Egy héttel később:
Az óta is itt lakunk. Hogy kik? A magány, a szomorúság, és én. A Fornettisnél dolgozok. A telefonom megállás nélkül csörög. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy engem otthon keresnek.Ma reggel is korán keltem. A ami nap más volt mint a többi. Ma vidáman keltem! Ennek örömére fel vettem a fekete trikót, amit nem rég vásároltam, a fekete farmerrel, amiben el jöttem az nap... Az emlék miatt dühös lettem. A fejembe szállt a vér, és nem tudtam gondolkodni. Tudatni akartam valakivel, hogy hol vagyok. A legjobb választás erre Lili volt. A kezembe vettem a telefont, és tárcsáztam a számot. Ki csöngött a telefon. Vártam. A másodpercek óráknak tűntek, mire Lili bele szólt a készülékbe.
-Haló... - hallottam álmos hangját a vonal másik végéből. A fülemben dobogott a vér, és ez miatt nem hallottam olyan jól.
-Szia Lili. - köszöntem. Inkább félve mint magabiztosan, de ez van.
-Beki? Te vagy az? - kérdezte Lili már nem is álmos hanggal.
-Én.. - motyogtam összeszorított foggal.
-Hol vagy? Nincs semmi bajod ugye? - Aggódott a húgom.
-Én jól vagyok. De nem mondhatod el senkinek sem hogy hívtalak. Megígéred? - kérdeztem. Tudtam hogy ebből a beszélgetésből rá fog jönni hogy hol vagyok. Túl okos. De a többiek nem tudhatják meg.
-Megígérem! - vágta rá a húgom. - Csak beszélj már! - kezdett suttogni.
-Ti hogy vagytok? - kérdeztem lesütött szemmel.
-Mindenki érted aggódik. - közölte fájdalmasan őszintén. - De most nem mi vagyunk a lényeg, hanem te! Mi van veled?
-Én jól vagyok... Egy házban. Ami üres volt idáig. - feleltem rejtélyesen.
-A nagyi régi házában vagy igaz? - csodálkozott Lili. - Én mondtam anyáéknak, hogy nézzenek meg ott is, de idézem: Nem Beki már nem emlékszik arra! - Mondta a húgom. El nevettem magam. Megint Lilinek volt igaza.
-Igen ott vagyok.
-Körte elmesélt mindent. Márk maga alatt van. Ki se megy a szobájából, és a fellépéseit is le mondta határozatlan időre. - mondta a húgom azt, amit hallani szerettem volna. Vagyis hogy mi van Márkkal.
-Le kell tennem. Majd beszélünk! - búcsúztam el hidegen.
-Rendben szia!
Munka után amikor haza értem, fáradtan huppantam le a kanapéra. Be kapcsoltam a TV-t, és egy üveg Nutellával a kezemben néztem a híradót.
-Budai Rebeka- vagyis Bexi - Nyomára bukkantak. - hallom a bemondó hangját. Félre nyeltem a nutellámat, és fuldokolva néztem tovább, mi fog ebből ki sülni. - a menedzser Körte tartott nekünk beszámolót arról, hogy nem sokára ott lesznek érte. - mondta. Mire fel eszméltem a bambulásból, már késő volt. Egy autó fényszórója világított be az ablakon, és egy kocsiajtó nyitódás. Fel pattantam a kanapéról, és már próbáltam szökni, de sajnos addigra, mire teljesen össze szedtem volna magamat, nyílt az ajtó. Add Istenem hogy Márk ne legyen itt! Az ajtó nyílt, és be lépett rajta....
By. :M
