Előző rész tartalmából:
"-Nem Geri a baj. - nyögtem ki.
-Akkor?-kerekedett ki Körte szeme.
-Márk... - suttogtam.
-Elmondta?-kérdezte Körte.
-Mit Körte? Mit?"
-...Esetleg azt, hogy megcsalt? Vagy, hogy más lánnyal feküdt le? A kezemet is ezért kérte meg? Hogy ne kerüljön bajba?-fakadtam ki idegesen és a szemem újra megtelt könnyel. Márk döbbenten szállt ki az autóból.
-Ho... honnan..-dadogott Márk döbbenten.
-Hogy honnan tudom? Képzeld el hallottam ahogy erről beszélsz Körtével? Márk, ne hazudj! Mondd el most, őszintén! Miért kérted meg a kezem?-kiáltottam neki, mire arcomat elkezdték áztatni a sós könnycseppek.
-Azért Beka, mert szeretlek! Mindennél jobban! Nem akarlak elveszíteni!-lépett hozzám közelebb. Megfogta a kezem de én elrántottam.
-Hagyj ezzel! Tudod hányszor mondtad ezt? Rengetegszer mondtad ki, hogy Szeretlek! De épp ez az! Hogy csak szó volt és nem érzelem! Tudod milyen ha ki vagy tagadva! Ha úgy érzed senki sem áll melletted! Nem! Mert valaki, valamiért mindig volt melletted! Lehet, hogy ne őszintén, de legalább megpróbálta éreztetni veled, hogy melletted van! És hidd el, ez is több mint a semmi! Rengetegszer voltam egyedül az életben, Bexi előtt is! Mielőtt összejöttem azzal a mocsok Gerivel akkor is! Voltam kitagadva rengetegszer! Anyuék válásakor! Mit tudsz te ezekről a dolgokról? Semmit! Épp ez az! Mindig összetörsz valamivel és ha nem bocsátok meg neked, még te húzod fel az agyad! Még mindig úgy gondolod, hogy az élet egy film, vagy hogy lazaságoddal mindent megoldhatsz! De nem! Azért nem ért ilyen sok sérelem, mert nem magadat mutatod! Szerinted ha mindig igazat mondanál és úgy viselkednél amilyen te vagy te is kapnál ilyet, nekem elhiheted! De csak idegbetegen mész a saját fejed után és azt teszed amit mások akarnak!-a mondat végére már zokogtam. Márk és Körte sokkolódva állt előttem. Hirtelen oldalról egy dühös hangot hallottunk.
-Ne kiabáljanak! Normálisak maguk! Te pedig mit sipítozol! Elment az eszed ribanc?-mondta egy 30-as éveiben járó férfi. Körte és Márk elég hangos szóváltásba eredt az idegen férfival. Amíg nem figyeltek elrohantam. Először egyenesen, majd jobbra fordulva még kacskaringóztam egy kicsit az utcák között.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy látom a buszmegállót. Éljen! Odaszaladtam és megnéztem mikor jön a busz. Hál' Istennek nem volt szükség rá, mert pont jött a busz. Ilyen szerencsém még sosem volt!
Felszálltam a buszra, vettem jegyet az állomásig, az úton meg gondolkoztam. Hova menjek? Egyből otthon keresnének. Semmi ötletem nincs. Majd feltűnt egy ismeretlen kulcs a kulcscsomómon. Vagy 10 percig gondolkoztam, mire beugrott. Ez a nagyi házának a kulcsa! Az anyai ágról a nagymamám háza tökéletes lesz, majd előtte beugrott valami és elszomorodtam. Egyedül leszek ott.
Nagyi 2 éve hunyt el. Pedig mennyire szerettem oda járni!
Mikor le kellett szállnom letöröltem a szemem sarkában megjelenő könnycseppet.
Elrohantam a jegykiadóhoz, adott egy jegyet Békéscsabára. 7 perc volt az indulásig, ezért elszaladtam a 11-es vágányhoz. Egy kissé messze volt, ezért épp időben értem oda.
A vonat elindul és én is vele. Gondoltam el kell tölteni valahogy azt a 2 órás utat ezért beraktam a fülembe a fülhallgatómat. Elindítottam Damon Rice 9 crimes-ját mi még több emléket idézett fel. Először sírni kezdtem, a végére megnyugodtam.
Egész úton ezt hallgattam. Minden rossz dolog ellenére megnyugtatott. Mikor le kellett szálni kikapcsoltam a zenét és szétnéztem. Bementem a boltba és vettem pár dolgot. Nutellák, előre elkészített szendvics és 2 db jegeskávé. Mikor kiléptem a bolt ajtaján feltűnt valami. A szemben lévő Fornettiben eladót keresnek.
Fogalmam sem volt meddig leszek itt. 2 nap? 2 hét? Fogalmam sem volt, de az biztos, hogy akármennyire szeretem a Nutellát nem ehetek mindig azt.
-Jó napot kívánok!-köszöntem.-szabad még az eladói állás?-kérdeztem reménykedve.
-Igen-mondta a hölgy-Gyere-mondta bátorítóan. Beléptem a pult mögé. A hölgy nekem adott egy lapot amit ki kellett töltenem. De a születési időnél elakadtam. A francba. Még nem vagyok nagykorú.
-Öööö...-fordultam a hölgy felé-Én még...-kezdtem, de félbeszakított.
-Elmúltál 16?
-Igen-fújtam ki a levegőt szaggatottan. Folytattam az írást. Leadtam a papírt.
-Minden rendben. Holnap akár kezdhetsz is.
-Nagyon köszönöm! Mikor?
-Délután 2-kor van váltás. Gyere 2-re-mondta. Még egyszer megköszöntem és elindultam a kertesház felé. Mikor megláttam visszatértek a gyermekkori emlékeim. Elmosolyodtam és a kulccsal beléptem a házba. Irgalmatlanul nagy volt a por. Anya mindent úgy hagyott ahogy volt. Első dolgom volt kinyitni az ablakot. A levegő és a fény beáramlott a házba. A további 2 szobában is ablakot nyitottam. Amikor beléptem a fürdőbe felfigyeltem a porszívóra. Éljen!
Na igen. Utána kb fél órán keresztül kerestem a villanybiztosítékot. Vagy 4-szer sikítottam fel amikor megláttam egy pókot, de mindegy. A legjobb az volt, hogy az udvaron volt.
Mikor a megfelelő kapcsolót felkapcsoltam a házban, a visszamenve álltam neki porszívózni. 3 óra múlva olyan volt a lakás mint régen. Az egyik ágyat kiporszívóztam, a többivel nem törődtem.
Elhatároztam, hogy a takaróm a kabátom lesz.
Takarítás után becsuktam az ablakokat, mert már elég hideg volt.
Este vacsorára egy szendvicset ettem. Leültem a földre, telefonoztam.
Nem törődtem Körtéék hívásaival. Nem érdekelt.
Este eléggé parázva, de elaludtam.
