Matek korrep ( jikook 18+) Befejezett✔️

23.Mehetünk

-Szállj be mielőtt én doblak be az autóba!-morgott Jungkook a kocsi ablakához hajólva miközben a kormányt fogta. Én oda mentem az ablakhoz és nagyon közel hajoltam az arcához. Ajkaink közt kb 1 cm volt ami igazán tetszett volna ha nem ebben a helyzetben vagyunk.

-Nem megyek veled sehova! Nem akarok egy kibaszott kihallgatáson lenni! Kurvára az én dolgom! Okszi édes?-kérdeztem gúnyosan. Ő erre megpuszilta ajkaimat és a fülemhez hajolt.

-Ki mondta hogy oda viszlek szüzecském?-változott hangja perverzre. Az arcom megint vörösen lángolt. Ő vissza ült a helyére és rám nézett.-Na akkor jössz vagy nem?-tette tarkóra kezeit. Én egy darabig még ott álltam a sötétben és a felkaromat dörzsőltem hogy ne fagyjak meg. Egy szem forgatással ki nyitottam a kocsi ajtaját és be ültem a jó meleg autóba Kooki mellé. Nem néztem rá csak az ablakon kémleltem kifelé.

-Mehetünk!-mondtam majd egy sóhajtást hallottam mögülem és hogy el indul az autó. Miközben mentünk el eredt az eső. Senki sem ment az úton csak mi. Kint sötét volt és csak az autó lámpája világította be azt a kis részt ott előttünk. Mellette az eső hangja igen nyugtató volt. Nagyon nyugtató volt ez a kis kocsikázás. Mellette ment a fűtés és ahogy ment az autó egy kisebb rezgés volt a lábamnál ami nagyon kényelmessé tette ülő helyem. Meg persze az a csodálatos illat ami a kocsiban volt. Olyan romantikusnak éreztem ezt az egészet. Kár hogy most Jungkookkal nem vagyunk olyan hangulatban hogy ezt élvezzük. Vajon most min gondolkozhat? Az arcáról nem tudom le olvasni mert hát 1. póker arcot vág 2. a helyett hogy őt bámulnám az ablakon nézek ki hátha látok valamit a sötétségen kívűl. Néha-néha előre nézek az útra hogy lássam arra mi a helyzet. De szintén csak sötétség. De nem félek tőle. Inkább meg nyugtat. Vajon hány óra lehet? Mert már igen fáradt vagyok. Nincs nálam teló mert el vették tőlem vagy nem tudom. Akkor most meg kéne kérdeznem Kookit? Áh! Nem akarom meg törni ezt a gyönyörű csendes pillanatot. De úgy látszik muszály lesz.

Oda fordultam Jungkookhoz és észre vettem szemein hogy ő is elég fáradt már. Gondolom még elég hosszú az út. Nem kéne ilyenkor vezetni. Még a végén el alszik és megdöglünk egy fában vagy hasonló. Valahogy le kell állítanom.

-Jungkook? Megmondanád hogy mennyi az idő?-kérdeztem a fáradt nyuszitól. Ő elő vette telefonját és megnézte az időt. Miután ezt megtette vissza nézett az útra és a telefont is elrakta.

-Most múlt el éjfél.-ásított egy nagyot. Eléggé megsajnáltam a srácot.

-Figyi Kooki. Nem kéne meg állnunk és aludnunk? Elég fáradtnak tűnsz!-tettem kezem vállára. Ő meg fogta bal kezével vállán pihenő kezemet és persze az útra koncentrálva nyitotta beszédhez aranyos ajkait.

-Köszi hogy aggódsz miattam Chim de ha most nem viszlek haza akkor holnap elkésel a suliból és azt nem akarom.-hallatta kedves hangját. Annyira sajnálom! Nem fogom ilyen könnyen hagyni hogy ki bujjon kedvességem alól!

-Jungkook! Engem nem érdekel ha nem megyek iskolába holnap! Engem a te egészséged érdekel! Szóval most szépen le húzótsz az út szélére és alszól! Értetted?-akadtam ki válaszán. Ő egy darabig némán ült és még egyet ásított.

-Igen. Akkor félrehúzódom. De holnap ne rinyálj a suli miatt mert megbaszlak és nem viccből!-komolykodott. Nekem egy perverz mosoly csúszott ajkaimra.

-Akkor majd direkt rinyálni fogok csak azért hogy meg dugj! Oké?-perverzkedtem és ahogy látom vette az adást mert amint félre húzódott le hajtotta a székem és fölém tornyosúlt. Közel hajolt hozzám és mélyen a szemembe nézett.

-Én szívesen meg duglak most is!