Már nem emlékszem, hogy kerültem fel a színpadra, mert lehet, hogy a saját lábamon, de az is lehet, hogy egy elefántcsorda tolt fel oda, nem emlékszem. Odaléptem Márkhoz, aki egy piros dobozt szorongatott. Le térdelt elém és azzal az aranyos kisfiús mosolyával nézett rám
-Nem mondasz semmit?-biggyesztette le a száját. Én a könnyeimet elnyelve mentem hozzá egyre közelebb. A tömeg csendben volt. Mire odaértem Márkhoz, ő már felállt. A kezeimet a dereka köré fonta és a szemébe néztem. Reménykedett...
-Igen. - mondtam elcsukló hangon. A nézőtéren óriási ujjongás tört ki. Újra Márkra néztem, aki boldog volt. Mosolygott... És ezért a mosolyért bármikor, bármit meg adtam volna. Márk is átölelt, a szemembe nézett, és megcsókolt. Levegő hiányában váltunk el.
Márk meg fogta a kezemet, és el kezdett lefele húzni a színpadról. Én még mindig sokkos állapotban sétáltam mögötte. A színpadról a műsorvezető hangját lehetett hallani.
-Örülök hogy szemtanúi voltak ennek a nem mindennapi lánykérésnek... - jajj ne... Kezdődik... Újságírókkal találtuk szembe magunkat.
-Márk biztos jól döntöttél? - kérdezte az egyik.
-Bexi biztos hogy te is szeretnéd ezt? - kérdezte egy másik. Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket kaptunk, de mit sem törődve vele mentünk tovább. A kijárati ajtónál Körte várt minket, aki könnyes szemmel nézett ránk.
-Mi van Körte? - kérdezte Márk szórakozottan.
-Semmi, semmi. De ha megbántod a gyereket kinyírlak . - lett komoly.
-Mehetnénk? - kérdeztem.
-Mindjárt. - szólt Márk. - Valamit elfelejtettem. - vette ki a zsebéből a piros dobozt. Ki nyitotta, és elő vett belőle egy gyűrűt. Én ilyen szép gyűrűt még életemben nem láttam. Nem volt nagy, hanem inkább visszafogott. Fekete drágakő volt a közepén. Nem hiszem el, hogy Márk ilyen jól ismer! Ez felháborító! Túl tökéletes....
Márk megfogta a kezemet, és fel húzta rá a gyűrűt.
-Szeretlek Beka! - suttogta Márk a fülembe, és megcsókolt.
-Naaa. Itt kiskorúak is vannak! - üvöltött Bogyó. Egyből szétrebbentünk. Hátra néztem, és azt láttam, hogy mindenki itt van aki számít. Vagyis újra együtt a csapat.
-Gratulálok! - jött oda hozzám először Evelin. - Mindent láttunk az élő közvetítésben! - Ujjongott. - Annyira romantikus volt!!!! - Ölelt meg.
-Márk gyere ! - kiáltott Körte.
-Jó megyek. - nézett unottan Márk Körtére.
Így ott maradtam a többiekkel. Mindenki gratulált nekem. Nagyjából még fel sem fogtam mi történt.
-Gyertek már be a kocsiba! Inni akarok! - kiáltott ki Pepe a lehúzott kocsiablakon. A többiek el indultak a kocsi felé.
-Meg keresem Márkékat! - kiáltottam oda nekik.
-Jó menj csak! Mert úgy is csak ők tudnak vezetni! Amúgy szívesen itt hagynám őket! - válaszolt Daniella. Ez hülye... :)
Vissza mentem a stúdióba, és el kezdtem keresni őket. Be nyitottam minden egyes szobába, míg egy résnyire nyitott ajtóhoz nem értem. Beszélgetés zaja hallatszott ki.
-De el kell neki mondanod! Márk értem én hogy hülye voltál, de attól még tudnia kell. Ha nem te akkor én mondom el neki. - hallottam Körte hangját. Mi van?
-De félek Körte. - mondta Márk.
-Mitől?
-Hogy elveszítem Bekát.- mondja Márk kétségbeesetten. Kezdtem megijedni hogy mit csinált Márk. Az adrenalin szintem szerintem az egekben lehetett.
-De Márk akkor is meg kell tudnia hogy....
By.:M
