Örökké a tiéd (Befejezett)

14/4.

Előző rész vége: -Nem kell aggódni ezek közül egyik sem jellemző rám és soha nem is lesz.-Nevettem egy kicsit mellé, hogy feloldódjon a hangulat.

Látszik, hogy a tervem bevált mivel Jace arcizmai kezdtek el lazulni és a szülei is becsukták a szájukat. Fhu... most megveregetném a vállamat, ha nem néznének ennyien.

-Jason nem vagy éhes? Nagyon sok félét főztem.-Boom erről jutott az eszembe, hogy sütöttem ám sütit. Még jó, hogy említette Jennifer.
-De, már nagyon az vagyok és sütit is hoztam.-Meglepetten néztek rám. Andrew reménnyel teli arccal nézett rám. Szerintem abban reménykedik, hogy epreset hoztam.
-Mond csak milyet hoztál?-Muszáj mosolyognom.
-Csokisat és epreset hoztam és mellé még földi epret.-Ahogyan rám néztek esküszöm Istennek éreztem magam.
-Okés, akkor szerintem én megterítek addig is Jason drágám ide tudnád adni a sütiket?
-Igen, persze.-Szépen kivettem őket a táskámból majd Jennifer kinyitotta az ételeseket. Én abban reménykedtem, hogy nem rázkódtak szét az út során a sütik. Jennifer arcát fürkésztem és amikor megpillantotta a sütiket elmosolyodott és csillogtak a szemei. Oké, nem tudom ti, hogy vagytok vele, de szerintem tökéletes állapotban lehetnek a sütik.
-Jason ezek nagyon jól néznek ki. Te csináltad őket?
-A csokisakat az anyukám. Az epreseket pedig én.-Jace kihúzva és keresztbe tett karokkal ült miközben a szeme be volt csukva és bólogatott.
-Tényleg?
-Igen.-Mindenki meglepődött arccal nézet rám ugye kivétel Jace. Ennyire megdöbbentő, ha egy srác süt? Aiden Jace felé fordult.
-Haver... te aztán szerencsés vagy. Nem is gondoltam volna, hogy kifogsz egy ilyen srácot.-Jace bólogatva válaszolt rá.
-Hallod nem kell mondanod, tudom, hogy szerencsés vagyok.-Amint befejezte a mondatot kinyitotta szemeit, rám nézett és kacsintott egyet. Én meg meglepődve pirultam el. Pirongásomból Jennifer hangja zökkentett ki.
-Na, jól van gyerekek ne most flörtöljetek egymással. Jason drágám kérlek ülj le. Végre felmelegedett az ebéd.-Még mindig piros voltam egy kicsit, amikor az asztal felé vettem az irányt és már ültem volna le Andrewval szemben, amikor is Jace a kezemet megfogva maga mellé rántott. Majd a fülemhez hajolva belesuttogta, hogy „te itt fogsz ülni mellettem". Abból a kis piros árnyalatból, amit eddig viselt az arcom sötétebb lett... sokkal. Szerintem nem is kell mondanom, hogy kimelegedtem, de rendesen. Hisz mindenki minket nézet... nagyon zavarba jöttem. Miután Jace elmondta a magáét megpuszilt. Igen-igen még jobban zavarba jöttem. Jó a családja csak mosolygott meg minden, de na. Ti nem lennétek zavarban? Na, látjátok. Jace kérését, amit megjegyeznék elég diszkréten kért meg teljesítettem. Jennifer az asztalra tette az előételt, ami nagyon jól kinéző leves. Majd mindannyian szedtünk magunknak. Elsőnek Jennifer, mert ő a nő, majd én, mert én vagyok a vendég és így tovább. Evés közben rengeteget beszélgettünk. Jöttek a tipikus „meg akarom ismerni a gyerekem párját" kérdések és miután a levessel végeztünk jött a másodikféle. Elég jól nézett ki sőt nagyon finom is volt. A desszertre már teljesen tele éreztem a bendőmet, de persze miután megtudtam, hogy jégkrém lesz különleges tálalással a desszert egyből fért még belém. Szerintem Jace elmondta, hogy imádom a jégkrémet. A desszert elfogyasztása után szerencsére egy kis szieszta következett. Ami annyit jelentett, hogy az asztalnál beszélgettünk. Ez szerintem tartott félóráig. A beszélgetést Aiden törte meg azzal, hogy mit szólnánk hozzá, ha társasoznánk? Mindenkinek tetszett az ötlet így a nappaliba mentünk társasozni. Sőt hallod activityzni. Megbeszéltük, hogy ki kivel lesz. Végül 2 csapat lett, mi a gyerekek Jennifer és Andrew ellen. Amikor már minden megvolt, a stopper, bábuk, a sorrend és a zene elkezdtük a játékot. Konkrétan az első három kör után a mi csapatunk izzadt. Jace a szüleinek azt mondta, hogy szünet, kupaktanácsot tartunk.

-Jól vagy gyerekek tartsatok csak, de ne tartson sokáig.-Válaszolt rá Andrew.
-Nem mondtátok, hogy a szüleitek activity királyok. Hát mi ez? Úgy izzadok, mint még soha.-Mondtam nekik a fejleményeket. Amire Jace reagált.
-Szerintem azért izzadtál már ennél jobban is. Vagy tévednék? Kérlek javíts ki, ha rosszul emlékszem.-Azt a perverz mosolyt istenem. Vajon melyik alkalomra emlékezhet? Csak mert szinte minden egyes hosszan elnyúló csókunknál lihegek és izz-jaaaaa Ariana születésnapjára gondolhat. Hát elpirultam. Szerintem, ha legközelebb Zoi kisminkel nem is kell pirosító addigra felveszi ezt a színt az arcom, hisz olyan sokszor voltam, leszek piros.
-Íhihih tesó, én ilyen részletekre nem vagyok kíváncsi.
-Oh, bocsi.
-Na, de én sem tudtam, hogy anyáék ilyen jók.-Mondta Aiden.
-Én se.-Társult mellé Jace.
-Figyeljetek össze kell magunkat szednünk. Legalább 1 pontunk legyen!-Andrew és Jennifer nagyon jók nekik már 15 pontjuk lehet, nekünk kőkemény 0 pontunk van. Nem is értem miért.
-Vége a tanácskozásnak. Ideje játszani.
-Oké.-Feleltük mind a hárman.-Félórával később vége lett a meccsnek. Jennifer és Andrew nyertek. Nekik lett 30 pontjuk nekünk meg 20!!! Sikerül 20 pontot szereznünk. Azért csak jó volt az a tanácskozás hiába nem beszéltünk a játékról csak egy mondatot. Én arra a 20 pontra is büszke vagyok. Ez mellett pedig rengeteget nevettünk és beszélgettünk, nagyon jó volt. A játék után közösen sütiztünk egyet, majd Jace mondta, hogy ha szeretném megmutatja a szobáját. Azzal a lendülettel, hogy kimondta rávágtam az igent. Vajon történik olyan a szobájában, mint nálam? Személy szerint örülnék neki. Hah... nem is kicsit. Jace eligazított szóval elmondta merre kell mennem és engedte, hogy előtte menjek. Pont úgy, ahogy nálam volt.