Körte szemszöge
Idegesen álltam a váróban. gyereket most vizsgálják. Esküszöm, hogy megölöm Nádort. Bár. Most egy kicsit megszívta.
Lilivel ketten álltunk a váróban. Ő sírt. Kicsi még ehhez baszki. Egyszer csak megcsörrent az a rohadt telefon.
-Igen?-szóltam bele unottan.
-Melyik kórház?-kérdezte Márk egyből.
-Szent István-válaszoltam.
-30 perc és ott vagyunk-szóltak bele idegesen a telefonba. Hirtelen kivágódott az orvosi szoba ajtaja.
-Elnézést uram-jött oda hozzám-beszélhetnénk?-kérdezte.
-Történt valami-kérdeztem idegesen.
-Igen is meg nem is-habozott az orvos én pedig legszívesebben bevertem volna a képét.
-Mondja már!-kiáltottam rá idegesen, ő viszont nyugodt maradt.
-Rendben. A lányt ugyebár erős ütés érte az orrán. Arra gondolom számítottak, hogy eltörik az orra.magyarázta az orvos nekem pedig minden izmom megfeszült.
-Na igen. Pár idegszalag elszakadt. Ebből következik, hogy a légzés így sokkal nehezebb lesz de... ha megműtenénk a lányt nem lenne baj-mondta az orvos. Lilivel csendben álltunk. Egyszer csak Liliből kitört a zokogás. Én idegességemben belevertem egyet a falba.
-Rohadt élet!
-Kö... Körte nyugodj le... kérlek-hallottam Kisgyerek hangját.
-Kockázatos a műtét?-szorítottam ökölbe a kezem.
-Nem-felelte az orvos-Csak egy vérszerinti szülő kéne az aláíráshoz, mivel a lány még nem nagykorú.
-Hamarosan megérkezik-válaszoltam.
-Addig is...-kezdte a doki-el kéne mondani a lánynak.
-Megyek-sóhajtottam. Gyerek bekötött orral ült a vizsgálóban. Fátyolos tekintettel nézett fel rám Gyerek.
-Na?-vonta fel a felrepedt szemöldökét.
-Gyerek... szeretnék mondani valamit-hajtottam le a fejemet.
-Baj van-jelentette ki Gyerek.
-De... megoldható-próbáltam megnyugtatni.
-Mi a bajom?-kérdezte idegesen.
-Az orrtörésed miatt valami szarság miatt nehezebben tudod venni majd a levegőt de... megoldható a probléma ha... megműtenek--fejeztem be a mondatot.
-Mi?! Nekem nem kell műtét!-akadt ki teljesen.
-Gyerek, ha nem műtenek meg nem tudsz majd lélegezni se...-próbálkoztam sikertelenül.
-Nem! Felesleges! Mi lesz utána! Ugyanúgy Márk nélkül, iskolában, kinéző tekintetekkel! Semmi nem lenne már az életemben! Teljesen fölösleges lenne! Semmi nincs már itt nekem!-kiabált. Elsírta magát. Nem boldog és jobban belegondolva... Márk volt az egyetlen biztos pont az életében.
Bassza meg! Megölöm Márkot!
-Gyerek kérlek... Gondolj Lilire! Anyukádra! A barátaidra! Szard le Márkot! Foglalkozz másokkal!-sétáltam oda hozzá. Megfogtam az állát, hogy a szemembe tudjon nézni- Kérlek Gyerek. Másokkal foglalkozz! Márk egy barom-győzködtem. Láttam, hogy elgondolkodik.
-Oké. Egy feltétellel-nézett fel rám.
-Mi az?
-Ha Lili ott lesz ha felkelek. Egyedül ő.
-Kisgyerek?-kerekedett ki a szemem.
-Igen. A húgom-bólintott.
-Rendben van-sóhajtottam. Hirtelen Lili kiabálását hallottam meg kintről.
-Hogy mi a baj? Hogy mi a baj? Az egész a te hibád! Az egész! Én kapcsoltam és kirohantam. Lili Márk előtt állt könnyes szemmel.
-Lili...-próbált magyarázkodni Márk.
-Ne Lilizz nekem! Minden a te hibád hallod! Minden!-lökdöste Márkot. Márk nem csinált semmi csak lehajtott fejjel állt.
-Körte, igaz az amit Lili mond?-kérdezte Gyerek anyja könnyes szemmel. Nem mondtam semmit csak bólintottam.
-Hogy reagált?-emelte fel a fejét.
-Kötött egy kompromisszumot.
-Mit?-kérdezte György.
-Azt szeretné, hogy... Lili legyen mellette ha felkel-mondtam.
-É..én?-döbbent le.
-Igen.
Egyszer csak megjelent az orvos.
-Elnézést... ki a vérszerinti szülő?
-Én!-ment oda Gyerek anyja.
-Engedélyezi a műtétet?-tartott felé egy papírt.
-I...Igen-dadogott feszülten. Aláírta a papírt.
-Mikor esedékes?-érdeklődött Márk feszülten.
-2 óra múlva. De... 3-an maradhatnak-nézett a... viszonylag nagy társaságunkra.
-Egyértelműen maradunk a hugunkkal-lépett elő a Aszád. Meg még a jó édes anyjukat!
-Felejtős-szólt közbe mindenki.
-Há mé'? -akadt ki Bogyó.
-Mert barmok vagytok-felelt vissza Daniella csípőből.
-Kik maradnak?-kezdett elfogyni az orvos türelme.
-Lili, Gyerek anyja és én-adtam le az infót az orvosnak.
-Én miért nem?-emelte fel a hangját Márk.
-Mert jelenleg te vagy az utolsó ember akit látni akar!-kiabált rá Lili.
-Nyugodj le. Gyere ide-invitálta magához Evelin. Átölelte Lilit aki kicsit lehiggadt.
-Hol van most Beki?-állt Daniella az orvos elé.
-Abban a szobában-mutatott az egyik kórterem felé.
Besiettünk a terembe. Ott feküdt. Fátyolos tekintettel. Nem mondott semmit.ű
Megtört volt. Nagyon megtört.
By: T
