Az előző részből:
-De félek Körte. - mondta Márk.
-Mitől?
-Hogy elveszítem Bekát.- mondja Márk kétségbeesetten. Kezdtem megijedni hogy mit csinált Márk. Az adrenalin szintem szerintem az egekben lehetett.
-De Márk akkor is meg kell tudnia hogy....
-... a lány terhes!-kiáltott rá Körte, mire bennem megállt az ütő. Kismillió érzelem és gondolat kavargott bennem, nem tudtam mit csináljak. Hogy legyen tovább? Hirtelen megtelt könnyel a szemem. Miért csinálja ezt velem? A kezemet is csak ezért kérte meg? Észrevétlenül kisétáltam az előszobába. Kezembe vettem a pénztárcámat, a telefonomat és a lakáskulcsom. Kirohantam a házból és mentem. Hogy hova? Nem tudom. Az orrom után. Talán ez a legjobb szó.
Elindultam a Normafához. A dombra kiülök és megleszek. Időre van szükségem. Gondolkoznom kell. Vettem magamnak egy Nutellát a benzinkúton, és továbbmentem. Felszálltam egy éjszakai buszra. Az ablakon keresztül néztem az elsuhanó tájat. Ezernyi gondolat kavargott a fejemben és ezernyi kérdés. Mit rontottam el ennyire?
A buszról leszállva az éjszaka csendjében sétáltam. Mikor egy dombhoz értem levettem a kabátom, leterítettem a fűbe és a csendes várost néztem. Eszembe jutott a mai nap és elsírtam magam. Nem tudtam mi tévő legyek. Hogyan tovább. Az biztos, hogy nem szeretnék hazamenni. Még nem.
Ekkor bevillant egy ötlet. Elmehetnék apához. Fél 12-kor nem biztos, hogy megy vonat BAZ megyébe, de a mai legkorábbi vonattal elmehetnék.
A hirtelen ötlettől vezérelve előcsaptam a telefonom megnézni, hogy mikor jár vonat. A telefonomon kismillió nem fogadott hívásom volt, Márktól, Körtétől, Anyutól és szinte mindenkitől.
Majd ekkor elfogott a bűntudat. Lehet, hogy Márkban csalódtam, de a többiek? Ők semmit se csináltak. Megnyitottam a híváslistámat, és már vissza akartam hívni anyut, de nem tettem, mert vagy egy gondolat a fejemben, vagy a kisördög a bal vállamon eszembe juttatott valamit. Nemsokára nagykorú leszek. Konkrétan nem volt igazi tinédzserkorom Bexi miatt. Az egyetlen dolog, amire rá lehet fogni a kamasz viselkedést, az a kiruccanás Bad Eisenkappelbe. És csak apuhoz mennék!
Magammal megbeszélve továbbmentem. Felszálltam a buszra, és a vasútállomásra vettem az irányt. A telefonomat repülő üzemmódra kapcsolva mentem tovább, magam mögött hagyva mindent.
Miután leszálltam a buszról megkerestem a jegyvásárló pultot.
-Jó estét kívánok, mikor megy legkorábban vonat Borsod-Abaúj Zemplén megyébe?-kérdeztem.
Abba a városba, ahova nekem kell mennem legkorábban 04:10 perckor megy, szóval az indulásig van még majdnem 4 órám. És megfogalmazódott bennem a kérdés. Hova a francba menjek? Odáig már eljutottam, hogy veszek egy kávét az automatában. Éljen! Csökkentettem fél perccel a várakozási időt!
Végül azt határoztam el, hogy bekérezkedem a jegyeladó hölgyhöz.
-Öhm... Elnézést, megint én vagyok! Tudom, ez, elég érdekesen fog hangzani, de a vonatindulásig esetleg nem mehetnék be én is?-kérdeztem, miközben a kezemet szuggeráltam.
-Jaj, aranyom, gyere be nyugodtan-mosolygott rám biztatóan, mire szaggatottan kifújtam a levegőt.
-És mit keresel itt? Nem kéne otthon lenned?-érdeklődött.
-De. Csak megtudtam, hogy a barátom megcsalt. És nem bírtam ott maradni ennek tudatában-vallottam be.
-Tudja bárki, hogy elmentél?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem-húztam el a számat.
-Kislányom, biztos aggódnak érted! Egyáltalán miért mész Borsodba?
-Ott van az Apukám. A szüleim elváltak. Anyámnál és a barátjánál élek, mert az apukám új családot alapított. Persze szívesen lát, de mi a húgommal anyánál maradtunk.
Még sok dologról beszélgettünk. Az ő családjáról, az unokáiról, lányáról, a 4 macskájáról és a jegykiadó élet rossz dolgairól. 2-szer mentem ki kávéért, majd arra lettünk figyelmesek, hogy a vonatom 10 perc múlva indul.
-Viszontlátásra! Köszönöm, hogy beengedett!
-Ugyan semmiség! Szia!
Felszálltam a vonatra. Ahova én leültem, ott rajtam kívül mindössze 2 ember volt. Azért remélem, hogy a vonat többi részében többen vannak, mert az kissé érdekes, hogy a vonatvezető 3 személyt visz el BAZ megyébe.
A nap lassan elindult az ég felé. Én kivettem a táskámból a nutellát és azt kezdtem enni. Kézzel. Nagyon gusztusosan nézhettem ki. Amikor úgy éreztem elnehezednek a pilláim elraktam az ételt és elaludtam.
Mikor újra kinyitottam a szemem éreztem, hogy valaki szólongat és a vállamat rázza.
-Hölgyem! Itt a végállomás!-szólt a kalauz. Megköszöntem neki, hogy nem rabolt ki alvás közben és leszálltam a vonatról. 6:13 volt.
Hívtam egy Taxit. Elvitt a címhez. Kifizettem a fuvart majd kiszálltam a vakítóan sárga Taxiból.
Nagy levegőt véve megnyomtam a ház csengőét.
By: T
