Fáj valamid gyerek? - kérdezte Körte. Nem néztem rá, mert féltem hogy ha észre veszi a lila foltot a szemem alatt, Geri nem távozik innen élve.
-Igen. - válaszoltam. Az orrom még mindig vérzett. Körte fehér pólóján látszott a vérfolt.
-Nézz csak rám gyerek! - kérte Körte. Le sütöttem a szemem, és óvatosan fel néztem Körtére. Körte olyan fejet vágott, mint aki szellemet lát.
-Kisgyerek, pakolj be a kocsiba a gyerekkel, én addig el rendezem ezt a köcsögdudát. Azonnal indulunk a balesetire. - adta ki az utasítást Körte egy pillanat alatt. Engedelmesen be ültem a kocsiba, (természetesen előre) és be kötöttem magam. Őszintén... Féltem. Féltem, hogy mit fog mondani Körte. Biztos be rágott rám.
-Ne haragudj Beki. Nem akartam el mondani hogy hol vagy, de ha jól gondolom, kivételesen jól tettem. Igaz? - kérdezte a húgom, a tízévesek aranyosságával.
-Köszönöm. - suttogtam.
-De mit?
-Megmentettél.
-Lehet. De mi történt?
-Geri itt termett. Meg dobott egy almával, és elkapott. Be húzott egyet, majd gyomron rúgott. - Válaszoltam. Erősnek akartam látszani, de egyszerűen nem bírtam. Lehet, hogy a fájdalom miatt, ki tudja, de gyengének éreztem magam. Körte ki jött a házból, de Gerit nem láttam sehol sem mögötte.Be szállt a kocsiba, és be indította a motort.
-Gyerek. Hol fáj? Mit művelt veled?-aggodalmaskodott Körte. Azt hittem, hogy majd jól lecsesz, hogy mit műveltem. De nem. Neki az volt fontosabb, hogy hogy vagyok.
-Jól vagyok. - válaszoltam a lehető legmeggyőzőbben.
-Gyerek. Legalább most ne hazudj.
-Oké. Fáj az orrom és a hasam.
-Mi történt? Őszintén. Mindent tudni akarok. - de én nem akarom elmondani!! De muszáj lesz.
-Nos... Hát... Geri meg jelent. Meg dobott egy almával, és mire észbe kaptam, már ott volt előttem. Egyszerűen meg mondtam neki, hogy nem fogok dalszöveget írni neki, erre ő szerintem eltörte az orromat.... - és itt nem bírtam tovább. El kapott a síró görcs. Nem tudtam abba hagyni a sírást.
-Shhh... Nyugi Gyerek. Már nincsen semmi baj. Én meg védelek mindentől. - mondta Körte, és át ölelte a vállamat. Biztonságban éreztem magam Körte védelmező karjai közt.
-Na jó. Akkor én be fejezem. Nekem Beki azt mondta, hogy Geri el lökte, és gyomorba rúgta. - fejezte be Lili a történetet. Vagy is nem egészen. A fojtogatós részt direkt kihagytam. Nem szeretném, hogy megtudják. Körte izmai megfeszültek, de le hunyta a szemét.
-Gyerek. Most be viszlek a kórházba. Ott meg nézik az orrodat. Jó?
-Nincsen semmi bajom! - háborodtam fel.
-Aha persze. Az orrodból, még most is folyik a vér, a szemed úgy néz ki mint egy lila labda, és ha ez még nem lenne elég, a hasad is fáj. Húzd csak fel a pólód! - kérte. Meg tettem. Körte elkerekedett szemekkel nézett rám.
-Gyerek! Te mikor ettél utoljára? Olyan vékony vagy, mint a kisujjam! Ez így nem lesz jó!! Most azonnal indulok! - mondta. Nem tudtam ellene mit tenni. Csendben ültem a helyemen, és hallgattam a rádiót. Már egy ideje utazhattunk, amikor megcsörrent Körte telefonja.
-Bocsi ezt fel kell vennem. - mondta. Megnéztem a kijelzőt amin... Amin Márk neve volt. A neve láttán le hunytam a szemem. Már csak ez hiányzik....
-Szia Márk! - köszönt bele Körte a telefonba.
-Szia Körte! Meg találtátok Bekát? - a megszólítást hallva, egyből a torkomban kezdett dobogni a szívem. - Nincs semmi baja ugye? - aggodalmaskodott tovább. Ha neki ez ilyen fontos lenne, nem feküdt volna le egy rib... Rinocérosszal.
-Nem Márk kurvára nincs rendben a gyerek. Olyan vékony mint egy kiürült fogkrémesflakon, és szét van verve a feje. - mondta Körte. Meg ütöttem a vállát.
-Körte ezt most miért kellett?
-Ott van Beka is? Mi az hogy szét van verve a feje? - kérdezte idegesen Márk.
-Hogy mi az? Nézd meg. - mondta Körte, és át váltott face timera. Mielőtt reagálni tudtam volna, Körte felém fordította a kamerát. Szembe találtam magam Márkkal. A háttérben ott volt az egész csapat, és mindenki az arcom fürkészte.
-Na jó. Szerintem eleget láttak már, nyugodtan vissza fordíthatod a kamerát. - sziszegtem kínosan elhúzva a számat. Körte vette az adást, és vissza fordította a telefont maga felé. Fel értünk az autó pályára. Még mindig fusztrált hogy mi lett Gerivel, de nem akartam rá kérdezni, úgy hogy a többiek is hallják.
-Ki tette ezt vele? - üvöltötte el magát Márk. Körte már szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem.
-El csúsztam. Be vertem a fejem az asztal sarkába. - mondtam. Körte össze húzott szemmel meg rázta a fejét, jelezve hogy nem tetszik neki a hazugságom, de én segítségkérően rá néztem, hogy most az egyszer tegye ezt meg értem. Bólintott, jelezve hogy vette a lapot, és nemes egyszerűséggel ki nyomta a hívást. A kórház felé közeledve kezdtem egyre rosszabbul érezni magam, és ezt valószínűleg Körte is észre vette, mert gyorsított. Nem kérdezett semmit, nem mondott semmit. Így utaztunk a kórházba hárman. Egy ideges Körte, egy aggódó Lili, és én. De ha tudtam volna mit fog mondani az orvos, előre felkészültem volna....
