Reggel full kómásan keltem fel. Még az események hatása alatt voltam.
Márk ilyen hamar túllépett volna rajtam? Ennyit számított minden? A sok közös emlék?
Áh, a francba is.
Akármilyen nehéz volt, fél kilenckor kikászálódtam az ágyból. Evelin mindig azt mondta, ha elmegyek vásárolni az segít.
Ezért úgy döntöttem megfogadom a tanácsát és elmegyek egy kicsit. Hátha elfeljtetteti velem az elmúlt napok történéseit.
Fáradtan lementem a konyhába. Ittam teát és tojásrántottám ettem. A szokásáosnál is kedvetlenebb voltam, ezt anyu szóvá is tette.
-Hé, Beki valami baj van?-simította meg a vállamat.
-Nem...-hajtottam le a fejem és belekortyoltam a teába.
-De, látom, hogy baj van. Fáj az orrod?-aggodalmaskodott egyből.
-Nem, csak... Márk-mondtam, ki mire anyu felsóhajtott. Nem tudta mit mondjon.
-Ne törődj vele. Márk hülye. Mindig is az volt-próbált felvidítani.
-Tudom, de... tudod mi fáj a legjobban?-pillantottam rá bekönnyesedett szemmel.
-Mi?
-Az, hogy még mindig szeretem-suttogtam. Ekkor Lili is odajött hozzám és bíztatóan átölelt.
-Figyelj... el kell terelned a gondolataidat-tanácsolta György.-csinálj valamit, ami megnyugtat.
-Tudom. Evelin ajánlotta, hogy menjek el vásárolni. sosem rajongtam ésrte de... hátha segít-vontam meg a vállam.
-Evelinnek igaza van. Kapcsolódj ki egy kicsit, lépj ki a szokásos környezetedből-helyeselt anyu.
-Akkor elmehetek?-kérdeztem.
-Persze!
Így is tettem. Dél körül elindultam. Bementem a plázába. Igazából nem is tudtam, hogy hova menjek. Láttam, hogy akció van a H&M-ben, ami annyit jelentett, hogy egy pulcsi neg 9, hanem 7 ezer forintért van. Ez is jelent valamit nem?
2 órát eltöltöttem a boltban. De tényleg! Soha az életben nem kínlódtam ennyit kemény 4 ruhadarabon!
A következő uticélom a Tiger volt. Vettem egy bögrét anyunak és Györgynek, Lilinek pedig egy díszpárnát.
Utolsó úticélom a Starbucks volt. Egy karamellás habos lattet kértem, nutellás fánkkal. Természetesen. :D
Miután megittam és ettem mindent elindultam. Nem akartam még hazamenni, ezért felmentem a normafához. (Régi jó bevállt hely.) Néztem a fákat, ahogy kutyát sétáltatnak az emberek, ahogy a gyerekek boldogan labdáznak...
Sétálgattam egy kicsit, vettemm egy 7up-ot. Belekortyoltam a hideg italba, ami a hűvöskés időben nem feltétlenül esett a legjobban, de legalább volt mit innom. És finom volt! :D
Éppen jöt egy értesítésem. Megnéztem. Láttam, hogy egy lány írt egy bíztató üzenetet. Mosolyogva bezsíveztem, majd hirtelen nekimentem valakinek.
-Jaj, nagyon sajnálom!-mondtam a srácnak. Az arca elég ismerős volt.
-Én sem figyeltem-szabadkozott. Amikro megszólalt elgondolkoztam egy 3 másodpercre, majd beugrott.
-Ádám?-vontam fel a szemöldökömet.
-Beki?-tett ő is úgy, ahogy én.
-Jézusom!-kiáltottam fel. Esetlenül megöleltük egymást.-Borzalmasan rég láttalak!-jegyeztem meg. 4 éve.
Ugyanis Ádám az osztálytársam volt általánosban. Igazából annyi kötött össze minket, hogy együtt nyertük meg az országos énekversenyt külön fiú-lány kategóriában és 8.-ban együtt táncoltunk a ballagáson. Ő kért fel egy fogadásból, és mivel még senki sem hívott el, elfogadtam.
