Matek korrep ( jikook 18+) Befejezett✔️

22.Hipnózis

-Mielőtt még folytatnám a beszédet légyszi el oldoznál mert ez emlékeztet a múltra.-mondtam neki majd le néztem a földre.

-Rendben.-jött oda hozzám és el oldozott így esélyt kapva tervemhez amivel ki tudok jutni. Megfogtam a nyakát és közel rántottam magamhoz úgy hogy semmi mást ne lásson csak a szememet. Végül kezét is megfogtam és gyengéden rázni kezdtem hogy erre a pontjára is öszpontosítson. Mikor már ezekkel meg voltam kezemmel amely nyakán pihent el kezdtem maszírozni tarkólyát. Végül amikor már úgy éreztem hogy nem figyel arra ami az előbb történt bele kezdtem a hipnotizálásba.

-Csak a hangomra figyelj! Semmi többre! Nézz mélyen a szemembe és egy kényszert fogsz érezni hogy segíts rajtam. Meg értetted?-bologat-Rendben.-le rántottam tekintetét a földre. Ő erre szemeit be csukta én meg mondtam tovább utasításaimat.-Egyre mélyebbre és mélyebbre sűlyedsz. Egy ideig lazult leszel de amikor ezt a hangot hallod-csettintek egyet- ki fogsz vinni innen. De feltűnés mentesen. Értetted?-kérdeztem fülébe súgva. Ő csak bólogatott.-Most vissza fogsz állni úgy mint ha nem történt volna semmi! De figyeld a hangot amit az előbb hallottál!-mondtam és tudtam hogy sikerülni fog.

-Értettem!-értett egyet és egy ideig nyugodtan állt végül be jött a szobába Jungkook. Valószínűleg nem hallotta azt amit súgtam. Szóval minden rendben.

-Itt meg mi folyik?-akadt ki. Én el engedtem elrablóm nyakát így vissza állt normális énjébe.

-Ne aggódj! Minden rendben csak el oldoztam! Na és most légyszives folytatnád a történeted Jimin?-kérdezte tőlem miközben vissza ült székébe. Ahogy gondoltam. Ki esett neki az egész hipnózis. Szerencse hogy megtanultam ezt pont az ilyen helyzetekre!

-Persze folytatom. Ott tartottam hogy fel vették a szikéket. Na hát utána a szikékkel mindenhol végig vagdostak. Van pár hegem ami ezt bizonyítja is.-mutatom meg kezemen lévő pár hegem. Ők csak néztek mind a ketten és nem tudták el hinni hogy én ilyeneket éltem át.

Ezek után el meséltem még pár kínzásomat is meg hogy mennyi ideig voltam le zárva oda. De amikor el érkeztünk oda hogy igazából miért is akarnak meg ölni akkor nagyon megtorpantam.

-Na? Miért akarnak most is meg ölni? Mond el és mindent meg oldok! Oké?-mondta kezemre rá fogva. Jungkookon látszott hogy féltékeny mert amikor a most már Tae nevezetű rablóm megfogta a kezem ő rögtön ki is ment. Én a lehetőséget megragadva csettintettem egyet. Hiszen nem akarom el mondani a dolgokat. Tae fel állt a székből és rám nézett.

-Tartsunk egy kis szünetet! Gyere velem!-mondta a hipnózis markában és intett hogy kövessem. El kezdtem utána sétálni. Minden olyan fehér volt és nagy. Olyan mint egy luxus rendőrség! Gondolom. Mert még sose láttam olyat!

Oda értünk egy nagy vas ajtóhoz és ki engedett rajta. Fel kísért a lépcsőn és ki engedett a házból. Amikor meg láttam hogy konkrétan a semmi közepén vagyok nagyon meg ijedtem. Vajon hogyan fogok én haza jutni. Áh! Úgy látszik ez séta lesz és az aszmámat el nézve fél úton meghalok. Szuper!

Elindultam a sötétben egy út mentén hátha jó irányba vezet. Egy ideig csak mentem míg nem egy autó meg nem állt mellettem. Nagyon meg ijedtem ezért arrébb ugrottam. Amikor le húzta az ablakot az illető nagyon nem örültem neki! Általában örülök de most nem!