Matek korrep ( jikook 18+) Befejezett✔️

37.Hinnem kell Jiminben!

"Jungkook szemszöge"

-Jimin! JIMIN!-kiabálom de semmit se reagál.
-Ne...ne...ne...ne...ne....Jimin!-szolítom meg még egyszer de semmi.-Segítsetek! Hívjatok mentőt! Most azonnal! Kérlek!-potyognak könnyeim melyeket eszem ágában sincs megállítani. Az emberek eleinte nem csináltak semmit majd amikor észre vették hogy tényleg nagy a baj azonnal tárcsázni kezdték a mentőket.-Minden rendben lesz Jimin! Meg ígérem!-ölelem meg mozdulatlan testét.

***

Az orvosok futva viszik végig a folyosón a sérült páromat. Én is rohanok utánuk de egyszer csak vissza fog két őr és nem engednek tovább.

-Ne! Engedjenek! Hé....Jimin! Jimin!-kiabálok utána de persze nincs válasz. Amikor már bevitték a műtőbe elengedtek és elmentek. Én eleinte nem mozdultam majd oda sétáltam és az ajtót kezdtem bámulni. Egy ideig csak néztem hát ha lesz valami majd amikor rá jöttem hogy nem történik semmi le ültem a műtő elé. Ekkor futott be Tae lihegve és elém állt.

-Úr isten! Jimin jól van? Mond azt hogy stabilizálták az állapotát!-liheg továbbra is izgatottan. Tekintetem komor és jelenleg nincs nagyon kedvem válaszolni de muszály lesz mert tovább kérdezősködik az meg nagyon irritáló.

-Nem Tae...nem stabilizálták...nem volt pulzusa amikor bevitték a műtőbe.-hajtom le fejem majd kezemmel idegesen hajamba túrok. Könnyeim még mindig mardossák szemem és mellkasom is úgy fáj mint ha szíven lőttek volna. Az a fájdalom ami jelenleg a testemen kívűl van, utalok a vágásokra, ütésekre, semelyik se fáj annyira mint az hogy nem tudom Jimin túl éli-e vagy sem. Csak imádkozni tudok hogy jól legyen és hogy ez után semmibe se keveredjünk bele. Nyugodtan akarom élni vele az életem kettesben anélkül hogy valaki ránk lőne. Lehet hogy eleinte csak egy csali, avagy munka eszköz volt de rájöttem hogy ő sokkal fontosabb mint maga az akció. Ő egy kincs amit nem lelhetek meg minden hol. Miért pont őt kéne elveszítenem. Esküszöm akár neki adnám az életem csak ne legyen semmi baja!

-Ne aggódj Jungkook! Túl fogja élni! Tudod hogy hányszor volt már korházban! Őt nem lehet meg ölni! Hiszek abban hogy a műtét után ő maga fog ki sétálni abból a....-szakította félbe Tae-t egy orvos aki éppen Jimin műtő terméből lépett ki. Azonnal fel álltam és az orvoshoz siettem. Arca nem mutatott semmit így nem tudtam hogy most mit gondoljak.

-Magam Jeon Jungkook?-kérdezi tőlem az orvos.

-Igen-igen! Én vagyok! Jól van Jimin? Ugye nincs semmi baja?-kérdezem idegesen de egyenlőre választ nem kapok. Az orvos le tekintett a földre és itt már tudtam hogy ennek nem lesz jó vége...

-Túl sok vért veszített...nem tudtuk meg menteni...sajnálom!-mondja ki életem legfájdalmasabb mondatait mire össze omlok. Kétségbe esett nevetésbe kezdek és könnyeim is ugyan úgy folyni kezdenek.

-Ezt most nem mondhatja komolyan...ez csak egy vicc ugye? Nagyon vicces! Tényleg! Röhög a májam is! Most kérem mondja meg az igazat!-kérem meg kissé zavarodottan mire Tae átölel és ő is sírni kezd. Meg törtem...

-Sajnálom uram...ez az igazság.-lejti le hangját megszánva engem.

-Engedjenek be...-kérem előszőr halkan mire az orvos és Tae is engem kezd bambulni.

-Sajnos ezt nem tehetem mivel a látvány magának most nagyon felkavaró leh...
-szakítom félbe.

-ENGEDJENEK BE!-lököm arrébb az orvost majd be nyitok a műtőbe. Azonnal oda rohanok Jiminhez és magamhoz ölelem. Teste még meleg volt de igazat mondott. Nincs pulzusa...
-Jimin! Nem halhatsz meg! Szükségem van rád! Nem teheted ezt! JIMIN!-kiabálok felé majd meg kezdem az újra élesztést. Teste nem reagál de nem hagyom abba. Nem hagyhatom hogy meghaljon!-Ébredj fel! Kérlek! Szeretlek!
-kiabálom de szintén semmi. Ekkor állát kicsit feljebb hajtom és meg kezdem a szájból-szájba lélegeztetést. Megint csak semmi de nem adom fel!-Jimin!-nyomom megint mellkasát amikor hírtelen meg fog két erős kar és arrébb húz onnan.-Ne! Jimin! Ne!-kiabálom könnyes szemekkel majd egy pillanatra elcsendesedik mindenki. Ekkor meghallok egy csipogó hangot és oda kapom tekintetem. A gép volt ami Jimin élet jeleit mérték. A szívverése megindult. Újra élesztettem!

-Úr isten! Hívjanak orvos! Most!-kiabált a nővér mire a két őr elengedett és ki futott orvosért. Én csak pislogni tudtam hogy tényleg sikerült. Újra élesztettem Jimint. Jelenleg a földről se tudok fel kelni annyira le vagyok döbbenve. Még van esély...még van esély arra hogy túl élje!

-Kérem vigyék ki innen! Most!-mutatott rám a be érkező orvos akit arrébb löktem az előbb. Az őrök azonnal kidobtak de most nem ellenkeztem. Boldogan távoztam és bíztam a további munkát az orvosokra. Tae csak bambult rám és nem is tudta hogy mit mondjon. Én ugyan úgy helyet foglaltam a padon de már nem izgultam annyira mint előtte. Hinnem kell Jiminben!