Más nagyon nem.
-Hát igen. 4 év az 4 év-bólintott mosolyogva.-Van dolgod? Dumálhatnánk egy kicsit-dobta fel az ötletet.
-Oké!-mentem bele.
Igazából tök sok mindenről bezsélgettünk. Elmondta, hogy 1 hónapja szakított a barátnőjével, én is elmondtam mindent az elmúlt napokból. Előkerült a gimi téma, a tejre müzlit vagy müzlire tejet kérdéskör, a balhék, a dolgozatok, az osztálytársak, emlékek, igazából minden. Olyan 6 óra körül, amikor már egy kicsit sötétedett, jobbnak láttam hazaindulni.
-Nekem mennem kell-néztem a karórámra.
-Hazakísérjelek?-kérdezte.
-Mi? Mármint.... igen. Ha... nem gond-túrtam zavartan a hajamba.
-Nem gond-mosolygott.
Felszálltunk a buszra és ketten mentünk haza. Egy óra múlva már az utcánkban sétáltunk. Hallottam valamit valamit magunk mögött, de nem törődtem vele. Egészen addig, amíg valami meg nem ragadta a vállamat.
-Szóval te is ezt csinálod! - nézett rám szemrehányó arccal Márk. - Minden pillanatban azon vagyok, hogy jobb ember legyek miattad, hogy megbocsáss nekem! - kiáltotta szinte az arcomba.
-De Márk! Megcsaltál! Erre nincs mentség!
-Sohasem fogsz bízni bennem igaz? - kérdezte csüggedten.
-Bízni? Benned? - a kérdésem élesebbre sikerült mint terveztem.
-Soha többet nem fordul elő! Te meg húzz Beka közeléből! - rántotta meg Ádám vállát. Ezt már nem hagyhattam, meg ragadtám Márk kezét, lerántottam Ádám válláról, majd élesen a szemébe néztem.
-Márk most menj el! Nem érted meg hogy amit tettél, azt már nem lehet jóvá tenni? Az a lány terhes! És ha ez érdekel... Én szeretem Ádámot! - bár én is tudom, hogy ez nem így van. Mert örökké Márkot fogom szeretni. És mindössze 3 órája találkoztam Ádámmal 4 év után. De minden hirtelen történt! El borult az agyam, és.. Megcsókoltam Ádámot. Márk szeme láttára.
-Mi a.... Mi a franc? Az én Bekám nem tenne ilyet! - üvöltötte magából kikelve, kidúzzadó erekkel a nyakán.
-Nem érted? Nincs többé olyan, hogy a te Bekád-mondtam neki. Ő idegesen megfordult és elment.
-Úristen-néztem magam elé.-Úristen, úristen, úristen-mondogattam.-Sajnálom! Elszaladt velem a ló! Csak féltékennyé akartam tenni, sajnálom-fordultam felé teljesen elborult idegrendszerrel.
Ádám csak nézett.
-Én is szeretlek-mondta ki, mire összehúztam a szemöldököm.
-Ádám, csak egy jelenet volt, féltékennyé akartam tenni Márkot! Sajnálom! De a játéknak vége, Márk elment.
-Nem.-nézett a szemembe.-A játék csak most kezdődik.-jelentette ki.
Én még fel sem fogtam mit jelent, mert még lehetőségem se volt rá.
Ugyanis a csuklómat kifordítva a szomszéd kerítésének tolt. Még sikítani se volt lehetőségem, mert erőszakosan megcsókolt. A szemem egyből megtelt könnyel.
Szerencsére hamar vége lett, ugyanis Márk idegesen lerántotta rólam Ádámot.
-Most meghalsz!-kiáltotta idegesen, majd öklét felemelve hatalmasat ütött Ádám arcába.
By: T&M (Véleményem szerint ezt tényleg közös ötleteléssel alkottuk meg:)
