Előző rész tartalmából:
"Egy autó fényszórója világított be az ablakon, és egy kocsiajtó nyitódás. Fel pattantam a kanapéról, és már próbáltam szökni, de sajnos addigra, mire teljesen össze szedtem volna magamat, nyílt az ajtó. Add Istenem hogy Márk ne legyen itt! Az ajtó nyílt, és be lépett rajta...."
Geri. Elkerekedett a szemem. Miért nem Márk? Inkább Márk 1000-szer, mint Geri 1-szer. Ösztönösen hátrébb léptem, hogy minél távolabb kerüljek tőle.
-Mi... Mit csinálsz itt?-nyeltem egyet.
-Ááá, Beka, Szia!-köszönt Geri vigyorogva, mire hányingerem lett. Kicsit sem túlozva.
-Ne hívj így!-szóltam rá határozottan. Aha. Inkább csak próbáltam az lenni.
-Azt csinálok amit akarok-kapott vérszemet. Ő közelebb lépett hozzám. Pont elértem az asztalhoz. Én pedig átrohantam a másik oldalára.
-Mit akarsz?-préseltem ki a számon sírógörccsel.
-Tudod te azt.
-Nem írok neked dalt-szögeztem le.
-Miért nem?-vonta fel a szemöldökét.
-Már megint itt tartunk? Geri, nem fogok túlozni. Gyűlöllek. Tönkretetted az életemet számtalanszor, cserben hagytál amikor egyedül voltam, sőt akkor is amikor együtt voltunk. A kapcsolatomba beletiportál kismilliószor, információkat adtál és adsz le rólam az interneten névtelenül, és ha ez nem lenne elég, kinyomozod, hogy hol vagyok, csak azért, hogy kapj egy nyomorult dalt. Geri, lásd be. Egy féreg vagy-néztem rá határozottan. Láttam, hogy nincs a legjobb passzban, mert tikkelt a szeme és kidagadt egy ér a homlokán. Hupsz.
Felém közelített és ismét elszaladtam a szoba másik felébe. Basszus. Körte gyere már... Geri megfogott egy almát (Mikor vettem én almát?) és hozzám vágta. Nem is én lettem volna, ha sikerül elhajolnom. Az alma a szemembe ért, mire odakaptam.
-Áúúú-kiáltottam fel. Mire észbe kaptam előttem állt a sátán. Én tényleg sátánnak neveztem Gerit? Ez sértő a sátánra nézve. Bakker, ha most Geri megöl, tuti a pokolba kerülök.
Felemelt a pulcsim nyakánál fogva. olyan erősen szorított, hogy 3 másodperc alatt levegőhiányom lett.
-Eh...Ehgedj ehl...-próbáltam lehelni valamit, de nem sikerült. Annyira felidegesedtem, hogy minden erőmet összeszedve szembeköptem. Ő elengedett. Az arcához kapott én pedig visszanyertem az eredeti színemet.
Megtörölte a szemét. Rámnézett, elémállt és ököllel belevert az orromba. Egyből folyni kezdett belőle a vér, nekem pedig elfátyolosodott a tekintetem. A földön feküdtem, Geri pedig gyomron rúgott. (Haha, milyen ironikus!) Köhögni kezdtem aztán észrevettem, hogy véres a kezem. Nagyszerű.
-Na mivan? A kis Márkocskád meg a barom ex-menedzsered nélkül csak egy ribanc vagy?-vigyorodott el önelégülten.
-Te pedig olyan rohadék vagy, hogy csak lányokat tudsz megütni?-vágtam vissza. Kár volt, mert beletaposott konkrétan a szemembe én pedig felsikítottam.
-Gyönyörű sminked van Beka-utalt arra Geri, hogy gondolom belilult a szemem. Ismét felemelt a pólómnál fogva, de most visszadobott a földre.
És ebben a szent pillanatban lépett be Körte Lilivel. Lili a helyzetet látva felsikított, Körte pedig realizálva a helyzetet nekirontott Gerinek.
Lili mellém rohant.
-Beki, annyira sajnálom, de Körte meghallotta, hogy beszélek veled és muszáj volt elmondanom neki-lett könnyes a szeme.
-Hé, hé, hé! Semmi baj-öleltem meg. Körtére néztem, aki egy rohadt nagyot vágott Geri arcá... pofájába.
-Megmondtam. Ott leszek, ha csak rájuk is gondolsz. Mondtam, hogy ne merészelj kezet emelni Gyerekre-mondta elfojtott hangon. Én minden erőmet összeszedve felálltam. Kicsit szédültem, de elsétáltam Körtéhez.
-Ne... Ne csináld. Nem... Nem ér meg ennyit.suttogtam. Körte keze megállt a levegőben és felém fordult. Átölelt én pedig elsírtam magam.
By: T (Ezt véglegesen lekoppintottam Nrd-Martina tól)
