.
-Komolyan képes volt rólad lemondani kevesebb, mint egy óra alatt?
-Igen mivel csak tetszettem neki.
-Aham és most mi a helyzet Csipkerózsikával?
-Hát még most is alszik. De szerintem, amint letettük felmegyek felébreszteni. Egyébként mit kell csinálni egy másnapossal? Csak mert még nem tapasztaltam így eléggé hiányos a segítség nyújtáshoz szükséges ismereteim.
-Ne is legyél szörnyű egy dolog. De készíts ki neki egy pohár vizet mellé pedig fejfájás vagy hányinger csillapítót. Aztán, ha tudd enni, majd egyen, ja és nagyon figyelj arra, hogy ne legyél hangos. És a függönyt is nagyon óvatosan húzd el. Ez nagyon fontos, mert egy másnaposnak csak 3 nagy ellensége van: a hang, a fény és a gravitáció csak hát a gravitáció ellen nem tudsz mit tenni.
-Oké, köszi most már menni fog. Neked meg sok sikert a vizsgáidhoz.
-Oh... légyszi ne is mond, nem szabad 3-ast kapnom, de motivációm meg nincsen.
-Akkor, ha kapsz egy 3-ast 3 hónapig nincs szex se petting.
-Hogy mondod?
-Jól hallottad, te mondtad, hogy nincs motivációd így csináltam, remélem nem kapsz 3-ast már a csók gondolatától felizgulok.
-Bocsi mennem kell a golyóim forognak kockán. Majd beszélünk. Sziaa.
-Tanulj rendesen. Sziaa.-Miután letettük összeszedtem azokat a dolgokat, amiket Jace mondod és felindultam a szobámba Claytonhoz.

Na, hellóka. Egy pöppet rövidke lett ez a rész, de reményeim szerint a kövi már nem. Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien olvassátok a sztorit, nagyon jól esik. ❤️😍❤️Remélem tetszett nektek és köszönöm, hogy ezt is elolvastátok. Puszi🥰❤️😍